Nógrád - Becske (OKT-18)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Nógrádról a Nagy-Kő-hegyen át jutunk el Magyarkútra.
• Völgyi úton sétálunk fel Szendehelyre.
• Szendehelyről meghódítjuk a Naszály csúcsát, majd Ősagárdra érkezünk.
• Erdős úton Felsőpetény széléig megyünk, majd onnan egy völgyön közelítjük meg Alsópetényt.
• Alsópetényből Romhányra, onnan pedig aszfalton Kétbodonyba gyalogolunk.
• A túra zárószakasza újabb erdőben vezet át Becskére.

A túráról részletesen

Nógrád - Szendehely

Nógrádot elhagyva domboldalban emelkedünk. A háttérben a Börzsöny hosszú hegysora zöldell, de még nem kell elbúcsúznunk a hegyvidéktől: talpunk alatt olyan vulkanikus kőzetek alkotják a dombot, melyek a Börzsönyt is felépítik. A Morgó-patak rétláncolatos völgyében átkelünk a vasútvonalon is, és nekikezdünk a Nagy-Kő-hegyre vezető kaptatónak. Az utolsó szakaszon bájos, kanyargós ösvényen lépdelünk, mígnem elérjük a 383 méteres bércorrot. Valójában nem is csúcson állunk, de a Nagy-Kő-hegy lapos teteje olyan meredeken törik le északon és nyugaton a bevágódott patakvölgy felé, hogy valóban átélhetünk némi magasságélményt. A Lokó-pihenő esőbeállós panorámapontján pecsétet is találunk.

A sziklagyepes hegyperemről egészen a Dunakanyarig látunk. Érdemes a girbegurba fák közt futó csapást követni a meredély szélén, mert kicsivel odébb, egy kopjafánál még tágabb panoráma tárul föl: az egész Magas-Börzsöny erdős tömege megmutatkozik, felismerhetjük a Csóványos kilátóját is. A hegyek közé szorult Duna kanyarjába mélyen benézünk, közvetlenül alattunk pedig a szokolyai vasútállomás látszik. A Szokolyának otthon adó kis medencében kaszálók váltják fel az erdőrengeteget. A turistaút kissé monoton, alig kanyarodó vonala vezet le Magyarkút üdülőtelepére. Az Irma-forrás melletti kocsma kapujánál keressük a bélyegzőt!

Az alacsony hegycsoportot áttörő Keskeny-bükki-patak völgyébe fordulunk, hogy a széles makadámutat követve Szendehelyt vegyük célba. Elhaladunk a 19. században épült, huszártornyos Szentháromság-kápolna felújított épülete mellett, majd cikkcakkban közelítjük meg a település nyomasztóan nagy forgalmat bonyolító főutcáját. A Szepi fogadó bejáratánál tudunk pecsételni, de találunk bélyegzőt a Katalinpusztai Kirándulóközpont pénztáránál is.

Szendehely - Ősagárd

A falu szélén haladunk a völgyben fekvő Katalinpusztai Kirándulóközpont irányába. A szórakoztatóelemekben gazdag attrakció körül még kisvasutazhatnak is a gyerekek, a Kéktúra viszont már újabb tájegységre, a mészkőből felépülő Naszály hegyre terel. A Gyadai tanösvény a magaslat északi oldalának hűvös erdőjében lassan emelkedik. Átkelünk egy mély vízmosás fölött kifeszített függőhídon és érintjük a Bik-kút pihenőhelyét. Hosszú gyaloglás után utunk élesen jobbra fordul, és nekivág a meredek, szinte falszerű hegyoldalnak. Vadregényes, mészkősziklás ösvényen harántolunk, átvágunk a sötét, szélvédett bükkös egy apró törmeléklejtőjén is.

A fárasztó kapaszkodást egyelőre nem koronázza a megérkezés öröme, de elérjük a hegytömb kicsiny oldalsó platóját. Jobbra víznyelőbarlang adja jelét a hegy belsejét átjáró karsztjelenségeknek. A Szinlő-barlang homokkő és mészkő határán alakult ki, telente fontos pihenőhelye a denevéreknek. Amikor a K jelzés balra hajlik, a jobbra kiágazó K▲ jelű úton érdemes rövid kitérőt tennünk a Látó-hegy panorámás sziklabércéhez: a szabdalt hegyvidéken áttörő Duna kanyarjának egyik legszebb kilátása kerül a szemünk elé!

A Kéktúra újra meredek emelkedőre kényszerít: ennek végén azonban már a Naszály 652 méter magas csúcsán állunk. Ahogy a leromlott állapotú geodéziai torony betonhengere is. A merészebbek - vállalva a rozsdás vaslétrák nyikorgó lélekvesztőjét - a tetőről korlátozott kilátást szemlélve pihenhetnek meg: a fák koronája még éppen nem takarja ki a Dunakanyar egy szakaszát, és szintén látjuk a Börzsöny hullámzó vonalait.

A 652 méteres Naszály túránk legmagasabb pontja, Ősagárdig már csak ereszkednünk kell. Egy szép, karsztbokorerdős résznél mészkőfal szakad le észak felé, innen kapjuk az utolsó kilátást a nógrádi lankákra, melyek közé utunk tart. Leérve a meredek, csúszós ösvényen balra fordulunk és erdei úton folytatjuk a gyaloglást. Végül ösvényen hagyjuk el a Naszály erdőtömbjét, hogy egy hosszanti rétet keresztezve, majd egy dombot megkerülve Ősagárdra érkezzünk. A pecsétet a Rákóczi utca és Szabadság u. sarkán  az OKK útjelzőoszlopán vagy a Rákóczi és Dózsa György utca sarkánál lévő útjelző oszlopon keressük!

Ősagárd – Alsópetény

Elhagyjuk Ősagárdot, és a falu melletti dombról visszakémlelve szemrevételezhetjük a falu helyzetét: a Naszály szikár bástyaként emel falat a háttérben, a település pedig az alig hullámzó dombok satujába szorulva tűnik el szemünk elől. Szántóföldön taposunk – amikor utunk megközelíti a domb fasoros peremét, nézzünk ki a ritkásan álló fák közül: szokatlan panorámát találunk a szigethegységként magasodó Börzsönyre.

Megkerüljük a Bogárdi-patak völgyfőjét, és erdőben túrázunk tovább. Ahogy a Cserhátban mindenhol, a legmagasabb hátakat itt is erdők borítják, a falvakhoz szegélyét azonban messze fölnyúló legelők, szántók alkotják. Nincs ez másképp Felsőpetény mellett sem: a lejtőn már nem takarja el növényzet a települést. Az egykori Almásy-kastély kerítésénél leljük a pecsétet.

Nem megyünk be a központba, helyette kelet felé indulunk, hogy a két Petényt összekötő patak túloldalára kerülve a Homok-hegyre gyalogoljunk. Az alacsony domb homokját megkötő fenyvesek mentén bandukolunk, hátrapillantva pedig ismét rácsodálkozhatunk a Börzsöny impozáns méretű, háromszögszerűen csúcsosodó vonulatára. Alsópeténybe érkezve a buszmegálló táblájánál vagy a Retro Man söröző bejáratánál lehet pecsételni.

Alsópetény – Kétbodony

A Kéktúra felkalauzol a falu fölé magasodó, meredek lejtőjű Korpa-hegyre, melynek pereméről szép a kilátás a völgyre és a hullámzó dombhátak mögött őrködő Naszályra. Rövid ereszkedést követően megpillantjük a Kékesi vadászház verandás épületét - mintha egy kőházra valakik répítettek volna egy faházat. Újabb dombra kapaszkodunk fel, majd szép gyertyánosban hullámvasutazunk északkelet felé. Egy pihenőhely után kiérünk az erdőből, előttünk, széles medencében terül el a szocialista iparosítástól nagyra nőtt Romhány. A város a rendszerváltás előtt a hazai kerámiaipar fontos központja volt, a gyártás alapanyagát, a tűzálló agyagot Felsőpetény közelében bányászták. Mára az egykori gyártókapacitás túlnyomó része és az általa kínált munkahelyek megszűntek, csak jóval kisebb volumenű gyártás zajlik. A település nevezetessége a kitérővel felkereshető, kb. 200 éves törökmogyorófa, melyet Rákócziról kereszteltek el. A legenda szerint a romhányi csata idején a fejedelem innen követte figyelemmel az ütközetet, de a fa kora kizárja ennek valószerűségét.

A városon átsétálva a tönkrement ipar jelei kísérik lépteinket. Romhányon a virágboltnál, illetve a Fáradt Vándor Panzió és Étterem teraszán lévő oszlopánál pecsételhetünk. Forgalmas aszfaltúton kell átsétálnunk Kétbodonyba, ahol pedig a kocsmában pecsételhetünk.

Kétbodony – Becske

Bár a Kéktúra nem érinti, ha időnk engedi, érdemes felkeresni a barátságos hangulatú, dombsági környezetben fekvő víztározót, a falu ékességét. Kétbodonyból újabb hátra kaptatunk, ennek két nevezetessége is van: a fenyőfoltokkal, akácosokkal, tölgyesekkel benőtt domb 349 méteres magaslata (Cser-hát) a tájegység névadója, ráadásul alacsony mivolta miatt nem is gondolnánk, de a Zagyva és az Ipoly vízválasztója is itt húzódik. Ligetesre változik a szántókkal tarkított táj, amikor elérjük, majd átlépjük a Galga mentén futó vasútvonalat. Zsombékos meder és fás-bokros legelők közül kanyarodik fel a Kéktúra a Becske melléki dombtetőre, melyről már jól látszik a közeli Szanda bányászattal felsebzett csúcsa. A faluba érkezve a kis ABC-ben (Ady E. u. 8/A), a Galga presszóban vagy a Máder fagyizónál lehet bélyegezni.