Körséta a kálváriára és a Fokhagyma-hegyre

Itiner:

• A túrán végig a S jelzésen haladunk a faluból a kálvárián át a hegytetőre, majd a Fokhagyma-hegyen keresztül vissza Városlődre.

A túráról részletesen: 

Kapaszkodás a kálváriára

A falu széléről, a vasút melletti Petőfi utcán indulunk el a S jelzésen dél felé tartva. Rövidesen megérkezünk az erdős hegyoldalban eltűnő kálvária ösvényéhez, ahol az inditókápolna mellett felkapaszkodunk a hegyoldalba. A kálváriát a 18. században betelepült sváb lakosok első fatemplomának helyén állították, ami mára elpusztult. A hívek az egykori kolostor romjaiból impozáns kőtemplomot építettek a fából készült helyére, amit Szent Mihályról neveztek el. A kálváriát már a 18. század végén jegyezték, de a stációkat csak a jelentős áldozatokat szedő kolerajárvány után, a 19. század derekán emelték. A stációk közti kis tisztással, melyet a környező öreg erdő beboruló lombkoronája árnyékol, rendkívül hangulatos ez a szakrális hely.

Rackák között a hegytetőre

A kálvária kápolnája mögött egy rövid szakaszon még az öreg fák között haladunk felfelé, de hamar kiérünk a falu feletti legelőre. A visszatelepülő lakosság fő megélhetési forrása az erdő és a mezőgazdaság volt, ami a környező meredekebb hegyoldalakon a legeltetéses állattartást jelentette. A falu feletti hegyoldalon hosszan elnyúló kaszálók nyitják a tájat, facsoportok csak az utak körül állnak. Ez remek alkalmat ad, hogy elhelyezzük magunkat a vidéken; egyre jobban rálátunk a Devecseri-árokra, a Bakonyt átszelő fő közlekedési útvonalra. A dombtetőn már feltűnik mögöttünk a tölgyesek fölé magasodó Öreg-Bakony is, és a Kőris-hegy adótoronyban csúcsosodó, erdős háta.

A gerincre felérve nyári idényben találkozhatunk a kevés megmaradt rackanyájjal, amit még legeltetnek a falu feletti réteken. Itt, az erdők ölelésében fekvő hegytetői réten ágazik le a S+ jelzés az Iglauer park és Úrkút felé, de mi a S jelzésen haladunk tovább, egészen a túra végéig.

A hegytető telepített fenyvesének és gyertyános-bükkösének határán érünk ki a Fokhagyma-hegy lapos kaszálórétjére, ahol túránk legmegkapóbb panorámája bontakozik ki. Előttünk a hegytetőn egy kőkereszt hívogat a rét közepére, ahol egy padon letelepedve a megfeszített Krisztus kerít hatalmába. Városlőd mélyen vallásos sváb telepesei igen sok keresztet állítottak az elmúlt évszázadokban szerte a falu körül, főként fogadalmi okból.

A hegytetőről azonban érdemes inkább a környező táj látványával foglalkozni, mivel látványos szeglete ez a vidéknek. Mögöttünk az erdőkkel hullámzó hátak emelkednek egészen a Kab-hegy jellegzetes kettős adótornyáig, míg velünk szemben egyre jobban feltárul a Kisalföldbe torkolló Devecseri-árok. Megigéző, monolit jellegű tömbjével a Somló hegy kúpja uralja a látványt, amely a Marcal-medence részét képező Pápa–Devecseri-síkból tekintélyt parancsolóan emelkedik ki a nyugati láthatáron. Ez a két meghatározó hegy, a Somló és a Kab-hegy a Tapolca környéki bazaltvulkánokkal rokon kifejlődésű, elhelyezkedésüktől függően jobban vagy kevésbé lepusztult környezettel.

A hegy tetején egyébként egy sportrepülőtér is található, ahova értelemszerűen veszélyes és tilos is belépni. A nyugat felé lekerekedő hegyoldal rétje egyre ligetesebb területté válik, ahol figyelmesen kell haladnunk a továbbvezető út megtalálásához. A szekérút ugyanis lekanyarodik a dombról az alattunk fekvő kalandpark kötélpályájának felső tornyához, ahol nekünk továbbra is észak felé kell tartanunk a hegyoldalban. A ligetek egyre jobban bezáródnak, és ahogy befordulunk a hegyoldal meredekebb, északi lejtőjére, egyre öregebb bükkösben haladunk. A néhol felritkuló erdőből rálátunk az egyre közelebb kerülő vasúti pályára, a Városlőd-Kislőd vasútállomás rakodóterületére.

A vonat hozta ipar

A 19. század második felében megépült vasúti vonal, mely Szombathelyet kötötte össze Budapesttel, a nemzetközi áruszállítási kapcsolattal erősen fellendítette a térség gazdaságát. A környező erdőkre és ásványi nyersanyagokra épülő ipar szárnyalt a vasparipa erejével. A városlődi kerámiagyártás, a vashámor és a fűrészüzem is nagyobb piacra tudott dolgozni, így a lakosság egyre inkább az iparban találta meg a megélhetését. Ennek a fellendülésnek eredményeképp a falu lakossága is kétezer fő közelébe duzzadt.

A  vasúttal párhuzamosan kanyargó Torna patak égeredejében érkezünk vissza a faluhoz. Pille településrész házai között a téren egy kis kőkemencét látunk, mely a környék erdeit felhasználó üveghuták olvasztójának másolata. Városlőd ipara egyértelműen a környező hatalmas erdők faanyagára alapozott, így az üveggyártáshoz elengedhetetlen hamuzsírfőzés, a szintén faigényes vashámor és mészégetés, illetve kerámiaipar határozta meg a falu iparosodását. A világháborúban és az azt követő gazdasági átszerveződésben ezeket az üzemeket leszerelték, felszámolták vagy átszállították. Így történhetett, hogy az eredetileg városlődi majolikát a kommunizmusban Herenden gyártották, ami viszont már nem hasonlított az eredeti iparművészeti remekre.

Az iparos Iglauer család az egykor a közelben állt gyártelep mellé szerte a világból származó nyitvatermőkből álló parkot létesített, közepén svájci, előre gyártott elemekből egy faházat emelt. A kommunista rendszerben államosították; úttörőtáborként rengeteg gyerek nyári üdülését szolgálta a hangulatos erdei komplexum. A megálmodó és megteremtő Iglauer családról nevezték el a rendszerváltás után németországi segítséggel megújuló parkot, ami a kirándulókat szolgálja napjainkban is, így lehetőségünk van a faházak egykében vagy akár a svájci hangulatú Iglauer-villában megszállni.

Az Iglauer Park után a vasúti sin töltése mellett, a hegylábi erdők árnyékában haladó Turista utcán visszaérkezünk a kálvária alá, majd a kiindulópontunkhoz. Hazaindulás előtt érdemes egy rövid sétát tenni még a falu központjában az egykori kolostor helyére épült Szent Mihály-templomhoz, amit legkönnyebben a kálvária alatti vasúti átjárón keresztül közelíthetünk meg.