Akadálymentesen a farkasgyepűi Pisztrángos-tónál

Itiner:

• A parkolóból indulva a Z● jelzésen megyünk kb. 500 m-t.
• Az elágazásban elhagyjuk a Z● jelzést, és az aszfalt utat követjük a tóig, az utolsó szakaszon a Z● és a P+ jelzés is becsatlakozik.
• Visszafelé ugyanazon az úton érünk vissza a parkolóba.

A túra részletes leírása:

Farkasgyepű déli, Városlőd felőli végén találjuk a rövid bekötőutat, ami a tömör, murvás felületű parkolóba vezet, és ahonnan túránk indul. Szilárd burkolatú, nagy ívekben kanyargó úton ereszkedünk fokozatosan a tó irányába. Jellemzően idősödő, középkorú bükkfák acélos törzsei kísérik utunkat, az egészséges fák magas lombkoronái nyári kánikulában is védik a naptól a kirándulót, de akár a szemerkélő esőtől is megvédenek.

Az első 500 méter után a Z● jelzés elágazik balra, ami egy kellemes körtúrára adna lehetőséget, de sajnos több olyan, túlzottan meredek szakasza van, ami miatt kerekesszékkel nem ajánlott. Maradunk tehát a jó minőségű, aszfaltozott úton, ahol elvétve botlunk egy-egy kitüremkedés vagy útra gördült kő, fáról leesett elszáradt gally akadályába. Ez a szép erdei miliő kísér bennünket mintegy 2 kilométeren keresztül, folyamatosan ereszkedve.

A Farkasgyepűi kísérleti erdő területén járunk: az 1920-as években Roth Gyula erdészprofesszor kezdte ezen a területen vizsgálni a természetszerű erdőfelújítási módokat, amelynek lényege, hogy a fakitermelés nem jár hatalmas tarvágásokkal. A kis erdőfolt így a hegységre jellemző bükkösök védelmét és fenntartását szolgálja, úgy, hogy zavartalan természeti környezetet biztosít a hosszú időtartamú ökoszisztéma-kutatások és erdészeti kísérletek számára is.

Ahogy a Bittva patak völgyéhez közeledünk, baloldalt a sudár fatörzsek között már meg-megcsillan a Pisztrángos-tó szelíd, rezzenéstelen tükre. Ez a szinte tökéletes víztükör az erdő és a völgy együtteséből származó védettségének is köszönhető. A völgy aljára érve a bükkerdőt felváltja a vegyes erdő: vizet kedvelő égerek, tölgyek vegyülnek a vízpartot ölelő erdőbe.

A tavacskát 1973-ban duzzasztották a Bitván; és bár a tó kedvelt horgászparadicsom, nevével ellentétben pisztrángot pont nem találunk benne. Viszont - Németbánya honlapja szerint -, ahogy a tavat tápláló Bitva patakban is élnek rákok, úgy a Pisztrángosban is megtalálhatók. A legkülönlegesebb élőlény azonban, ami tiszta vizében található, az az édesvízi medúza. A Bakonyi Természettudományi Múzeum munkatársai 2008-ban regisztráltak a Pisztrángos-tóban néhány egyedet, amelyeknek ernyőátmérője 2 centiméter.

Utunk a völgygátra kanyarodik le egy murvás-köves meredélyen; ez túránk olyan 20 méteres szakasza, ahol a kerekesszékkel túrázó és kísérője is megdolgozik a jutalomért, amit a tó pazar panorámája nyújt. A gátról tekintve a tópart balról egyáltalán nem, jobbról kerülve viszont megközelíthető, viszont a romantikus, de korhadt stégek járó embereknek is csak óvatosan ajánlottak. A gát túloldalán, a tavat jobbról kerülve asztalokat, padokat, tűzgyújtó helyet, piknikre ideális helyszínt találunk. Itt megpihenve elmerülhetünk a bájos, emberléptékű táj békés, csendes szépségében, miközben a vízi madarak, kétéltűek és halak hangos csobbanásai tudatosítják a kirándulóban az ember szükségszerű kapcsolódását a természethez. Programunk végén ugyanazon az útvonalon indulunk vissza, itt a gravitáció fordított hatásaival kell megküzdenünk nekünk és kísérőnknek. Ez túránk fizikailag nehezebb szakasza, de sok pihenővel, szemlélődéssel, elfogadható módon teljesíthető a visszaút is.