Írott-kő – Sárvár (OKT-01)

Az Írott-kő a Dunántúl és egyben Burgenland legmagasabb pontja, és az osztrák oldalán fekvő, vésett szikláról kapta a nevét – a betűk vélhetően a közelben húzódó Esterházy-Batthyány-határt jelölték. Két bélyegzőt is tartogat, az egyik a kilátótorony melletti oszlopon, a másik pedig 25 méterrel távolabb, a pihenőhely fából épült pavilonján csüng.

Az Írott-kőn az első kilátót 1891-ben építette a Kőszegi Turista Egyesület, a mai kőkilátó 1913-ban épült. Az épületben számos infótábla foglalja össze a helyszín történelmét; a zavartalan körpanorámát biztosító panorámateraszra egyre szűkülő vaslépcső, majd csigalépcső vezet fel. A Kisalföld síkja, Burgenland erdővidéke, illetve a Bécsi-Alpok kétezresei mellett tiszta időben, a déli láthatáron egyéb alpi kétezresek is felsorakoznak.

A csúcsot elhagyva a határsávot követjük változatos erdőben – itt meghatározó a nyír jelenléte, amely az egykori irtásfolyosó sovány talaján az elsők között jelent meg, és holtfaanyagával előkészíti a talajt az őshonos társulásoknak. Végül egy kisebb fenyvesen át ereszkedünk le a Hörmann-forráshoz. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban (713 méteren) fakadó forrása. A nevét Hörmann Mihály katonáról kapta, akivel kapcsolatban több, egymásnak ellentmondó monda maradt fenn – a közös bennük a vitéz kínhalála. Egykor turistaház is állt itt: 1937-ben alpesi hangulatú épületet emelt a Magyarországi Kárpát Egyesület Írottkő Osztálya, de működését a II. világháború után megakadályozta a határ közelsége, ezért 1949-ben bezárt, majd el is bontották.

A frissítés után rövid emelkedőn haladunk tovább Kőszeg irányába a Kendig-gerincen. A vízávlasztó főgerinc legmagasabb csúcsa a Kendig, ez 726 m magasra tör, és a Kőszeg Városi Rádióklub rádióamatőr versenyállomásának épületei és meteorológiai mérőállomás áll rajta. A környékén több kilátópontot is találunk, melyekről elsősorban Ausztria irányába nyílik szép kilátás, de a fák között a hazai Kisalföld is látszik. A legzavartalanabb panorámát a Csúcs alatti Kendig-eresz nevű szikláról kapjuk a nyugati irányra. Jó látási viszonyok közt a Rax és a Schneeberg 2000 méter környéki tetőszintje magasodik nem is olyan messze, mellettük a Bécsi-Alpok további, alacsonyabb mészkőrögei sorakoznak.

A Kendig-gerinc nemcsak a kilátások miatt az egyik legszebb szakasza a túrának, de a Kőszegi-hegységre jellemző összes tájelemet felsorakoztatja: sűrű fenyvesben indulunk el a Hörmann-forrás fölötti parkolótól, majd kisebb-nagyobb rétekkel szabdalt erdőn át ereszkedünk le a Vörös-kereszthez. A turistaút javarészt széles szekérútutat követ, de akad egynyomú ösvény és egy rövid aszfaltos szakasz is. A Kendig és a Vörös-kereszt között a vasfüggönyt idéző határőrbódék betonalapjai és a régi kerítés maradványai sorakoznak.

A Kőszeg környéki falvakból a rőtfalvai búcsújáróhelyre vezető utat jelezte egykor a Vörös-kereszt, amely előtt faházikó áll, a magas tölgyfák árnyékában asztalokkal és padokkal felszerelt pihenőhelyet is kialakítottak. A nyeregben végre lefordulunk a burkolt útról, és egy sokkal hangulatosabb ösvényen folytatjuk az utat az Irány-hegy délkeleti oldalán.

Szűk másfél kilométer után érkezünk meg a túra újabb látványosságához, a nagyjából 609 m magasan álló Óház-kilátóhoz. A helyszín története egészen a 13. századig nyúlik vissza: itt épült fel a környék legkorábbi erődítménye, a Felsővár (más néven Óvár vagy Óház). A romok helyén a 19. század végén fakilátó épült, amely 21 évvel később összeomlott. A 20. század végén régészeti feltárások kezdődtek, és ezek eredményeként 1996-ban az egykori lakótorony alapjaira építették fel a mai kilátót, de az épület balesetveszély miatt jelenleg zárva van. Az Óház előtti réten tűzrakó hely, néhány pad és asztal, illetve esőbeálló is található.

Az Óház-tető alatti völgyben már a túra egyik fő attrakciója, a Hét-forrás csobog. Erősen lejtő ösvényen jutunk el az impozáns vízfakadáshoz, amelyet 1896-ban, a millennium évében alakították ki úgy, hogy hét külön kifolyónyílása legyen – ezek a hét honfoglaló vezér után kapták nevüket. Mellette padok, pihenőhelyek, tűzrakó hely és esőbeálló is van. A Kéktúra bélyegzője a fedett esőbeálló oszlopán található.

Hét-forrás – Kőszeg

Ereszkedés közben is rá-rálátunk a város egy-egy részletére, miközben visszanézve egyre magasabbnak tűnő hegyek tornyosulnak fölénk. A Pintér-tető az utolsó hegy az úton, az 502 m magas csúcsról egy tarvágásnak köszönhetően még egyszer rápillanthatunk a Schneeberg tömbjére.

Ezután már végig erősen lejt az ösvény Kőszeg felé. A 18. század első felében épült, látványos, barokk stílusú kálváriatemplom mellett áll az 1891-ben épült Szent Donát-kápolna, ami a kálvária záróállomása; de van még itt egy 1715-ben emelt kis kápolna is. A hangulatos kálváriaút alján érkezünk meg a koronaőrző bunkerhez, és a Szent Korona-emlékparkhoz. A direkt erre a célra kialakított bunkerben 1945 márciusában néhány napig őrizték a Szent Koronát, mielőtt külföldre menekítették.

A bunkertől már burkolt utcákon sétálunk Kőszeg belvárosa felé. A Jurisics-vár mellett elhaladva érkezünk meg a történelmi városmagba, amelynek felfedezése önmagában is hosszabb program. A 13. századi erődítmény az egyik legimpozánsabb hazai várépítészeti örökségünk; két fő részből áll: az elővárból – ahol korábban az őrség és a szolgálók laktak –, és a belső várból, melybe egy vizesárok fölött átívelő téglahídon lehet bejutni. A vár történelmi jelentősége kiemelkedő: 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány sikerrel védte meg a török ostrom idején – ez a diadal a városban azóta is tovább él a 11 órás harangozás hagyományában. Ma múzeumként és kulturális központként működik.

A város főterét, a Jurisics teret színes homlokzatú polgári házak, kávézók színesítik, és itt áll a pompás Lábasház, a Szent Jakab-templom gótikus épülete, de a tér egyik legszebb látványossága a pestis mementója, a barokk Szentháromság-szobor. A Hősök tornyából szép kilátás nyílik a belvárosra. 

Az OKT egyik bélyegzőjét a Kék Huszár vendéglő kerthelyiségében, a másikat a városközpontban, a Tourinform épületének oldalán találjuk.

Kőszeg – Tömörd

A belvárost elhagyva a balunkon hatalmas platánfa, a „kőszegi óriásplatán” áll. Az 1960 óta védett fa törzskerülete pár centi híján 9 m, életkora 200 év körüli. A város széléhez közeledve a Gyöngyös-patak mentén vezető turistaút is hangulatos, a kockaköves Kiss János utca pedig hamisítatlan történelmi kisvárosi hangulatot áraszt. Itt, a park végében áll az „iskola a határon”, azaz a mai Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézet, az egykori altisztképző, ahol Ottlik Géza is tanult. Élményeiből merítve írta meg a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb regényét.

Kőszegtől a forgalmas 87-es út keresztezésével búcsúzunk el, és egyenesen, kisebb emelkedőn folytatjuk a túrát az erdő felé. Az aszfalt elfogy, de továbbra is kiválóan járható, többnyire kaviccsal, zúzott kővel burkolt földúton haladunk északkelet felé. Tölgyek és erdei fenyők váltják egymást, a sűrű erdő remek hangulatot és illatot áraszt, szórványosan pedig még a Kőszegi-hegységben őshonos szelídgesztenyével is találkozunk.

Egyenes, helyenként fenyőfás erdei szakaszok hosszú sora következik, csak Tömörd közelében érünk végre természetszerű gyertyános-tölgyesbe – a széles, nyílegyenes utat klasszikus ösvény váltja fel. A néhai Ilonavár szinte felismerhetetlen maradványait megkerülve érkezünk meg a terméskőbe foglalt Gradics-forráshoz, amelynek vízhozama megbízható nyáron is. Mellette hevenyészett pihenőhelyet találunk fából készült asztallal és paddal.

Rövidesen balra letérve, az alig 50 m hosszú K⩍ jelzésű turistaút végén áll Szent Ilona kőszobra. Az Árpád-korban a közelben fa- vagy földvár, az Ilonavár, a szobor helyén pedig a néhai Tömörd falu temploma állhatott. A barokk Szent Ilona-szobrot 1680 körül állították.

A szobrot elhagyva szűk egy kilométer séta végén érkezünk meg Tömörd szélső utcájába, melyen előbb az otthonosan kidekorált, olvasósaroknak berendezett buszmegálló mellett sétálunk el, rövidesen pedig a Szent Ilona-templomhoz érkezünk. A Kéktúra bélyegzője a templom melletti pihenőhely egyik oszlopán van.

Tömörd – Ablánci malom

A Fő utcán hagyjuk el a községet, amelynek nevét állítólag az ótörök temir vagy temür (vas) szóból eredeztetik. Tömördről annyit érdemes még tudni, hogy a török hódoltság idején elnéptelenedett, és a korábbi lakosság helyére horvátok érkeztek. A település holnapja szerint a mai napig őrzik a horvát ősök hagyományait, olyannyira, hogy az itt élő idősebb korosztály egy része még beszéli is a grádistyei horvát nyelvet.

A tömördi ebek kiemelt figyelme közepette érhetjük el a település leghíresebb, de sajnos jelenleg lezárt épületét, a Chernel-kastélyt, amit 1809-ben húztak itt fel klasszicista stílusban. A hatalmas, fás parkkal körülvett objektum sorsa követte a nemesi birtokok magyarországi kálváriáját: a II. világháború után lakásokat, majd az 1960-as évektől kultúrházat alakítottak ki benne, de használták keramikus alkotóháznak is, mígnem 2019-ben új tulajdonosa lett, aki elkezdte felújítani – a folyamat jelenleg is tart.

Szántóföldek és (javarészt) akácosok, illetve cserjések között folytatódik a vándorlás, csak az Ablánc-patak körül sűrűsödik be az erdő. Kis fahídon kelhetünk át a patakon, majd elhaladunk egy hajdani vándortábor omladozó kerítése és épületei mellett. Bár sokat ígér a malomcsárda név, enni-inni sajnos nem tudunk, mert 2008-ban bezárt a hely. A kéktúrás bélyegzőt az egykori kapu mellett, egy faoszlopon találjuk.

Ablánci malom – Ölbő-Alsószeleste vá.

Mivel utunk közel felénél járunk, érdemes egy kicsit szusszani a Sissi királyné emlékére 1900-ban ültetett kőrisfák tövében (ezek a fogadó előtt állnak), és felkészülni lelkileg, hogy egy rövid szakaszon az Acsádot Csepreggel összekötő autóúton kell gyalogolnunk. Pár száz méter után nem árt figyelni, mert jobb kéz felé kell követnünk a K jelzést egy bokrok takarta szűk ösvényre, melyet könnyű eltéveszteni. A csapás hamarosan földúttá szélesedik, és rétek, valamint erdőfoltok mellett keresztezzük a Szombathely–Bük-vasútvonalat. Innentől kezdve egy szép fenyves jelenti a változatosságot, majd erdei szakasz végén érünk ki a Szelestét körülvevő, szelíden hullámzó mezőgazdasági területre.

A bélyegzőt a falu központjában, az arborétum bejáratánál találjuk. Érdemes betérni az ingyenesen látogatható kertbe, amelyet gyönyörű rózsakert, ezüsthársak, fenyőcsoportok, szerpentinsétányok és gondosan kialakított teraszok színesítenek. Az ősfás kert a ma már szállodaként működő egykori Festetics–Baich-kastélyt veszi körbe. A területen a 2000-es években gyógyhatású termálvizet is találtak, fürdőt is kilakítottak. A falut elhagyva, felüljárón át, aszfaltút mentén érkezünk az Ölbő-Alsószeleste vasútállomáshoz, ahol a második szelestei bélyegzőt találjuk.

Ölbő-Alsószeleste vá. – Bögöt

Egy darabon a sínekkel párhuzamosan, megművelt földek mentén haladunk déli irányba. Kisebb kanyargást követően bokros területre érkezünk, majd egy vadgesztenyesort kísérve bevesszük magunkat a Lőrinci-erdőbe, ahol egyenes nyiladékokon haladunk. Kezdetben elegyes erdőkép, később sűrű fenyves jellemző a tájra. Átszeljük az Ölbői-Nagy-erdőt, ahol régebben laktanya állt – mára csupán a bejárati kapu téglából rakott oszlopai emlékeztettnek a rendszerváltás után elbontott katonai létesítményre.

Hosszú egyeneseken baktatva, végül szántókat szegélyező fasorban érkezünk a Bögötre vezető műútra. A településen a Deák Ferenc utcára fordulnak a jelzések, de mielőtt folytatnánk a túrát, kitérőt kell tennünk a Kéktúra-bélyegzőért a kék pecsét jelzésen.

Bögötön két pecsét is rendelkezésre áll. Az egyik bélyegzőt az 1738-ban épült (1768-ban újjáépített) Assisi Szent Ferenc tiszteletére felszentelt templom szomszédságában, a Coop élelmiszerboltban találjuk, és nyitvatartási időben elérhető. A másik bélyegző folyamatosan elérhető a Polgármesteri Hivatal épületének falán, egy zárható fadobozban.

Bögöt – Csényeújmajor

A falut elhagyva megművelt földek között, bokorfolyosóban haladunk, mígnem Porpác határában már lombok alatt fordulunk rá a Bögöt és Csénye közötti aszfaltútra, amely néhány lépést követően vasúti átjárókon keresztezi először a Csornára vezető vasútvonalat, pár méterrel arrébb pedig a Székesfehérvár és Szombathely közötti fővonalat is. A két vasútvonal között egy szállást adó vadászkastély áll az út mentén.

A K jelzés a nyiladékok sarki fordulóit kihasználva átvág a Tilos-erdőn, mielőtt beérünk Csényére. Elhaladunk a Mária-kápolna mellett – a kis szentély különleges, „síkvidéki” kálvária indítópontja. A rendezett kis település központjában bolt és kocsma nyújt frissítési lehetőséget.

Csényét aszfalton hagyjuk el, majd sokáig a település bekötőútján baktatunk Sárvár irányába. Az utat szegélyező fák alatt haladva szántók és erdőfoltok, távolban forgó szélturbinák és Sárvár ipartelepének néhány épülete töltik ki a láthatárt. Idővel elérjük a Sárvárról Ikervárra vezető országutat, amelyen jobbra fordulunk, és egy perc séta után megpillantjuk az út szélén álló Csényeújmajor díszes kápolnáját, melyet III. Lajos bajor király felesége építtetett. Itt, a kápolna korlátjára erősítve találjuk a bélyegzőt.

Csényeújmajor – Sárvár

Csényeújmajor szebb napokat is látott: a Habsburg–Wittelsbach-kastély és a majorság is romos állapotban van. Kis színes érdekesség: az épületegyüttes szülöttéről, Dora Markusról Ravennában teret neveztek el, mert a kor Nobel-díjas olasz költője, Eugenio Montale verset írt hozzá találkozásuk után.

A K jelzés még egy darabig az országúton kerüli a hajdanvolt gazdaságot, majd a Gyöngyös-patakon átívelő híd előtt balra ráfordul a gátra. Ezen a nyílt, napos földrakáson haladunk Sárvár irányába közel három kilométeren keresztül, miközben a távolban már látjuk szakaszunk végállomását. A városhatárban álló zsilipkapuknál elhagyjuk a gátat, innen már kerékpárúton gyalogolva érjük el Vas vármegye második legnagyobb települését. A sárvári bicikliút aszfaltjába kevert fluoreszkáló kavicsok este világítanak.

Sárvár külvárosán átkelve a Kéktúra a Nádasdy-várhoz vezet. A huszárgyűjteménynek, a Nádasdy-múzeumnak és Sárvár kulturális központjának is otthont adó vár kihagyhatatlan látnivaló a körülötte található védett parkkal együtt. A vörös téglákból emelt, jellegzetes boltíves hídjával és kaputornyával nemzeti örökségként jegyzett épület hazánk egyik legépebben fennmaradt várkastélya. Falait a Nádasdyak idején változtatták reneszánsz stílusúról barokkra; a várudvart reneszánsz árkádsor övezi, a dísztermet a hazai barokk építészet egyik legimpozánsabb belső tereként tartják számon. Ha itt szállunk ki a túrából, a kék béyegző jelzésen eljutunk a vasútállomáshoz, ahol az egyik bélyegzőt találjuk.

A K jelzés a várpark hatalmas platánjai alatt vezet az Alkotmány úti lakótelepre, ahonnan már csupán pár lépés a város másik nevezetessége, a festői Csónakázó-tó. Félig megkerüljük a pihenőkkel, kis hidakkal, futópályával színesített parkot, amelyben a Kéktúra bélyegzőjét a tó partján, egy fedett pad oldalában találjuk. A pecsételést követően a jelzés a parkon át visszavezet a város főútjára (Rákóczi Ferenc utca), amelyet végül a Markusovszky utcán érünk el.