Városlődi kálvária

Városlőd elődje, Loedl, majd később Leweld néven már az Árpád-korban is létezett, és a királyi erdőőrök székhelye volt. A Bakonyt keletről nyugatra átszelő Veszprém-Devecseri árok hágójában fekvő település a fontos közlekedési folyosó védelmére emelte Hölgykő várát a 13. században. Később Nagy Lajos király a települést a várral együtt a karthauzi szerzeteseknek adományozta - az egykori rablóvárat felrobbantva, annak köveiből építtetett nekik kolostort az 1360-as években.

1552-ben, Veszprém eleste után a törökök pusztításai révén a kolostor és a falu is megsemmisült, elnéptelenedett. A 18. században főként német származású telepesekkel élesztették újjá a falut, akik azonban már nem a régi házak helyén, a hágóban, hanem a lerombolt kolostor körül telepedtek meg a Torna-patak völgyében.

A falu ma is álló, Szent Mihály nevét viselő temploma a kolostor köveiből épült, amelyek így közvetve még Hölgykő várából származtak. Előtte azonban a völgy szemközti domján építettek egy fatemplomot haranglábbal, ennek helyét szemelték ki később a kálváriának. 

A kálvária építését a betelepült sváb lakosok már elhatározták a 19. század elején, de a stációkat csak a jelentős áldozatokat szedő kolerajárvány után, a század derekán emelték. A stációk közti kis tisztással, melyet a környező öreg erdő beboruló lombkoronája árnyékol, rendkívül hangulatos szakrális helyet alakítottak ki. 1860-ban szentelték fel az akkor hat stációs kálváriát, amelyet az 1870-es években bővítettek 14-re. Az utolsó vacsorát ábrázoló, 15. stációt a domb lábánál találjuk.

Az eredeti, festett bádoglemezek elkoptak, így az 1970-es évek elején Farkas Tibor domborművei kerültek a kis fülkékbe. Hagyomány, hogy az egyes stációknak egy-egy helyi család viseli gondját, és húsvét közeledtével rendbe teszik, kitisztítják a mívesen kidolgozott, fehérre meszelt kis építményeket.

1941-ben még a közel kétezer lelket számláló település 86 százaléka vallotta magát német anyanyelvűnek a népszámláláskor. A háború után azonban közel 500 lakost „visszatelepítettek” Németországba, helyükre felvidéki magyarok érkeztek, akiket szintén kitelepítettek szülőfalujukból. Városlőd máig őrzi a sváb hagyományokat, ami a kálvária ápolásában éppúgy, mint a településképben is megmutatkozik; a múltról pedig a Német Nemzetiségi Tájházban kaphatunk színesebb képet.

A kálvária dombján, az öreg fákkal övezett, meghitt tisztás végén kápolna áll, amely mellől rálátunk erre a gazdag múltú településre.

Árak: