Országos Kéktúra

Keresztül az országon

A teljesítők az útvonalat bármilyen irányban bejárhatják, mi azonban a részletes leírásokban nyugatról keletre haladunk, ahogy a szakaszok számozása is adja. A Kőszegi-hegység és az egész Dunántúl legmagasabb pontjától, Írott-kőtől indul a kalandunk, majd a Kisalföldet érintve jutunk el a Balaton partjáig. A Balaton-felvidék legszebb hegyeit és medencéit útba ejtve érjük el a Bakony hatalmas erdőkkel fedett dombjait, hegyeit. Eközben történelmi városokat érintünk (Kőszeg, Sárvár, Sümeg), hihetetlen panorámát nyújtó hegyeket mászunk meg (Szent György-hegy, Badacsony), várromokat hódítunk meg (Tátika, Rezi, Csobánc), de lelki feltöltődésre, elmélyülésre is van lehetőségünk (Bakonybél, Zirci apátság).

Átvágunk a Dunántúl szelídebb domborzatú hegységén, a Vértesen, majd a kilátópontokban bővelkedő Gerecsén és a Pilis aljában haladva érjük el a fővárost és az azt övező Budai-hegységet. Aki itt kezd neki a Kéktúrának, máris több ismert, népszerű kirándulóhelyet barangolhat be, mint pl. a Nagy-Szénás, a Hűvösvölgy, az Árpád-kilátó vagy a Hármashatár-hegy.

A Dunakanyar felé haladva, a Pilis és a Visegrádi-hegység találkozásánál az ország egyik legszebb szurdokát is végigjárhatjuk a Kéken (Dera-patak völgye), de nem hagyjuk ki a természetjárás bölcsőjének is tekintett Dobogókő csúcsát sem.

A Visegrádi vár látképével búcsúzunk a Dunától nyugatra eső országrésztől, és máris a Börzsöny hegyvidéki élménye vár ránk. Sorra másszuk meg a kilátópontokat: Julianus-kilátó, Nagy-Hideg-hegy majd a hegység legmagasabb csúcsa, a Csóványos vár ránk. A Cserhát szelíd lankáira térünk rá, ahol takaros palóc falvak kísérik utunkat, melyek közül is kiemelkedik egyik legszebb világörökségi helyszínünk, Hollókő.

Elköszönünk a domboktól, és nekivágunk hazánk két legmagasabb pontját is "magáénak tudó", igen népszerű hegységünknek, a Mátrának. A hegy gerincén érjük el a 964 méteres Galyatetőt, ahol a gyönyörűen felújított kilátóból emlékezetes panoráma tárul elénk. Továbbhaladva a gerincen az ország legmagasabb pontját érjük el, az 1014 méteres magasságú Kékestetőt. A Kékestetőtől a Mátrát és Bükköt összekötő dombvidékig az OKT legmegerőltetőbb szakasza vár ránk, a tagolt domborzat folyamatos föl-le mászásokra kényszerít minket a kisebb csúcsok mindkét oldalán, de a számtalan természetes kilátóhely kárpótolhat minket.

Az ország legmagasabb fekvésű tájára, s egyben legnagyobb átlagmagasságú hegységére térünk rá. Háborítatlan erdők, napsütötte rétek, a táj fölé tornyosuló sziklameredélyek alkotják a Bükk vadregényes vidékét, melynek minden szépségébe belekóstolunk túránk során. Az útvonalról néha érdemes egy-egy kisebb kitérőt tenni, hogy felkereshessünk olyan látványosságokat, mint a Bélapátfalvai ciszterci apátsági templom vagy a Bükk legmagasabb kilátópontja, a Bánkút fölötti 956 méteres magaslaton álló Petőfi-kilátó.

A Bükköt elhagyva a Borsodi-dombságon keresztül közelítjük meg az ország legészakibb kistáját, az Aggteleki-karsztot. Ha még nem jártunk itt, semmiképp ne hagyjuk ki a lenyűgöző Aggteleki-barlangot. A világörökséghez tartozó Baradla-Domica-barlangrendszer 25 km-es összesített hosszával és impozáns cseppkőformációival, valamint jól kiépített turisztikai infrastruktúrájával lenyűgöző betekintés a karsztosodott mészkőtakaró gyomrába.

A Cserehát elszegényedett, de természeti értékekben és építészeti emlékekben gazdag vidékén folytatódik a Kéktúra. A Zempléni-hegységet a korához képest igen fotogén Boldogkői várnál érjük el, a kék jelzéstől egy minimális kitérővel juthatunk fel ide. Erre a talán legkevésbé ismert hegységünkre ma is jellemzőek a tájegység legnagyobb városának is nevet adó „sátoros", azaz szabályos háromszög alakú magaslatok és a magas sziklabérceken álló várromok, mint amilyen a Regéci vár is.

Északnak vesszük az irányt, és az országhatár mentén érintjük a Zemplén legmagasabb pontját, a 895 méteres Nagy-Milicet is, mielőtt megérkezünk a porcelánjáról híres Hollóházára, ahol az Országos Kéktúra vég- vagy kezdőpontját jelző emlékművet is találjuk.

Az OKT rövid története

A Magyar Turista Szövetség 1930-ban döntött az egész országon áthaladó kék útjelzés irányáról, és kijelölte két végpontját. Eredetileg a Bükktől a Bakonyig terjedt az útvonal, melynek célja az volt, hogy az egyes hegységeink fővonalainak összekapcsolásával léterjöjjön egy olyan útvonal, amely mentén hazánk turisztikai látványosságait is meg lehet ismerni. Az utak kijelölése és felfestése lassan haladt, majd a II. világháború is megakasztotta a munkát, bár 1938-ra már az útvonal négyötöde kész volt. Mai terjedelmét csak a rendszerváltás után érte el, ekkortól lett a nyugati végpont az addig megközelíthetetlen Írott-kő.

1938-ban "Országos Vándorlást" szerveztek a már elkészült kék jelzésű útvonalon, amelynek a Szent István vándorlás nevet adták. Keletről és nyugatról egy-egy csoport indult útnak, és Dobogókőn találkoztak. Ezt az eseményt tekintik a Kéktúra tulajdonképpeni felavatásának. Bár úgy tervezték, hogy 5 évente megismétlik a vándorlást, ebből végül nem lett hagyomány.

Az 1950-es években a Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztálya új túramozgalma ötvözte az országos kék útvonalát és a vándorlást, szakaszokra bontották az útvonalat és díjazták a teljesítőket. Eleinte csak szűk körben, a vasutas szakosztályok tagjai teljesíthették az Országos Kéket, majd egyre több természetjáró élhetett a lehetőséggel. A hatalmas érdeklődés miatt a szervezők átadták a feladatot 1961-ben a Magyar Természetbarát Szövetségnek (később Magyar Természetjáró Szövetség), amely azóta is a kizárólagos szervezője és kiírója az Országos Kékkörnek.

A Rockenbauer Pál csodálatos, 1979-es televíziós sorozatával (Másfélmillió lépés Magyarországon) országosan ismertté vált, legfőbb hazai turistaút kultusza azóta is ível felfelé, a 2010-es években sorra dönti a rekordokat a teljesítők száma.

Az összes pecsételőhely a térképen megjelenítve
A pecsételőhelyek hivatalos listája letölthetően