Városlőd – Bakonybél (OKT 18. napi túra)

A K jelzés Nagyvázsony, illetve Úrkút felől érkezik Városlődre, a túra bélyegzőjét a Német Nemzetiségi Tájház mellett, a sarkon álló Fenyves kocsmában találjuk. Ha a vendéglátóhely zárva van, akkor az út túloldalán lévő táblán is találunk pecsétet. Innen a Veszprémi úton, majd balra fordulva a Hölgykő utcán kezdjük a túrát, átkelve a 8-as út alatt, majd a település határában a vasút felett.

Kezdetben nyílt, legelőkkel szegélyezett országúton sétálunk a Csehbányára vezető aszfalton. Két kilométert megtéve útelágazáshoz érkezünk: a Kéktúra bal kéz felé, a KL jelzés jobbra tér le az aszfaltról. Utóbbin oda-vissza másfél kilométeres kitérővel érhető el Hölgykő várának csekély romja. 

A falmaradványokat a Perési-ér kanyarulata fölé magasodó, 375 m magas Csiga-hegyen találjuk. A körülbelül 30x30 m alapterületű erősségnek csupán a ciszternája és két párhuzamos sánca felismerhető. A vár építtetője feltehetőleg Csák Péter bán volt a 13. század második felében. Nagy Lajos király 1364-ben kolostort alapított a közelben, és a mai Városlőd elődjét a várral együtt a szerzeteseknek adta. A barátok a vár anyagából építették meg kolostorukat. A romokat hordozó magaslat sziklás oldalában található a Hölgykői-sziklaüreg, ami nem volt a vár része; természetes képződmény.

A Kéktúra rövid ideig erdőben, majd egy elkerített, hosszan elnyúló legelő mentén északi irányba vezet. Létra segítségével át is kell kelni a kerítésen, egy darabon pedig villanypásztor-folyosón haladunk. Néhány száz métert követően elhagyjuk a nagyfeszültségű távvezeték alatt húzódó legelőt, és befordulunk a csörgedező Torna-patak völgyébe. Itt találjuk a térképen is jelzett Pince-forrást (merítős vízvételezési lehetőség), ahová néhány méteres kitérővel a K● jelzés vezet el.

A sűrűn benőtt völgyben hidak és gázlók teszik lehetségessé a patakátkeléseket. Kisvártatva már a Vámos-patak völgyében, a Töredék-árok mentén kísérjük a vízfolyást, kissé eltávolodva a medertől. Ezen a szakaszon feltűnhet útvonalunk mérnöki szabályossága, ami nem véletlen: egykoron erre közlekedett a Franciavágás–Királykapu–Városlőd-kisvasút. A fakitermeléshez használt vasút fénykorában 36 km hosszú nyomvonallal bírt, és az 1960-as években rövid ideig még személyszállítás is folyt rajta. Az évtized végén felszámolták a pályát, ma csupán a töltés árulkodik egykori jelenlétéről.

A Töredék-árok felett sűrű gyertyános-bükkös erdőben haladunk enyhe emelkedéssel. Idővel eltávolodunk az ároktól, végül komfortos síkon érkezünk meg a Szénpajta esőházas tisztásához, amely a térképen is jelzett bauxitszállító út kereszteződésében fekszik. A Szénpajta neve a hegyvidék erdőségeit hasznosító, mára megszűnt szénégetés emlékét őrzi. A térképre tekintve felfedezhetjük az Érclyukak helynevet is a közelben, mely szintén letűnt korok ipartevékenységére utal: az ország területén elsőként, a 18. században, itt folyt bauxitbányászat; a kitermelt nyersanyagot Kislőd vashámorában az úrkúti mangánérccel vegyítve olvasztották meg.

A táborozásra alkalmas erdei pihenőtől Németbánya felé folytatjuk az utat. Egy darabon a jól járható murvás úton, majd a patakvölgy alján lépdelünk tovább. Nyári időszakban a gyéren járt ösvényen az aljnövényzet által benőtt állapotokra lehet számítani. Miután elértük a vadászházat, ismét a murvás erdészeti út kényelmét élvezhetjük, ami a dús növényzetű Jáger-rét pásztáján át Németbányára vezet. Ezen a hangulatos szakaszon fedett pihenőhelyet, illetve még erdei tornapályát is találunk.

A K jelzés Németbánya határában elfordul, nem vezet be a településre. Nekünk azonban a pecsételéshez kicsit (150 métert) le kell térnünk a jelzésről: a településtábla közelében találjuk a bélyegzőt. Németbánya 18. századi eredetű falu, amelynek a környék bükköseit felfaló üveghutáját német telepesek működtették. Az üzem évente kétszázezer darab terméket állított elő, melyek megélhetést jelentettek a farkasgyepűi üvegfúvóknak is. A földművelő lakosság a jégkorszaki szelek által szétteregetett lösztakarón jó talajjal gazdálkodhatott, de a 20. században a kitelepítések során javarészük távozott. Néhány jellegzetes, régi, német ház még áll: a telepesek eredetileg veranda nélküli, egyajtós épületeket emeltek maguknak. Ellenben a magyarokkal, akiknek minden szobája az udvarra nyílt, és ugyanebben az irányban kis tornácuk is volt. A németek lassacskán „rákaptak” a tornácra, melynek oszlopai között alacsony fal húzódott néhány nyílással – az 1957-es turistakalauz ezt egyedisége miatt bakonyi típusú háznak nevezi. 

Németbánya – Bakonybél

Visszatérve a K jelzésre nekivágunk a Szállás-tető oldalának. Ez talán utunk legmeredekebb része; szép bükkösben kapaszkodunk fölfelé. Ismét keresztezzük a bauxitszállító utat, majd újból a régi vasút nyomvonalán haladunk. A Hajszabarna hegyhátára balra leforduló KΩ jelzés Savanyó Jóska bakonyi betyár egykori rejtekhelyére, a látványos Pénz-lik barlanghoz vezet, amely kb. 45 perces kitérővel érhető el. Bár cseppkövekben bakonyi mércével különösen gazdag, denevérkolóniája miatt rács védi, ezért csak kívülről látható – ott pedig mindössze néhány mohos kőtömb mutatkozik a felszínen.

Továbbhaladva Bakonybél irányába, a Pápavár hegy déli lábánál becsatlakozik a Közép-dunántúli Piros jelzés. Ennek a pontnak a közelében egy tisztás szabályosan elrendezett kőtömbjeire lehetünk figyelmesek. A Napköveket 2021-ben állították azzal a céllal, hogy az itt megpihenő erdőjárók relaxációs gyakorlattal tapasztalhassák meg a természet harmóniáját. 

Félig megkerülve a Pápavár meredek hegykúpját továbbra is széles, murvás úton haladunk észak felé. A kényelmet és idővel lejtést biztosító út haladós szakaszt ígér, miközben csendes bükkös vesz minket körbe. A magával ragadó hangulatot ismét a sűrű erdő egybefüggő tömege sugározza, Bakonybélhez közeledve azonban szép, napsütötte tisztások is rámázzák az utat.  

Már közel járunk szakaszunk végállomásához, amikor az út mellett különleges kis épületet pillanthatunk meg. Érdemes néhány percet rászánni a helyreállított mészégető kemencére, mely a hegység ipartörténetének egy fontos emléke: 250 évig égették a meszet a térségben. A végterméket elsősorban fertőtlenítésre, tisztításra és építészeti kötőanyagként használták. Bakonybélben utoljára az 1990-es évek elején füstöltek a mészégetők, egyikük kemencéjét rekonstruálták itt 2018-ban. 

A padokkal ellátott helytől pár lépésre gyönyörű panorámát csodálhatunk meg Bakonybél kis hegyközi medencéjére, illetve a hegység központi bérceire a Parajos-tetővel és a Kőris-heggyel.

A K jelzés végül a Gerence fogadót megkerülve szép ligetben, a Gerence-patakon át vezet be Bakonybélbe. A népszerű üdülőfalu bencés monostoráról nevezetes, amit 1018-ban alapított István király, és a korai magyar kereszténység egyik fontos központja volt. A Bakony szűk völgyeiben és barlangjaiban sok remete élt, az ő védőszentjükről, Szent Mauríciuszról kapta nevét a rendház. A kolostor az Árpád-házi királyok uralkodása idején élte aranykorát, a törökök hódításakor a szerzeteseknek el kellett hagyniuk. A 17. század végén térhettek vissza, az új aranykor pedig az 19. század első felében következett. A monostort fennállásának ezredik évfordulójára, 2019-re szépen felújították, benne megnézhetjük a szerzetesi élet történetét bemutató kiállítást, ahol megismerhetjük Bakonybél két híres szentje, Szent Günther és Szent Gellért életét is.

Az egyik bélyegzőt a főutca mellett, egy irányjelző oszlopon találjuk, a másikat a Vadszőlő étterem ajtajánál. Utóbbihoz a Fürdő utcán kell kicsit továbbmenni, miután a Kéktúra balra fordult. Bakonybélben több okból is érdemes elidőzni: a Pannon Csillagda izgalmas, interaktív ismeretterjesztő központ, de a bencés monostor is várja a látogatókat. A település déli határában érdemes felkeresni a Szent-kút meghitt tavacskáját.