Boldogkőváralja - Nagy-nyugodó (OKT-26)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• A vasútállomásról begyalogolunk Boldogkőváraljára.
• A településről átmegyünk Arkára.
• Arkáról átsétálunk Mogyoróskára, majd Regécre.
• Regécről erdei túrával érjük el az István-kúti vadászházat.
• A vadászháztól az Eszkála erdészházat vesszük célba.
• Következő megállónk Makkoshotyka.
• A faluból a Nagy-Nyugodó nyergébe megyünk, Sátoraljaújhely közelében fejezzük be a szakaszt.

A túráról részletesen

Boldogkőváralja vasútállomás – Boldogkőváralja

A vasútállomásról a Szerencs-patakot átlépve, a szántókon keresztül gyalogolunk a vár egyre magasodó épülete felé. Az elhagyott vasútvonal érdekessége közlekedési szempontból szerencsétlen történelmi örökséget hordoz: a pálya azért kerüli el kilométerekkel a falvakat (melyekhez megállói tartoznak), mert építése idején a környékbeli földesurak nem engedték át földterületüket a vasút számára.

A táj fölött ülő, viszonylag épen megmaradt Boldogkővár egy kovásodott tufasziklán áll. A Tokaji-hegység korai életszakaszában olykor óriási robbanások rázták meg a tájat: a heves kitörések hatalmas mennyiségű vulkáni törmeléket, köztük tufát szórtak szét. Később sok helyen ezt a tufatakarót a mélyből feltörő kovasavas oldatok járták át, így kemény kőzet cementálódott össze. A válogató erózió lepusztította a környező, puhább rétegeket, ezzel kiemelve a sziklát, melyre a 13. században a Hernád völgyét ellenőrző vár épült. A kis gerincnyúlványon bástya állt, ma egy fapallón elérhető kilátóteraszt találunk a helyén.

Boldogkőváralja – Regéc

A várhegyet megkerülve, a falu szélső utcáján belépünk a Tokaji-hegység területére, és kezdetben aszfaltúton követjük a peremi lejtőkbe mélyen bevágódott Arka-patakot . Az erdős völgy oldalát néhol felhagyott kőbányák törik fel, mielőtt egy szűkebb szakasz végén megérkezünk Arka piciny medencéjébe. A takaros, rendezett falu idilli környezetben fekszik, sok környékbeli társához hasonlóan egyre népszerűbb üdülőhely.

Kicsit eltávolodunk a pataktól, hogy egy kellemetlen bozótoson keresztül, az egykori gyümölcsöskert szélén visszaereszkedjünk a vízfolyás mellé. Ösvényünk többször keresztezi a medret, a völgy középső szakaszán szurdok jellegűvé szűkül. A terepet kőmezős hegyoldalak és zárt, sötét bükkösök teszik vadregényessé. Hosszú völgyi sétánk azon a kis fennsíkon ér célt, amelynek két „öblözetében” bújik meg Mogyoróska és Regéc. Felhagyott legelőkön, végül a patak fölé boruló erdőn át vezet az utunk Mogyoróskára. A falu emelkedő főutcáját taposva már a regéci Vár-hegyet közelítjük, amelynek csúcsa és oldalkúpja a két falu között tornyosul.

A közvetlen környezetéből élesen kiemelkedő, riolitból felépülő Vár-hegy szoknyáján réteket szelünk, végül egy alacsony gerincen jutunk a várba tartó jelzések elágazásához. A 13. század legvégén épült erősség egészen hosszú ideig, a 17. század végéig jelentős szerepet játszott a magyar történelemben, egy darabig a Rákócziak kincstára is itt volt. Végül császári parancsra rombolták le. Ma egyre jelentősebb részeket rekonstruálnak belőle, a panoráma a Tokaji-hegység központi, erdős részére pedig az egyik legszebb a térségben. Tiszta időben a bejárat előtti étkezőteraszról egészen a Kassa fölötti Kojsói-havasok gerincéig is elláthatunk, de a Cserehát (ilyen magasságból laposnak tetsző) dombvidéke is megmutatkozik. Erdei sétával ereszkedünk le Regécre, ahol a kissé meglepő küllemű látogatóközpontban, a Veronika panzióban vagy a Csobogó vendégház előtti oszlopnál tudunk pecsételni.

Regéc – István-kút

A falut elhagyva a Puskás-patak völgyében kapaszkodunk. Az erdő hirtelen válik különösen vadregényessé, ahogy óriási, mohos kőgörgetegek és sziklafalak alkotnak kisebb kőtengert. A Bekecs-rétnél a hatalmas Dorgói-fenyves szélére érünk, jobbkanyart veszünk, és lejjebb ereszkedünk egy kis nyeregbe. Egy pontról, irtásszélen kilátunk a Milic-csoport és a Hegyköz medencéje felé. A Tokár-tetőt kerüljük, és a látvány akkor válik ismételten vaddá, amikor megjelenik a Pengő-kő sötét, krioplanációs sziklatornya. A Tokaji-hegységre jellemző sziklák a legutolsó jégkorszak fagykörnyéki klímáján, a kőzetek repedéseiben jéggé fagyó víz feszítő, aprózó hatásának eredményeképpen születtek. Fel is mászhatunk a tetejére, de kilátásban ne reménykedjünk, az erdő már bekebelezte a komor andezitoszlopokat.

Tovább haladva a sötét erdőben hirtelen óriási tarvágás szélén találjuk magunkat, ezúttal a Bodrog síkja felé pillanthatunk ki. Éles balkanyart vesz erdei földutunk, rövidesen egy balra nyíló rétnél tehetünk kitérőt a K▲ jelzésen a Nagy-Péter-mennykőre. Ne hagyjuk ki! Először egy vizenyős aljú réten vágunk át, majd meseszép, vén bükkösben érjük el a Pengő-kőhöz hasonló kifejlődésű sziklasorozatot. Tetejéről a hegység belső részének egyik legszebb panorámája nyílik: felfedezhetjük tekintetünkkel a hegység tagolt, „csupacsúcs” rendszerét, hosszú futású völgyeit, és a távolban a füzéri vár mögött magasodó Nagy-Milicet.

Továbbindulva a Kéktúrán ismét fenyvest keresztezünk, a völgyből gyakorta fölhallatszik a patak robaja. Mint az ország nagy részén, itt is csak telepített fenyőfoltok alatt baktathatunk – melyektől klímánk változása miatt hamarosan végleges búcsút kell vennünk. Elhagyjuk a balra kanyarodó erdészeti utat, és lefelé indulunk. Az erdő hatalmasat változik, amint sűrű nyírjes kerít körbe. Itt-ott kis tisztások szakítják meg a nyírfafüggönyt, az út alján pedig fehér vadászház áll: István-kútra érkeztünk. A kulcsosház előtti tájékoztató táblán bélyegző vár.

István-kút – Eszkála-erdészház

A fákon tenyeret formázó jelek mutatják a bővizű, jéghideg István-kút hollétét. Tovább gyalogolva hamarosan a Tokaji-hegység egyik leghangulatosabb, legkülönlegesebb pontján találjuk magunkat: lappföldi díszletek közt, békalencsés tó partján, nyírjesligetben áll a rönkből épített, tornácos István-kúti erdészház. 2022 tavaszán a kulcsosházzal együtt felújítják, megőrizve régi formáját. A fokozottan védett nyírjeserdő jégkorszak utáni maradvány: az akkori éghajlaton nagyobb területeket foglalt el ez a társulás, melynek kicsiny foltja ebben a hűs, katlanszerű völgyfőben még ma is jól érzi magát.

Meseszép bükkös borul az erdészeti út fölé, ahogy átkanyargunk a vizes aljú, tipikusan tokaji-hegységi hangulatú Mlaka-rétre. Közepén egy facsoport alatt turistapihenőnél regenerálódhatunk. A S▲ jelzés csodálatos sziklaformációk közt vezet ki a hegység egyik leghangulatosabb pontjára, a Sólyom-bérc szintén fagy bontotta sziklatornyának tetejére. A vadregényes andezittaréj hátáról a regéci várra és Háromhuta szűk, hegyek keretezte völgyének oldalaira látunk rá.

A Kéktúra egyre több tarvágáson keresztül folytatódik, sajnos nem valami hívogató a látvány. Egy fenyvesfoltnál balra ágazik ki a K▲ csapása, rajta a Kerek-kőre látogathatunk: a fura színű sziklavár riolitból áll, ami hazánkban egyedülálló módon a Tokaji-hegység egyik felépítő (vulkanikus) kőzete. Maradandó panorámát láthatunk; a hegység központjából szemlélődünk, bármerre fordulunk, meredek lejtőjű hegyek vesznek körül. A felvidéki jellegű kilátásba csak az ormótlan, hatalmas tarvágásfoltok, a végletekig kihasznált erdő látványa rondít bele. A Kerek-kő jellegét tovább vadítja, hogy a repedezett szikla a hegységben amúgy elterjedt keresztes viperák kedvelt napozó- és élőhelye.

Visszatérve a K jelzésre továbbra is „hiányos” erdőkben kanyargunk. Érintjük a Gerendás-rét elágazását, utána nem sokkal pedig az Eszkála-erdészház alá érkezünk. Mellette egy fán lóg a bélyegző.

Eszkála-erdészház – Makkoshotyka

Egy hosszú, fokozatosan alacsonyodó gerincen ereszkedünk, mely Háromhuta völgyét zárja le. Telepített fenyvesek, fiatalosok és középkorú erdőrészletek mozaikja kísér a Kecske-háton, melyről végül lefelé tartunk. Elérjük a Zsidó-rét védett kaszálóját: ez a közeli települések által évszázadokkal ezelőtt létrehozott, napverte rét megfelelő terepe volt az állattartásnak. Ma az itt élő ritka növények megőrzésének céljából, a visszaerdősülés megelőzése végett kaszálják. Az egyik irányban Komlóska szélső házai is feltűnnek. Megkerülünk egy völgyfőt, lejjebb szép bükkösben érkezünk a Cifra-kút forrásfoglalatához, ahol turistapihenő is épült. Innen nagyjából félóra alatt, erdei sétával érjük el Makkoshotykát. A vegyesboltban és a Meczner-kastély hátsó kapujánál lévő OKK információs táblán találunk pecsétet.

Makkoshotyka – Cirkáló-tanya

Röviden követnünk kell a falu főutcáját, majd arról jobbra fordulva, az 1900-as évek elején épült Meczner-kastély kertjén át hagyjuk el a települést. Egy rövid, bozótos erdőrészlet után egy mezőgazdasági tábla mellett lépdelünk, a távolban már látszik következő célpontunk, a Sátoros-hegyek csoportjának mindennel összetéveszthetetlen alakja. A másik irányban Makkoshotyka és Sárospatak látszik, és a Bodrog síkja uralja a terepet. Átkelve a Kovács-patakon irtásfoltot keresztezünk, melytől létramászással búcsúzunk a túloldalon.

Erdei úton érkezünk meg a Cirkáló-tanyához, melyet ma is laknak – mögötte szőlősorok nyújtóznak a domboldalon. A pecsételőszelencét az istálló tetőoszlopán találjuk.

Cirkáló-tanya – Nagy-Nyugodó

Széles úton ereszkedünk le az egyik leghosszabb környékbeli völgy, a Radvány-völgy susnyás talpára, hogy aztán meredeken kapaszkodjunk ki belőle. A Tokaji-hegység középső tömegének e keleti, dombvidéki része igen gazdag a kis vízhozamú forrásokban, melyek sűrű vízhálózatot táplálnak. Nyeregben keresztez a P jelzés, mielőtt a Rákóczi-fa göcsörtös matuzsáleme elé járulunk. Az ősöreg fa alighanem a környező, fiatalabb példányok felmenője, a korábbi tarvágások idején magjaival hagyásfaként népesíthette be újra a hegyoldalt – közelebbről láthatjuk, hogy továbbélését emberi segítség is biztosítja.

Közeledve a Sátoros-hegyekhez egyre meredekebb oldalú magaslatokat kerülgetünk. A sűrű, alig folyó láva nem terülhetett szét, máshol a felszínt sem érte el, s ezzel kúpszerű hegyeket domborított. A lejtők aljába vágódott, mély eróziós árkokat nagyobb esőzések után sebesen robogó, időszakos vízfolyások formálják – közülük hármat is felkeresünk a következő kilométereken. A Bancsi-gödör horhosából szó szerint ki kell kapaszkodnunk, majd helyenként megközelítjük az erdőszélt a szép tölgyesben, miközben fárasztó hullámvasutazásra kényszerít a turistaút. A Pandák-völgy ismét nyaktörő mutatványra késztet, de ez az utolsó ilyen jellegű megpróbáltatás, a továbbiakban kisimul a domborzat.

A Bányi-nyereg erdőtetős aszfaltútján lépdelünk át, , és utolsó másfél kilométerünkön felkapaszkodunk a Tatárka-hegy oldalában, majd egy apró tisztás után a Kecske-hátnak vágunk neki. A kőmezős, helyenként zord arcát mutató magaslat szoknyáján már a Sátoros-hegyek közt járunk. Szűk nyeregben találjuk az Országos Kéktúra tábláját, s rajta a Nagy-nyugodó pecsétjét.