Nagy-nyugodó - Hollóháza (OKT-27)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• A Nagy-Nyugodótól a hegyeken át gyalogolunk Vágáshutára.
• Vágáshutáról a következő célpontunk Nagyhuta.
• Nagyhutáról a következő falun, Kishután keresztül érkezünk Bózsvára.
• Bózsváról Füzérkomlósra vezet túránk.
• Füzérkomlósról a váráról nevezetes Füzérre tartunk.
• Felkapaszkodunk a Nagy-Milicre.
• A Milicról a Bodó-rétre ereszkedünk.
• Túránkat Hollóházán fejezzük be.

A túráról részletesen

Nagy-Nyugodó – Vágáshuta

A Nagy-nyugodó nyergéből a Kékkör-tábla indít útnak. A szabályos háromszög formájú Sátoros-hegyek közrefogta medence szélén emelkedünk, amikor ösvényünk a Kecske-hát lejtőjén oldalazva emelkedik. A Vörös-nyeregbe érkezve még dönthetünk úgy, hogy a szerteágazó turistaúthálózat adta lehetőségekkel élve többet is felfedezünk a hegycsoportból, innen kapaszkodhatunk föl például a kilátóval, bobbal, libegővel felszerelt Magas-hegy csúcsára, ahonnan zipline-pályán is átcsúszhatunk a szomszédos, alacsonyabb Szár-hegyre.

A Kéktúra hosszú, térdfárasztó lejtőn indul le a Körtefa-nyereg tisztása felé. Eleinte gyönyörű szálbükkös von tetőt az útvonal fölé, majd változik a társulás, ahogy a rudabányácskai aszfaltútra érünk. Ezen csak egy keveset kell gyalogolnunk, hogy a Vöröskő vendégház erdei szálláshelyéhez jussunk (ez régebben erdészház volt). A Kéktúra itt balra tér, és követve a jeleket dombvidéken átvágva indulunk Vágáshuta felé. Felkaptatunk egy alacsony gerincre, ezen kerüljük a Tarda-völgy mellékvölgyeit. Horhosokat, vízmosásokat kell leküzdenünk, melyektől a vizes aljú Mocsár-réten vehetünk végre búcsút. Egy utolsó, nagy kanyarral már a Vágáshuta melletti útcsomópontba érünk, erdei földutunk lefelé tart. A faluszéli egyik irtásrétről feltűnik a Nagy-Milic óriásinak tűnő, erdős tömbje, alatt ott „világít” fehér falaival a füzéri vár.

Vágáshután a telefonfülke előtti OKT-táblán keressük a pecsétet! A falu, mint neve is mutatja, régi hegyi település, melynek lakói üveggyártással foglalkoztak. A szűk völgyben csak a Dolina nevű (szláv nyelveken völgyet jelent), egyutcás településrész fért el, a Kispart és a Nagypart magasabb részekre épült. Utóbbiban jellemzően sok az üdülőház – az idegenforgalom a kis híján elnéptelenedett Vágáshuta jelene, az érkezőknek a kicsiny falu teljes nyugalmat és gondozott, barátságos környezetet kínál.

Vágáshuta – Bózsva

A szomszédos település felé betonúton indulunk. Dombok keretezte, kiszélesedő völgyben sétálunk, melyet a Margit-kút mellett, bal felé hagyunk el. Egy mellékvölgybe hatolunk be, nyáron böglyök felhője űz át az erdőn. Végül a Nagyhuta fölötti dombra kapaszkodunk, és egy szűk utcán érkezünk meg az újabb, a hegyek által az előzőnél is jobban összepréselt faluba. A bélyegzőt a Községháza kerítésén találjuk.

Kellemes erdei aszfaltúton gyalogolunk át Kishutára. Mindkét falu a 18. század elején jött létre, szlovák lakosságuk üveget készített a környező erdők felhasználásával, a későbbiekben pedig drótos és üveges vándoriparosaik az ország egészen távoli szegleteibe is eljutottak. Kishuta meglepően hosszú település, jó ¾ óra alatt talpalhatunk végig főutcáján, melyet keresztez a Pálházai Erdei Vasút vonala. A kisvasút érdekes ipartörténeti emléke a Zemplénnek: ma Pálháza és Rostalló közt szállítja a turistákat, de a ’80-as évek elejéig Sárospatakig értek a sínek Füzérkomlóstól, sőt, korábban a hálózat egészen Nyíregyházáig nyúlt.

Völgyi vándorlásunk Kishuta elhagyásával folytatódik, erdei ereszkedővel közelítünk Bózsva felé. Mélyen a földbe vágott, réges-régi úton érkezünk meg a falu szélére. A „fogadóbizottság” egy hatalmas, vulkanikus sziklatömb a helyi mondák szerint az itt megpihenő IV. Béla király lovának patkónyomait őrzi. A központban kis tavat, a mellette lévő villanyoszlopon pecsétet találunk, de választhatjuk a Kőbérc Panzió bélyegzőjét is.

Bózsva – Füzér

Bózsván átvágva már a Hegyköz medencéjében járunk. A patakok hordalékától hullámos felszínű, tágas medencében járva a füzéri vár szirten ülő sziluettje és a mögötte magasodó Milic-csoport felé haladunk. A felvidéki jellegű hegyvidéki látvány már a Bózsva melletti alacsony dombháton kibontakozik az aszfaltútról. Lejjebb jutva az egykori kisvasút nyomát követő, helyenként benőtt ösvényre fordulunk. A sűrű, bozótos erdősáv kitakarja előlünk egy időre a tájképet, de helyenként nyílt terep váltja fel a zárt „növényalagutat”. A Nyíri-patakot követjük egészen Füzérkomlósig, ahol a kisvasút régi végállomása fogad egy kőfejtő alatt. A kiállított dízelmozdony régen ezen a hálózaton koptatta a síneket, mögötte a füzéri vár és sziklamagaslata jelzi az útirányt.

A falu után a zempléni Kéktúra egyik leghangulatosabb szakasza következik: a hegyközi vasút bicikliútként újjászületett betoncsíkjáról hosszan gyönyörködhetünk a magasba szökő dácitszirtben, és a rajta ülő füzéri várban a Milic-csoport nyújtotta erdős háttérrel. Bár a látvány a rekonstruált várral a Felvidéket idézi, itt az épület mégsem fehér mészkősziklát koronáz. A várhegyet felépítő kemény, ellenálló dácittest nem jutott a felszínre, hanem magmaként rekedt meg a tűzhányó kürtőjében. Később az erózió lepusztította a puhább fedőkőzeteket, így került napvilágra a remek kilátást biztosító, jól védhető, fedetlen szirtekben leszakadó sziklaformáció.

Hátrafelé pillantva pedig a Zemplén középső tömege hullámzik a Hegyköz peremén. Füzérre egy mellékutcán érkezünk, bélyegzőt a Koronaőr vendégháznál vagy a központban lévő bolt előtt találunk.

Füzér – Kis-Milic

A Várhegy alatt kanyarodó aszfaltúton hagyjuk el Füzért. Túloldalán, a parkolónál (ahol étterem is van) tehetünk kitérőt a várhoz. Már a fölvezető, sziklalépcsős-sziklagyepes ösvény is különleges, de a rekonstruált, nagy részében újjávarázsolt épület szinte kötelező kitérő. A mohácsi csatavesztés után néhány hónapra Perényi Péter itt helyezte el a szent koronát. A felújítási munkálatoknak köszönhetően rom helyett gyakorlatilag egy teljes, igazi várat járhatunk körbe kívül-belül, miközben számtalan interaktív elem gazdagítja a felfedezés örömét. A falakról körpanorámát élvezhetünk a Zemplénre.

A Vár-forrás bővizű kifolyója után az egész Kéktúra egyik legfárasztóbb emelkedőjének veselkedünk neki. A Magas-hegy oldalában még szintben fut a hangulatos turistaút, egy pontról kilátunk Pusztafalu medencéjére. Egy völgybe fordulva azonban kezdetét veszi a hosszú kapaszkodás. Szurdokszerű mélyedést kísér az Kéktúra, szép bükkösben érkezünk az Alsó-Csata-rét faverandás erdészháza alá. Szálbükkösben hatolunk egyre magasabbra, vadregényes csapás kanyarog föl a Kis-Milic különösen meredek oldalában.  Elhagyunk egy éles peremű andezitfogat is – a Másfélmillió lépés Magyarországon c. sorozatban is láthatjuk ezt az alakzatot, az érdekes különbség csupán annyi, hogy akkoriban óriási fátlan terület, tarvágás vette körül.

Most erdőben érkezünk a Kis-Milic kilátójához, melynek felső szintjéről fantasztikus panoráma tárul föl: a hegység magyarországi szakaszának teljes tömege felsorakozik előttünk. A másik oldalról, lentről hatalmas szirtnek látszó füzéri Várhegy aprócska dombnak tűnik csupán, a Hegyközön túl pedig szabdalt, kiterjedt hegyvidékként terül el a Zemplén. Tiszta időben Szlovákia keleti síkja mögött azonosíthatjuk a Vihorlát gerincét és a vele szomszédos vulkánroncsokat. Nehéz elszakadni a mesés kilátástól, pedig a Kéktúra még hosszan folytatódik. Az államhatár léniáján emelkedünk fel a közeli Nagy-Milic 893 méteres csúcspontjára, ahol nagy betonobeliszket találunk.

Kis-Milic – Hollóháza

Mielőtt elhagyjuk a határsávot, még találkozunk egy jellegzetes, sárga, kalapos szlovák információs táblával, majd lefelé indulunk. Mesés, különösen hűs szálbükkösben kanyargunk le a Lászlótanya kerítéséig. A bent álló Károlyi-vadászkastély elzárt magánterület, régebben kertjében volt a Kéktúra startpontja. Aszfaltra lépünk, és a Bodó-rétig élvezhetjük még a vadregényes erdőt. A tisztáson néhány üdülőház áll, a fák közt szűken kilátni Kassára és a fölötte magasodó Kojsói-havasok vonulatára. Ne felejtsünk el bélyegezni az esőbeálló kunyhó oszlopán található pecséttel!

Hamarosan jobbra letérünk az autóútról, és a fák alatt vele párhuzamosan haladunk. Egy ponton keresztezzük az aszfaltcsíkot, hogy aztán köves aljú úton, meredeken ereszkedve érkezzünk meg a Dög-tér vizenyős, bokros tisztására. Nyári hőségben kellemetlenül meleg, párás lehet itt a levegő, ráadásul a bozóton áthatoló ösvény sem könnyíti meg a dolgunkat. Az utolsó kilométert ismét erdőben, széles szállítóúton tesszük meg, végül a házak közé érve a főútra kanyarodunk, és célba vesszük Hollóháza egyik nevezetességét, az Országos Kéktúra vég- vagy kezdőpontját jelző emlékművet. Párját a Kőszegi-hegységben találjuk.