Velemből az Írott-kőre

Itiner

•  A buszmegállóból nyugat felé indulunk a P jelzésen az Írott-kőig.
• A  P▲ jelzésen az Asztal-kőhöz teszünk egy rövid kitérőt.
• A kilátótól a gerincen futó K jelzésen kezdjük meg az ereszkedést.
• A Hörmann-forrástól a K+ jelzést követjük, ami visszavisz a kiindulópontra.

A túráról részleten

 Felfelé a Hosszú-völgyön

A velemi buszfordulóból nyugat felé indulunk a Hosszú-völgyön át az Írott-kő csúcsára felvezető Kubát Hugó emlékúton a P jelzésen. A szakasz névadója a Vas Megyei Természetbarát Szövetség elnöke és az Elektromos Természetjáró Szakosztály vezetője volt, aki sokat tett a természetbarát mozgalom Vas megyei újjászervezéséért. A vasfüggöny idején a látogatható részeken ő szervezte meg az új úthálózat kiépítését. Sümegtől Szent Vidig segítőtársaival felújította és jelzésekkel látta el az Országos Kéktúra útvonalát.

A házak után nem sokkal a település vízellátásáért felelős vízműhöz és a mellette lévő sorompóhoz érünk. Balról magas lucfenyők, jobbról elegyes bükkös ad árnyékot. A Hosszú-völgyet az asztmások völgyének is nevezik, mivel fekvése és a völgytalpon csordogáló Szerdahelyi-patak miatt nyáron is kellemesen hűvös, párás mikroklímát biztosít. A sorompó után hamarosan elérjük a patak túlpartján fakadó, közepes vízhozamú Péterics-forrást, ami sajnos a rádőlt fák miatt nem nyújt nagy élményt jelenlegi formájában.

Bő 1 km-en követjük a patakot, aztán egy nagy balos kanyarban kissé eltávolodunk tőle; itt fakad a Hosszú-völgyi-forrás. Rövidesen az erdőrezervátumot bemutató táblánál állunk.

Az erdőrezervátum egy olyan rész, ami fokozottan védett magterületből és az azt körülvevő védettség alatt álló védőzónából áll. A magterületen nem végezhető semmilyen emberi tevékenység az erdő természetes folyamatainak zavartalansága érdekében, melyekre számos tudományos kutatás is irányul. Általában jellemző rájuk a változatos erdőszerkezet, a gazdag és különleges élővilág, valamint a természetes erdődinamika. Hazánkban 1990-es években kezdődött el az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, ami ma 63 ilyen területet foglal magába. A Velem, Hosszú-völgy Erdőrezervátum magterületének nagyobbik részén 120 éves bükkös és erdei fenyves található.

A táblától a széles útról letérve egy keskeny, kaptatós ösvényen egyenesen megyünk tovább, amin gyorsan a jobbról csordogáló patak fölé emelkedünk, majd egy meredek S kanyarral felkapaszkodunk a keskeny gerincre. Ennek látványos sziklakibukkanása és egy 1925-ben állított határkő után ― mielőtt rátérnénk a kiszélesedő erdészeti útra ― jobbra kanyarodunk.

Az Asztal-kőtől az Írott-kőig 

Nemsokára elérjük széles, kavicsos erdészeti utat, melyen balra fordulva 50 m után érünk Asztal-kőhöz vezető P▲ jelzés leágazásához. A nagyméretű kvarcfillit tömbnek a kőzet felszínre emelkedése után a mészben gazdagabb rétegek gyorsabban pusztultak az erózió és a defláció hatására, mint a mészben szegények, kialakítva a jellegzetes sziklaformát.

Visszatérve a széles útra 0,5 km múlva egy jobbos hajtűkanyarral egy kis gerincre fordulunk vissza. Letermelt erőrészen, egy bükkösön, végül lucfenyves erdőn át érünk az Írott-kő csúcsának tövében álló pihenőhöz.

A Dunántúl tetején

 A Dunántúl legmagasabb pontját a 13. században Fenyő-hegynek, míg a 17. századtól Szálkőnek hívták. Mai nevét a hegy tetején, a kilátótól mintegy 40 m-re az osztrák oldalon álló kvarcitos fillit szikláról kapta, melyen egykor jól olvasható „C”, „B” „E”, jelölés állt. Ez valószínűleg a Confinia Battyányiana Esterházyana szöveg rövidítése, vagyis magyarul Battyány-Esterházy határt jelent, de betűsor rámímel Comes Battyány Elemér nevére is.

A helybeliek 1891-ben egy fából ácsolt, a millennium alkalmából Árpád névre keresztelt kilátót építettek a hegytetőre, amit rossz állapota miatt 1908-ban le kellett bontani. Ennek a helyére került 1913-ban a már kőből készült torony, amit II. világháború után, 1945-től a határzár végéig csak az osztrák oldalról lehetett megközelíteni. További érdekessége, hogy pont a közepén halad át az államhatár, melyet a kilátóban felállított határkő is mutat.

A 2010-ben felújított építményből tiszta időben akár a Balatonig is elláthatunk, ami a Bakonytól délre a Tapolcai-medence tanúhegyei között csillan meg. Még délebbre a Keszthelyi-hegység és a Rendeki-hegy, utánuk a Zalai-dombság látható. Délnyugati irányban, ha nagyon tiszta az idő, a Kamniki-Alpok csúcsai is feltűnnek, de az Alpok első keleti, 2000 m fölötti csúcsai, a Schneeberg és a Wechsel mögött megbújó Rax magasodik leginkább környezete fölé. Az alacsonyabb, de mégis markáns Hohe Wand sziklafalai szintén láthatóak a kilátóból. Északon Bécs és a Fertő tó mögött húzódó szélerőművekkel tűzdelt Lajta-hegység tűnik fel.

Ereszkedés Szent Vidig

 A kilátótól a gerincen futó K jelzésen kezdjük meg a lejtmenetet. A pihenőtől az út bal oldalán a kilúgozott talajt jelző nyírfák, jobbról pedig luc-, majd jegenye- és vörösfenyők szegényezik utunkat; majd egy tarvágott foltnál kilátás nyílik Szombathely irányába. Ezután bükkösbe érünk, aztán egy sűrű lucfenyvesben kanyarodunk le az aszfaltos út túloldalán fakadó Hörmann-forráshoz, ami a Kőszegi-hegység legmagasabban, 713 m-en fakadó víznyerő helye.

Először Csarmas-kútjának nevezték, majd a 18. században keresztelték át Hörmann-forrásra a tragikus sorsú várnagy, Hörmann Mihály alakja után. Több történet is kering róla. Az egyik szerint Jurisics Miklós várkapitány titkos felderítő útra küldte őt, ami közben a törökök elfogták, és e forrásnál élve megnyúzták. Egy másik elképzelés szerint Hörmann ötlete volt ez a kivégzési mód arra az esetre, ha valaki szövetkezik a törökkel. Egyszer azonban őt vesztegette meg az ellenség, amiért a maga által kitalált büntetést kapta. Egy harmadik változat szerint be akarta engedni a várba az azt ostromló törököket, és ezért nyúzták itt meg. Egy negyedik feltételezés szerint 1620-ban a császári seregek óriási túlerővel támadták meg a kőszegi várat. A menthetetlen helyzetben egy Hömann Mihály nevű vitéz felgyújtotta a megmaradt puskaport, nehogy az a támadók kezére jusson. Hörmann elmenekült, de az ellenség végül a Csarmas-kútnál elfogta, és elevenen megnyúzta 1621. május 27-én. A kőszegi vár falai között őriznek is egy közös tokban tartott tőrt és kést, melyekkel végrehajtották az ítéletet.

Történelmi iratok alapján Hörmann a Széchenyiné Forgách Margit zálogbirtokában álló kőszegi várat igazgatta az 1600-as évek elején. Amikor 1621-ben úrnője Bethlen Gábort támogatta, Hörmann beengedte annak seregét a várba. A várnagyot végül Bécsben szabályos hadbírósági eljárásban ítélték el. Emlékét a kőszegi Várközben 1971-ben emelt Hörmann-kő is őrzi.

A népszerű helyen a Magyar Kárpát Egyesület Írottkő Osztálya 1937-ben avatott fel egy 15 ágyas turistaházat, amit 1945-től a határőrség használt, majd 1965-ben lebontottak. Itt működött a Napsugár Üdülő is a világháborúk között. A forrástól jobbra, a parkoló túlsó végénél asztalok mellett pihenhetünk meg.

Innen egy sűrű, sötét lucfenyvesben lejtmenettel indulunk tovább a K+ jelzésen. Az aszfaltos úton átkelve már csak pár száz méter a kálvária és az Országos Kéktúra emlékműve. Utóbbi helyen volt a  vasfüggöny idején az Országos Kéktúra nyugati végpontja. A kápolna mögött a tanösvény táblájától induló utacskán kis kitérőt tehetünk egy bekerített, jelenleg kb. 15 m mély eltömődött gödörhöz, amit egy 1952-ben hajtott vízszintes kutatótáró kb. 30 méteres mélységnél harántolt. Eredetéről megoszlanak a vélemények: egyesek bányaaknának, mások ciszternának vélik.

A hegycsúcs és környékének történelme a neolitikumig nyúlik vissza, de részletesebb ismereteink csak a bronzkortól vannak a területről. Ekkor alakították ki a csúcs alatt található lakóteraszokat. A hegy ebben az időben fontos vezetői központ lehetett, amit egy itt előkerült aranydiadém és a feltárt i.e. 13-9. századi bronzöntő műhelyek is megerősítenek. Helyi specialitás volt, hogy bronzhoz nagyobb mennyiségű antimont is használtak (ekkoriban az egész világon csak itt!). Az így készült igen jó minőségű termékek Észak- és Nyugat-Európába is eljutottak. Később a kelták szállták meg a környéket. A hegylábnál futó borostyánkőutat és a Savariát ellátó vízvezetékrendszert ellenőrző őrtorony állt itt. A Karoling-korban is erődített helyként említik. Az Árpád-korban nemcsak világi, hanem egyházi központ is lehetett, melynek várát 1270-ben említi először oklevél, amikor Kőszegi Henriktől II. Ottokár cseh királyhoz került. Az erősség valószínűleg a 13. század végén pusztult el, de erről pontos adatok nem maradtak fenn. A Szent Vid-kápolnát az egyik sarokbástya helyére építhették a 18. században. Egy 1757-es összeírásból megtudjuk, hogy a kápolnához egy Szent Kereszt titulusú templom is csatlakozott, így a június 15-i Szent Vitus napi mellett szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén is tarthattak búcsút. A 19. század végén jelentősen átépítették, ekkor nyerte el mai alakját.

Vissza Velembe

A Szent Vid-kápolna fehér falai és az előle a Bakonytól a Keszthelyi-hegység és a Zalai-dombság találkozásáig terjedő kilátás után egy terméskő lépcsőn indulunk lefelé. A jobb oldalán magasodó palafeltárás második üregében egy Szűz Mária szobor áll. A lépcsők alatt balra kanyarodunk, és a Kultúrák hegye tanösvény táblái által kísérve folytatjuk utunkat. Hamarosan egy mélyúthoz érünk, melyen hamar elérjük a Velem határában futó erdészeti utat. Ezen 100 m után jobbra térünk vissza az erdőbe, és a település 1930-40-es évekbeli főjegyzőjéről elnevezett Nuschy (József)-sétányon folytatjuk utunkat. A roskadozó híd után balra egy romantikus padhoz tehetünk kis kitérőt a patakvölgy dombocskájára. A szájhagyomány szerint ezen az idilli helyen már számos szerelem szövődött. Kisvártatva már a Vasa-kút körül kialakított pihenőnél vagyunk. Az egykor nagyobb hozamú forrás a vizéből kiváló rozsdás üledékről kapta a nevét; hívják Vasas-, vagy Vas-kútnak is. Vize nem iható! Átkelünk a forrás utáni kis fahídon, és Petőfi utcán továbbhaladva visszaérkezünk a buszmegállóba.