Tapolca – Badacsonytördemic (OKT-05)

Az észak-balatoni vasútvonal csomópontjáról, a tapolcai vasútállomásról indul túránk a Szent György-hegyen és Szigligeten át Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásra. A tapolcai fűtőház adott otthont a 20. század második felében az ikonikus Nohab mozdonysorozatnak, ennek állít emléket a víztorony oldalába helyezett Nohab torzó. Az M61 004-es gép 1999. június 4-én siklott ki és sérült meg végzetesen Badacsonylábdihegynél – a menthető fele szobormozdonyként tekinthető meg Tapolcán.

A Kéktúra bélyegzője a vasútállomás melletti Lokomotív büfé teraszán található. Innen a köztemető hangulatos parkján át közelítjük meg a belvárost egy olyan turistaúton, amelyet mind a négy sáv jelzéssel elláttak. A kisvárosi hangulat Tapolcán egy csapásra megváltozik, amikor a K jelzéseket követve megérkezünk a Malom-tóhoz.

A mai, patakból felduzzasztott tó környéke hétezer éve lakott terület, a város neve is meleg vizet jelent, vízimalom már az Árpád-korban is működött itt. Az egyre növekvő Tapolca főtere később is itt maradt, ma a középkori házakkal határolt tó az ország egyik legkülönlegesebb helyévé varázsolja a teret. A vendéglátóhelyek mediterrán hangulatú kiülős teraszait elhagyva a 13-14. század környékén épült mai malomépületet is megtekintjük, majd egy remek, patakkal és szép gyalogos-hidakkal felvértezett parkon át hagyjuk el a kisvárost.

A kis utcákon jelölt kék út most a Déli elkerülő út felé vezet, amin át is kell kelnünk. A Kisapáti és Nemesgulács felé vezető főút mentén tesszük meg a szakasz következő két kilométerét. A monoton séta a forgalom és a napnak kitett forró aszfalt miatt kényelmetlen, cserébe látványos tanúhegyek vesznek körbe: balra és előttünk a Csobáncs, a Tóti-hegy és a Gulács magasodik, a horizontot pedig már a Szent György-hegy gigászi tömbje uralja. Útközben átkelünk a vasútvonalon is, majd egy bő kilométer múlva jobbra fordul az út.

A szakasz rosszabbik aszfaltos része megvolt, megnyugodhatunk, sokkal kisebb tempóval és mennyiségben járnak a Szent György-hegy lábánál a járművek. A vulkáni csonkakúp ellaposodó szoknyáját a szőlőtermesztők vették birtokukba; amerre a szem ellát, szőlősorokat látunk. Nem véletlen, hogy csak itt lent: a filoxéravész után a permetezéshez szükséges víz hiánya miatt már csak az alacsonyabban fekvő területeket szőlősítették újra. A szőlőfajták sokaságának idilli a terület, mivel az északra tornyosuló Bakony megcsapolja a Duna völgyén érkező óceáni légtömegeket, ezért itt a szárazabb éghajlathoz sok napsütéses óra és a Balaton miatt párás levegő társul, valamint fontos a vulkáni kőzeteken kialakult talaj is.

Az út egyre meredekebb, a burkolata egyre hiányosabb. A kiszáradt Bogdán-kút mellett már lépcsőkön haladunk, rövidesen pedig megérkezünk a felújítása után 2025 tavaszán újranyitott Kaán Károly-kulcsosházhoz.

A ház online foglalható, körülötte felújított, nagy területű pihenőhelyen szusszanhatunk. A Kéktúra pecsétje az ablakban van, a ház melletti száz méteren pedig újra mind a négy sávval jelölt turistaút összeér. Padok, asztalok, tűzrakó helyek szolgálják az erre járók kényelmét. Az eredetileg nádfedeles, tornácos, panorámás épületet 1934-ben emelte a Magyarországi Kárpát Egyesület Balatoni Osztálya, és ez volt a tó környékének első turistaháza.

Kaán Károly-kulcsosház – Szigliget

A pecsételés és a pihenő beiktatása után ideje nekiesni a 415 m magas Szent György-hegy kaptatójának! Újra lépcsőkön járunk, a bazaltorgonák mellett kapaszkodunk – szerencsére van is mibe, mert a nehezen léphető fokok mellé korlátot is építettek. A 10-30 m magas és 1,5-2 m átmérőjű bazaltoszlopok a korábbi vulkáni működések során felépült „kőzettálban" felgyűlt lávató anyagának hűlése során képződtek. Kihűlés közben a kőzetolvadék térfogata lecsökkent, és szélétől a közepe felé haladva, hűlésének irányára merőlegesen felhasadozott. Meghatározó a mai látkép szempontjából az is, hogy a bazaltra jellemző az oszlopos elválás. A repedések a hőingadozás és a fagyok hatására idővel egyre nagyobbra nőnek, egyre mélyebbre hatolnak, ezzel különálló oszlopok formálódnak. Bár a bazaltorgona nem ritka jelenség – láthatjuk őket pl. a Badacsony, a Gulács, a Hegyes-tű oldalán is –, a Szent György-hegyiek talán a legnagyobbak és a legépebbek.

A bazaltorgonák tetejének szintjére fellépcsőzve máris két szuper kilátóponthoz érünk. A Kőkapuhoz jobbra kell letérnünk a P jelzésű úton alig 50 métert, a másikhoz pedig az ellenkező irányba vezet el egy jelzetlen, de nagyon jól kijárt ösvény. Mindkét pontról észak és kelet felé tudunk nézelődni, a fő attrakció a Gulács, de Tapolcától a Badacsonyig látjuk a tájat. Alattunk szőlők hullámoznak, kicsivel távolabb a balatoni vasútvonal vonatai döcögnek, mögöttük a tanúhegyek látszanak, köztük pedig a Káli-medencébe is be tudunk kukucskálni.

A Kéktúra nem érinti a Szent György-hegy csúcsát, de alig 300 méternyi kitérővel oda is érdemes elzarándokolni! A tetőponton kisebb pihenőhelyet is találunk, a panoráma pedig újabb irányokba is kinyílik: már Szigligetet, a Balatont és a Keszthelyi-hegységet is látjuk. A kitérők után térjünk vissza a K jelzésre, ami erdőben kezd ereszkedni a hegy déli, délnyugati oldalán. Egy szakaszon együtt haladunk a S és a P jelzésű úttal is, ahol ezek lecsatlakoznak, újabb kitérőkre nyílik lehetőség.

A T-elágazásban a S és P jelzésekkel tartva nyomban megérkezünk az Oroszlánfejű-kúthoz – a víz az 1901-ben készített foglalat oroszlánjának szájából csorog. Ez az egyetlen vízvételi lehetőségünk a túrán, így érdemes élni a lehetőséggel. A környékbeliek is idejárnak vízért, könnyen lehet, hogy 1-2 autó is sorban áll néhány üres műanyag ballonnal. A S és P jelzéseket továbbkövetve a csodaszép, remek állapotú Lengyel-kápolnához érkezünk.

Leérve a tanúhegy lejtőiről, a barátságos Hegymagas faluban kötünk ki. A főútra merőlegesen haladunk szinte a falu széléig, majd balra fordulunk a Szigligetre tartó kerékpárútra. A Kéktúra-szakasz második aszfaltos, árnyékmentes menete vár most ránk, de legalább viszonylag kis forgalmú a bicikliút, ahol autóval már nem fognak elütni. Egyre nagyobbra nő előttünk Szigliget vára, közben érdemes hátra is fordulni, mert a Szent György-hegy délnyugati arcát is megnézhetjük. Eseménytelen 2,5 km után érkezünk meg a 71-es úthoz, majd később Szigligetre. A főút mellett szuper büfé működik, ahol enni és inni is lehet, nehéz nem megállni egy kortyra a nyílegyenes, aszfaltos bicikliút leküzdése után.

Pár perc múlva már Szigliget történelmi központjában járunk, ahol egymás közelében két bélyegzőt is találunk: az egyiket az infótáblán, a másikat vele szemben, a borozóban. Bár a Kéktúrának nem része, a vár meglátogatását mindenkinek ajánljuk (a pénztárnál találjuk a harmadik szigligeti pecsétet)! Bent izgalmas kiállítások várnak, de a legjobb része talán mégis a teljes panoráma. Délen már a Balaton uralja a horizontot, a távolban pedig szinte minden nagyobb Balaton-felvidéki tanúhegyet láthatunk. A köztük elterülő sík terep szántói, legelői, nádasai és szőlői teszik változatossá a tájat, miközben keleten már a 437 méteres Badacsony vonzza a tekintetet. 

A szigligeti várat a tatárjárást követő várépítési hullámban, a 13. században emelték, majd a gyakran változó tulajdonosai folyamatosan bővítették. A 16. század közepén a török hadak többször is megostromolták, de nem tudták bevenni a várat. Ezután a vár jelentősége fokozatosan csökkent, 1697-ben pedig villámcsapás következtében felrobbant a Bencés-toronyban tárolt puskapor, ami óriási károkat okozott. A leégett, összeomlott várat ezután nem építették újjá, nehogy Rákóczi katonái használni tudják. A környékbeliek által széthordott romvárat a 20. században több lépésben renoválták, utoljára 2013-ban végeztek nagyobb volumenű munkát rajta.

Szigliget – Badacsonytördemic-Szigliget

Indulunk tovább a legmagasabb Balaton-felvidéki tanúhegy irányába. Előbb még kanyargunk egy kicsit Szigliget utcáin, és a Réhelyi út mentén 50 méteres kitérővel megnézhetjük az Avasi templomromot. Szigligetnek ez a része már a római korban lakott volt, a Csonkatorony néven is ismert templomot a 13. században építhették.

A K jelzéseket követve hamarosan elfogy a település mellőlünk, de maradunk az aszfaltos úton. A csekély forgalmú bekötőútba az Antal-hegy túlfelén északról becsatlakozik a balatoni bringakör, innen már nyílegyenesen haladunk Badacsonytördemic irányába. Átkelünk a sűrű nádassal borított Eger-víz fölött, majd a 71-es utat és a vasutat is keresztezzük. A szakasz végét is jelző bélyegző balra, a vasútállomás várótermében található. A túramozgalmak oszlopos tagjai a 20. században a vasutasok voltak, számos olyan szakaszhatárolás máig érvényben, köztudatban van, amit az ő logikájuk szerint alakítottak ki. Ez a Kéktúra-szakasz is vasútállomáson végződik, amelynek a sínek felőli homlokzatán két fémtábla emlékeztet a vasutas társadalom kéktúrázásban betöltött szerepére.