Vándorlás az Úrkúti-őskarszthoz

Itiner:

• Városlődről a S jelzésen indulunk a kálvárián keresztül.
• A hegytetőn balra a S+ jelzésen megyünk tovább.
• A Kakastara keleti oldalából a P+ jelzésen ereszkedünk le Úrkút széléig.
• A falu határában balra, az Országos Kéktúra K jelzésére fordulunk, amin kis kitérőt teszünk a Csárda-hegyi-őskarszthoz.
• Az őskarszt feltárását a csárda-hegyi tanösvény KT jelzésen barangoljuk végig.
• A K jelzésen északi irányba, a Csollányos-völgyön át a kislődi vasútállomásig túrázunk.

A túráról részletesen:

Városlőd

Városlőd környékén már a honfoglalás előtt is lakták; a mai település elődje az Árpád-korban alakult meg, melyet kedvező fekvése hívott életre a Bakonyt keletről nyugatra átszelő Veszprém-Devecseri árok hágójában. A fontos közlekedési folyosó védelmére a község feletti magaslatra emelték Hölgykő várát a 13. században. Az erődítés jelentős közigazgatási szerepet is betöltött egy ideig, mivel – Csesznek mellett – a bakonyi erdőispánság székhelye volt.

A szerzetesrendek támogatóiként is ismert Nagy Lajos király karthauzi barátokat hívott ide, adományként megkapták falut és a várat. Utóbbi köveit kolostoruk építéséhez használták fel, lebontva és ezzel megszüntetve a felhagyott kis erősséget. A már kész alapanyagnak is köszönhetően a rend egyik legnagyobb kolostora épült fel a jelenlegi katolikus templom helyén. Jelentőségét mutatja, hogy Mátyás király és kísérete is ellátogatott ide, a 15. század végén pedig termékeny könyvkötő és miniátorműhely működött a falak között. Jelenleg 12 ősnyomtatványról tudjuk, hogy a - középkori nevén - lövöldi karthauzi kolostorban készültek. A virágzó szakrális központ aztán a településsel együtt a török időkben elpusztult. Újranépesítésére a 18. században svábokat hoztak a területre, akiknek a ma is látható településképet köszönhetjük. Bár nagy részüket a II. világháború után kitelepítették, a lakosság harmada napjainkban is németnek vallja magát. A helytörténettel és néprajzzal a német nemzetiségi tornácos tájházban ismerkedhetünk.

A vasútállomástól dél felé indulunk a Petőfi utcán. Az erdőszélre érkezve balra egy lépcsősor vezet a fák közé, melyen a S jelzés nyomvonalán a kálvária irányába fordulunk. Fellépkedve a fokokon egy öreg fákkal övezett, meghitt tisztásra toppanunk, ahol fehérre meszelt stációk fogadnak, a nyiladék végén pedig kápolna áll. Városlőd gondosan rendben tartott kálváriáját 1860-ban szentelték fel. Érdemes közelebbről is megnézni a míves stációfülkéket, amelyek mindegyikét egy-egy helyi család gondozza. A keresztúton elhaladva a kápolna mögött hagyjuk magunk mögött a hosszúkás rétet.

Kaszálókról az erdőbe

Löszbe ágyazott dűlőúton kezdünk felkapaszkodni a falu fölé. A jellegzetes, sárgás színű üledékes kőzet anyaga a pleisztocén eljegesedések idején rakódott le a Kárpát-medence bizonyos területein. Kinyílik a táj, gyümölcsfákkal lazán beültetett kaszálórétekre jutunk, ami a környékre jellemző állattartás következményeként szegélyezi a települést. A hosszan elnyúló füves terület utat enged tekintetünknek is, egyre jobban rálátunk Városlőd központjára, a szemközti dombokra és fokozatosan a Bakony távolabbi vonulatai is megmutatkoznak. Könnyen beazonosíthatjuk a 19 km-re jegecesedő Kőris-hegy tömbjét a tetején lévő fehér lokátorgömbről, míg a Kis-Bükk tetőt a fák fölé emelkedő kilátótorony segít megtalálni. A kettő között a Hajagok csoportja állja el a látóhatárt. Némileg tágabb perspektívát kapunk a tájra, ha felmászunk valamelyik magaslesre az utunk mellett.

Az Üveg-hegyen túlra jutva, balra a S+ jelzésre kanyarodunk, majd a gerincen vezető erdőgazdasági úton megyünk tovább. A Kárpátok magasabb tagjainak gyephavasaira emlékeztető nyílt bércszakaszon vándorolva hamarosan feltűnik előttünk következő célunk, a Kakastara 528 méter magas beerdősült orma, amely előtt elvégződik a fedetlen terep. Fák közé jutva hirtelen összeszűkül a környezet, és az egymásba boruló ágak lombsátra alatt kaptatunk fel túránk legnagyobb emelkedőjén (kb. 70 méter) a csúcsra. A tető jó kilátást enged a Déli-Bakony legmagasabb rögére, az 599 méteres Kab-hegyre. A tévé- és rádiótoronnyal is rendelkező kiemelkedés geológiai szempontból is különleges, ugyanis a középidei mészkőre és dolomitra 5–6 millió évvel ezelőtti vulkanizmus hatására bazaltköpeny terült.

Úrkút határáig

Továbbra is széles kocsiúton folytatjuk a Kakastara keleti oldalában, ahol az útelágazásban jobbra fordulva a P+ jelzésre térünk. Jellemzi a környéket, hogy változatos és ugyanakkor erősen elegyes erdőben vándorlunk. A számos kis területű erdőrészletbe eltérő fajtájú fákat telepítettek, ezért sok helyen egymás mellett láthatjuk a bükk, a gyertyán, a cser, a kőris, a tölgy példányait - sőt helyenként fenyővel is találkozunk. Ez a sokszínűség és a viszonylag fiatal erdők látványa túránk teljes szakaszán elkísér.

A Kis-Üsti-hegy oldalában leereszkedve a Szentgálról Kislődre vezető szállítóútra lépünk. Most csak másfél kilométert megyünk rajta, de majd túránk második felében, a Csollányos-völgyben újra ezen haladunk. Egy éles kanyarban letérünk a széles kövesútról, és hosszúkás tisztáson, majd vegyes erdőn átvágva megérkezünk Úrkút határába. Kitárul a környék, amikor a Csalánostanya elkerített legelői közé érünk. A 20. század közepéig mintegy 300 gazdaság működött a környéken, mára azonban csak mutatóban maradt néhány. A szalmabálák, a legelésző lovak látványa és a bejáratnál toronyra épített szélkerék vadnyugati hangulatot kölcsönöz. Rálátunk a Csárda-hegy erdős oldalára, amelynek túloldala következő célunk. Légvezeték alatt átmenve fordulunk a hegyet kerülő útra, és az úrkúti mezőgazdasági major mellett balra kanyarodva a K jelzésre váltunk.

Trópusi paleokarszt 

Innen néhány perc gyaloglás Úrkút házai mellett, és máris a Csárda-hegyi-őskarszt kapujához érünk. Az eredetileg mangánbányaként hasznosított, egyedi földtani értékekkel büszkélkedő terület természetvédelmi oltalom alatt áll. Nem hiába, hiszen a jura mészkőben itt olyan formákat tártak fel a - szerencsére kíméletes kézi erővel dolgozó - bányászok, melyek még több mint 100 millió évvel ezelőtt keletkeztek.

Úrkúton ugyanis a 20. század elején szenet kerestek a közeli ajkai telepekhez hasonló jószerencse reményében, ám itt az értékesebb mangánércet találták meg. A földtörténeti középidőben, trópusi körülmények között keletkezett agyag az ősi karsztos formák mélyedéseit töltötte ki és maradt fedve hosszú évmilliókon keresztül, míg a bányászattal az alakzatok napvilágra nem kerültek. Szerencsére már 1951-ban védelem alá helyezték, s így megőrződött a mangánércet rejtő, ritka földtani érték.

A vöröses és rózsaszínű, bizarr alakú, fogszerű sziklatornyok és élek között falépcső visz le a tágas mélyedés aljára, 20–30 méterrel az eredeti felszíntől, ahol még a nyári melegben is kellemesen hűvös levegő üli meg a gödör alját. Miután testközelből megnéztük a lenti őskarsztos formákat és ősmaradványokat, érdemes a fenti peremen is körbesétálni a KT jelzésen, ahol útközben a tájékoztató táblákról sok információt tudunk meg a helyről.

Az országos jelentőségű természetvédelmi terület bejárását követően Úrkúton megpihenhetünk, és akár töltekezhetünk a helyi üzletek és vendéglátó egységek kínálatából, vagy megnézhetjük a községnek nevet adó kút díszes káváját. A szájhagyomány szerint a 18. században a környéket birtokló Zichy család tagjai és vendégeik gyakran keresték fel vadászataik alkalmával – az amúgy vízben szegény karsztterületen – a jó vízű kutat, amelyre az Urak kútja név ragadt. Az ekkoriban üveghutaként alapított falu neve vitte tovább az elnevezést.

Irány a Csollányos-völgy

Az őskarszttól a K jelzésen visszatérünk a mezőgazdasági termelőszövetkezethez, és a legelésző marhák látványával búcsúzunk a falutól. Magasfeszültségű vezeték oszlopa mellet újra az erdőbe hatolunk, és egy fiatalos után szép bükk hagyásfákkal övezett tisztást keresztezünk. Szélén tábla hívja fel a figyelmet a Vízkeresők útja nevű tematikus útvonalra, amely a térség tavait, víznyelőit, forrásait és patakjait fűzi egy túrába. Ereszkedőbe kezdünk, aztán nemsokára újabb rétre érve egy évszázados nagy tölgyfa alatt a Güszi-pihenő padjait vesszük észre, ahol leülhetünk. A közelben megnézhetjük a Vörös-szikla hasonló színű képződményét, amely az őskarsztnál látott kőzet rokona. A továbbiakban a már korábban érintett Szentgálról Kislődre vezető széles makadámúton ballagunk a Csollányos-völgy üde rétjei mentén.

A csalán népies nevéről elnevezett, 3 km hosszú völgyben a 20. század elejéig kisvasúti pálya húzódott, amelyen az erdő termékeit, a hegy kincseit szállították. A sűrű erdővel borított hegyoldalak között kanyargó útról egy helyen balra letérve látogatást tehetünk a Kecske-hegy felhagyott külszíni bauxitbányájába. A nyugodt hangulatú és kényelmesen járható völgy végénél épületek és elkerített legelőterület jelzi, hogy Kislőd határába érkezünk. Az egykori bányatelep mellett a bakonyi betyárról elnevezett Sobri Jóska Élménypark épületeit találjuk, ahol kipróbálhatjuk az élményt és kalandot kínáló játékokat, pályákat. A Városlőd-Kislőd vasútállomás innen mindössze néhány percre található.