Zirc - Bodajk (OKT-09)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Zircről műutat követünk Nagyesztergárig.
• Nagyesztergártól a Gaja völgyén sétálunk át Bakonynánára.
• Bakonynánáról a Római-fürdőt is érintve követjük tovább a Gaja folyását Jásdig.
• Jásdot éppencsak érintjük, majd délkelet felé kapaszkodunk fel Tésre.
• Tést kelet felé elhagyva Csőszpusztán pecsételünk, majd a Hamuház érintésével leereszkedünk Kisgyónra.
• Kisgyónról délkelet felé tartunk, hosszas kanyargás után a Burok-völgy peremét követjük Bakonykúti határáig.
• Pecsételés után elhagyjuk Bakonykútit délkelet felé. A Vaskapu-hegyet kerülve érkezünk meg a Fehérvárcsurgói-víztároló partjára.
• A tó délkeleti végében a tóhoz induló utcán található Becsali büfében pecsételünk.
• Keletről kerüljük a tavat Fehérvárcsurgó érintésével.
• A víztárolót elhagyva végigsétálunk a Gaja-szurdokon
• A szurdok végén fölkapaszkodunk Bodajk fölé, majd a Fenyő büfénél fejezzük be a szakaszt.

A túráról részletesen

Zirc - Bakonynána

Zircről aszfalton talpalunk át Nagyesztergárra. A falu utáni völgyben nyáron nem csak a párás meleg, hanem szakadatlan rovarinvázió is nehezíti a haladást. A patakon található kis tavacskákat, azaz „kálistákat" a legelőkön kószáló marhák kedvéért alakították ki, hogy enyhülést jelentsen számukra a tűző napon. Gazos rétek és sűrűn benőtt, vizes ösvényszakaszok váltják egymást, nehéz terepen járunk, ahol helyenként kihívást jelent a tájékozódás.

A Gaja-patak a Bakony keleti felének legjelentősebb, viszonylag nagy vízhozamú vízfolyása. Vizével egykor hatalmas mocsarakat táplált Székesfehérvár körül, melyek természetes akadályt képezve - a Gaja áradásakor - megvédték a várost a tatárjárás idején.

Hosszas bozótharc, több gázlóátkelés után kapaszkodunk fel a domboldalba. Aszfaltúton érkezünk meg Bakonynánára melynek csak a szélét érintjük. A község elágazásában találjuk a villanyoszlopra szerelt bélyegződobozt.

Bakonynána - Jásd

Kavicsos sétányon haladunk tovább, az egykori fűrészmalom épületét elhagyva betérünk az erdőbe. Nagyobb vízhozam idején hallhatjuk lentről az előretörő Gaját, melynek szurdokába helyenként belátunk. Egy kevésbé sziklás mederszakasz és néhány kanyar után, szépen felújított pihenőhelynél érkezünk meg a Római-fürdő elágazásához. A látvány lenyűgöző: barázdált sziklák folyosójában, lassan hömpölygő folyamként gyűlik fel a patak. Ha kicsit lejjebb ereszkedünk a sziklalépcsőn, szemből csodálhatjuk a Gaja hangosan dübörgő, többlépcsős vízesését. (A völgy oldalában található a Savanyó Jóska-barlang.) A mohától zöldellő falú, vad sziklasikátoron végig is sétálhatunk, hogy a túloldalt induló erdészeti úton visszataláljunk a Kéktúrára.

A patak völgye ezután megszelídül, tágas kaszálót keresztezünk. Oldalt a Szentkút kápolnája bújik meg a fák árnyékában, a helyszínt egykor csodatévőnek tartották. Tovább gyalogolva hamarosan elérjük Jásdot. Itt két bélyegzőhely közül is választhatunk: egyik a vegyesboltnál, másik a bisztrónál vár bennünket.

Jásd - Csőszpuszta (Tés)

A Patak utcán indulunk tovább. A gyalogút végén ismét érintjük a Gaja vízfolyását, majd felkapaszkodunk a Tési-fennsíkra. A szép bükkösből sajnos hatalmas részeket termeltek le - szomorú és kellemetlen élmény a durván felsebzett erdő. Rövid kitérővel felkereshetjük a 2014-ben átadott Széchenyi Zsigmond-kilátót. Az út végül Tés főutcájára érkezik, ahol érdemes felkeresni a szélmalmokat és a kovácsműhelyt. A Tési-fennsík kiemelt helyzeténél fogva különösen szeles vidék: a múltban ezt az adottságot malmok útján az élelmiszeripar szolgálatába állították, e malmok közül kettőt láthatunk a falu határában. Az utóbbi évtizedekben a modern szélenergia-hasznosítás lehetősége merült fel, de a szélerőművek állítását természetvédelmi okokból végül elvetették.

A kis kiterjedésű fennsíkot lösz fedi, mely alatt jól karsztosodó mészkő található. A szántókat nézve nem is gondolnánk, milyen kiterjedt barlangvilág rejtőzik a felszín alatt, rengeteg zsomboly és barlangnyílás lyuggatja a felszínt. A barlangok kutatására hozta létre az Alba Regia Barlangkutató Csoport a Csőszpusztai Barlangkutató Állomást. Itt a kutatóház bejáratánál került kihelyezésre a Kéktúra bélyegző.

Csőszpuszta (Tés) - Kisgyón

Bélyegzés után visszatérünk az Országos Kéktúra útvonalára, és továbbmegyünk a Hamuházig. A hamuzsírt üvegkészítésre használták - melynek alapanyagát a környék hatalmas bükkösei szolgáltatták. A Tűzköves-árok mentén rövidesen egy hatalmas irtásfolt felső peremére érkezünk - a távolban feltűnik a párafüggönybe burkolózó Vértes. Ereszkedés közben érintünk egy erdei szentélyt, majd rövidesen a Kisgyón Természetbarát-telephez érünk. Itt az OKT nyomvonala jobbra vezet. Dönthetünk, hogy pecsétért kis kitérővel (kb. 50 m) elmegyünk a Gyöngyvirág Kulcsosházhoz, vagy tovább a kéken egy nagy elágazásban a Kékkör információs táblájánál bélyegzünk.

Kisgyón - Bakonykúti

Lankás tájon folytatódik a K jelzés. Erdőszélre érve szembesülünk először azzal a látvánnyal, melyet a Bakony többi részén az Országos Kéktúráról nem tapasztalhatunk: többnyire fátlan dombsági táj hullámzik előttünk. Nyáron meleg mikroklímájú ez a szakasz, napverte, poros földútszakaszok követik egymást. Hamarosan a Burok-völgy peremére szegődik a turistaút: sajátos hangulatú, fenyves borította, meredek völgyfal rohan le a szurdok aljára. A völgy az Erdőrezervátum Program része, azaz a területet nem zavarja emberi beavatkozás. A program célja az erdők természetes folyamatainak megismerése. A szurdok alján futó P jelzésű turistaút a sok természetes akadály miatt nehezen járható - ennek ellenére érdemes aláereszkedni ebbe a sűrű vadonba. Megékrezve Bakonykútiba, a Polgármesteri Hivatallal szemben találjuk meg a bélyegzőhelyet egy villanyoszlopon.

Bakonykúti - Fehérvárcsurgó

Felkapaszkodunk a község fölé magasodó fennsíkra, elhaladunk egy tanya mellett. Mediterrán jellegű, nagyrészt fátlan tájon taposunk, amit itt-ott fenyvescsoportok tűzdelnek. A hepehupás terep menedékessége összekapcsolódva a nagy belátható távolságokkal katonailag jól hasznosítható: ne lepődjünk meg, ha rövid sáncok mögött, vagy gödrök mélyén évtizedekkel ezelőtt itt szolgált katonák apróbb használati tárgyaira bukkanunk.

Hosszabb erdei sétával kerüljük meg a Vontató-hegyet, amelynek túloldalán már az 1970-es években létesített Fehérvárcsurgói-víztároló tükrére hajolnak a fák lombjai. Elhagyunk egy üdülőépületet, és aszfaltozott útról fordulunk rá a tó gátjára - a szép fekvésű víztároló túlpartján kirajzolódik a hegyek közé vágódott Gaja szurdoka is. Korlátokkal biztosított ösvény szorul a sziklakibúvásos lejtő és a tópart közé, a nagyszerű kilátás közepette van lehetőségünk pecsételni is. A szintösvény végén megkerülünk egy házat, majd gátat átszelve fordulunk balra, egy széles, köves útra.

Becsali büfé (Fehérvárcsurgó) – Bodajk

A víztárolót északről kerüljük, üldülőházak közt érjük el a Bakony peremi erdőségét, és enyhe kaptatás után beereszkedünk a Gaja-szurdokba. A völgy mágnesként vonzza a kirándulókat, ezért számos pihenőhelyet találunk végigjárása során. Változatos képű szurdokban gyalogolunk: alsó szakaszán még tavat is kialakítottak, följebb helyenként lassan hömpölygő patakot kísérünk, máshol sziklákon átbukó, sebes vízfolyás dübörög szűk ösvényünk alatt. Ligetes tisztások és zord sziklabércek követik egymást. Többször át is kelünk a patakon, végül egy hurokkal kapaszkodunk fel a Bodajk felőli magaslatra. Amikor ösvényünk derékszögben balra fordul, tegyünk rövid kitérőt jobbra, a Károly-kilátóhoz: a kis acélteraszról hosszában tekinthetünk be az imént végigjárt szurdokba.

Miután átvágtunk az erdőn, fagyosabb telekből itt ragadt, elhagyott sípálya gazos léniáján ereszkedünk le Bodajkra. Szemben már a Vértes falszerű nyugati pereme áll őrt a Móri-árok fölött. A település központjában, a Fenyő büfénél találjuk az első bodajki bélyegzőt, később a Hochburg-Lamberg-kastély bejáratánál vagy a vasútállomásnál lelhető bélyegzővel pecsételhetünk.