Alpintrail – kihívás a budai hegyekben

Itiner

• A Kovács cukrászdától (első ellenőrzőpont) a templom felé indulj a Z jelzésen, majd kövesd egészen addig, amíg a ZΩ elágazásához nem érsz – itt térj balra az Ördöglyuk-barlang felé.
• Az Ördöglyuk barlangtól ZΩ jelzésen visszatérve fordulj balra (Z jelzés), majd körülbelül 500 méter megtételét követően térj jobbra, egy meredek, jelzetlen ösvényre, és ezt kövesd egészen addig, amíg eléred a K jelzést – itt fordulja balra, és kövesd K jelzéseket egészen a Remete-szurdokig.
• A Remete-szurdokban térj jobbra, a K↺ jelzésre, és kövesd a Hosszú-Erdő-hegy lábánál oldalazva emelkedő ösvényt egészen addig, amíg egy éles kanyarban balra nem tér. Itt haladj tovább egyenesen a jelzetlen ösvényen a bányagödör szélén lévő tisztáson található ellenőrzőpontig. A Remete-szurdokhoz ugyanezen az útvonalon térj vissza.
• A Remete-szurdokhoz visszaérve fordulj balra, a K↺ jelzést a K◼ kedvéért hátrahagyva. Remeteszőlősön a P+ jelzést elérve térj balra, majd a Nagykovácsi felé vezető utat keresztezve folytasd a túrát a P+ jelzésen a P turistaútig.
• A P jelzést elérve fordulj jobbra, majd körülbelül egy kilométert megtéve balra, a P▲-re. A P▲ egyre keskenyedő ösvénye átbukik a Kopasz-erdő-tetőn, majd egy dózerúton folytatódik tovább – ezt az utat kövesd, míg a Z+ betorkollik balról.
• Térj balra a Z+ jelzésre, amelyet kövess egészen a Makkosmáriáig. (Az egyik ellenőrzőponthoz egy kisebb magaslatot megmászva, egy tisztást elérve jobbra kell térni egy jelzetlen ösvényre – ha eléred a katonasírokat, akkor túlmentél az elágazáson.)
• Makkosmáriától a ᵯ jelzést kövesd az Anna-rétig, majd térj rá a Z jelzésre, amely elvezet a Tündér-szikla alá. A Z▲-et elérve fordulj balra, ez vezet fel a Tündér-sziklához (ellenőrzőpont). A Tündér szikla másik oldalán egy jelzetlen ösvény vezet lefelé, ha eléred a jelzett turistautat, fordulj balra, és kövesd előbb a Z↺, majd a Z+ jelzést Szépjuhásznéig.
• Szépjuhásznétól a S jelzés vezet a Nagy-Hárs-hegyen át Hűvösvölgyig. A Hűvösvölgyi utat keresztezve válts a K jelzésre, amíg ismét meg nem jelenik a S is (jobbról). Innen a S jelzés vezet tovább az Újlaki-hegy ellenőrzőpontig.
• Az Újlaki-hegyről ereszkedj vissza a S jelzésen a Szépvölgyi út végéig, és az aszfalton (vagy a vele párhuzamos erdei ösvényen) haladj egészen a Fenyőgyöngyéig, majd fordulj balra, a K jelzést követve néhány száz méteren.
• A párhuzamosan futó aszfaltút éles balkanyarjánál térj jobbra, a K+ jelzésre, amely átvezet a Mátyás-hegyre (ellenőrzőpont). A kőfejtő oldalában leereszkedve végleg magad mögött hagyod az erdőt (és a turistajelzéseket), innen kövesd a Mátyáshegyi út-Folyondár utca-Mikoviny utca-meredek lépcsősor-Doberdó utca-Bécsi-út-Tímár utca útvonalat, a Fényes Adolf utcához érve fordulj balra, innen már csak pár lépés a cél (Alpinbike-Alpinrun kerékpáros és terepfutó szaküzlet).

A túra részletes leírása

A túra a Nagykovácsiban található Kovács cukrászdától indul – ha nyitvatartási időben jársz erre, semmiképp ne hagyd ki egy süti vagy a kispogácsa kóstolását! Ha sikerült feltölteni a készleteket, irány az első ellenőrzőpont, az Ördöglyuk-barlang, szinte végig a Z jelzésen. Ehhez előbb a falu templomát (és egy másik cukrászdát) hagyjuk magunk mögött (szombaton egy piac is útba esik), majd a házak között felfelé vesszük az irányt.

Kovácsok, bányászok, remeték világa

Nagykovácsi a Nagy-Szénás, a Kutya-hegy és a Nagy-Kopasz által körbeölelt medencében fekvő zsáktelepülés, amelyet az Ördög-árok szel át. Neve beszélő név: a középkorban itt élő királyi kovácsokról kapta. A török hódoltság idején a falu nem néptelenedett el, de lakossága alaposan lecsökkent, így a 18. század elején a Habsburg uralkodók sváb népességet telepítettek be. A mai tipikus agglomerációs településképet szemlélve szinte hihetetlen, hogy nem is olyan régen komoly szénbányászat folyt a környéken, az utolsó bánya, a Jóreménység-altáró egészen 1969-ig üzemelt. A falu több emléket is őriz a bányászatról, az egyiket egy kb. ötvenméteres kitérővel akár érinthetjük is: egy, a Jóreménység-altáró tömedékeléséhez homokot szállító kötélpálya oszlopsora egy emlékkő és számos fenyőfa társaságában várja a kirándulókat.

Hamarosan betérünk az erdőbe a Z jelzést követve, elhaladunk a zsíros-hegyi turistaház romja mellett (a közelben találunk egy Muflonitató néven működő remek büfét), és egy meredek lejtőt követően balra térünk egy ösvényen (ZΩ jelzés), az Ördöglyuk-barlang irányába (első ellenőrzőpont). Egy hasadék mentén ereszkedünk az egynyomos ösvényen, majd egy régi bányaüreg peremén felfelé teszünk néhány tucat lépést, és máris a barlangnál vagyunk, melynek szájától nem mellékesen pompás kilátás nyílik északi irányba. A Solymári- (vagy más néven Vörösvári-) völgy hátterében a Kevélyek, még távolabb a Pilis tömbje látszik, ha megfordulunk, akkor pedig egy szinte tökéletes, kör alakú nyílással bíró üreget találunk a mészkőben. Ha közelebb merészkedünk, érezni az ajtajába vágott nyíláson keresztül kiáramló, kellemesen hűs levegőt, ami arról árulkodik, hogy nem ez az egyetlen bejárata a barlangnak. Valóban, az 5550 méter hosszú, hévizes eredetű barlangnak eredetileg három bejárata volt, melyek közül egyet mára befalaztak, de a másik továbbra is megvan. Mint mindenhol, itt is érdekes neveket adtak a kutatók, barlangászok a termeknek: a bejárattól nem messze található a Pihenő, ahonnan az Előcsarnokba jutunk, és tovább lehet ereszkedni a Pincébe vagy a Sikló felé. Cirkusz, Labirintus, Szemüreg és Guanó-terem is van beljebb, ez utóbbiról érdemes pár szót ejteni külön is. Egyrészt az elnevezés utal arra, hogy a denevérek kedvelt menedéke a barlang, másrészt pedig a századforduló táján egy vállalkozás tonnaszámra termelte ki innen a denevérürüléket, melyet talajjavításra használtak.

A második ellenőrzőpont felé a javasolt útvonalon egy meglehetősen kemény emelkedőre térünk rá a Z jelzésről jobbra fordulva egy jelzetlen ösvényt követve, majd a K jelzést elérve balra fordulunk, és egészen a Remete-szurdok bejáratáig követjük az Országos Kéktúra útvonalát. (A szurdokban valóban lakott remete, a 18. században költözött be a Remete-barlangba – egyébként összesen 20 kisebb-nagyobb barlang van a szűk völgyben.) A Remete-hegyről meredeken leereszkedve keresztezzük az Ördög-árok névre hallgató vízfolyást, majd jobbra térünk, a K↺ jelzésre. A völgyből kivezető széles utat egy, a Hosszú-Erdő-hegy lábánál oldalazva emelkedő ösvényért hagyjuk magunk mögött, és a fél hegyet délről megkerülve egy éles balkanyart követően másszuk meg a hegycsúcsot. A végén már jelzetlen, és éppen csak emelkedő ösvény egyszer csak parányi tisztásra ér egy bányagödör felett, itt találjuk az ellenőrzőpontot. Remeteszőlősre a már ismert úton térünk vissza, és elégedetten konstatálhatjuk, hogy megérte felmászni – egyrészt a kilátás, másrészt a sikeres pontérintés öröme miatt.

Remeteszőlősön a Remete-szurdokból kiérve elhaladunk egy kis park mellett, ahol egy különleges telefonfülke áll: a kagylót a fülünkhöz emelve Örkény egyperceseit hallgathatjuk. Ugyanitt találunk könyvmegállót is, ahol megunt könyvünket cserélhetjük ki egy másikra, de zenélő ivókútnak és mezítlábas tanösvénynek is jutott hely.

Vörös vaddisznók, halott katonák, óriás mamutfenyők

Remeteszőlőstől a P+ jelzésen kezdjük meg a mászást a Kecske-hát felé. A P jelzést elérve jobbra térünk, majd hamarosan elhaladunk a Vörös-pocsolya mellett, ahová minden bizonnyal rendszeresen és nagy számban járnak vaddisznók dagonyázni. A mini tavacska körüli fákon látható 80-90 centiméter magas piros foltok arról árulkodnak, hogy a felesleges sarat ott dörgölték le magukról az állatok, amelyek a sárdagasztással egyrészt hűtik magukat nyáron, másrészt a bőrükön, szőrükön maradó sár védi őket az élősködők (kullancs, bolha, szúnyog) ellen.

A P▲ jelzést elérve balra fordulunk, a Kopasz-erdő-tető felé vezető út jól járható, már-már kellemesnek mondható a mászás. Az út idővel egynyomos ösvényre vált, amelyet a földből kibukkanó kisebb sziklák tesznek változatossá. A Vörös-pocsolyás-hát gerincén átbukva üdítően hat a lejtő, amelyen elérünk egy dózerutat – ezen egészen addig kell haladni, míg balra nem tudunk térni a Z+ jelzésre, ami egészen Budakesziig vezet. A Páty felé vezető útig jobbára csak lefelé kell menni, csupán egy kisebb magaslatot érintünk, amelynek csúcskövét meg is kell keresni (egy tisztáson jobbra kell térni a jelzett útról, majd követni az ösvényt a mezőn keresztül, északnyugati irányban), ugyanis itt találjuk a következő ellenőrzőpontot.

A jelzésre visszatérve szinte rögtön elhaladunk az út mellett három katona sírja mellett, akik a kitörés néven ismert II. világháborús művelet közben vesztették életüket. A Budai-hegység katonasírjai egy teljesen értelmetlen és tragikus „hadműveletre” emlékeztetnek: 1945 februárjában a budai várban rekedt német és magyar katonák egy része megpróbálta áttörni a szovjet ostromgyűrűt, és elérni a saját vonalakat. A becslések szerint mindössze 700 katonának sikerült a vállalkozás, miközben körülbelül húszezren indultak el. Innen végig lendületes lejtőn haladva érjük el a Telki felé vezető utat, amelynek másik oldalán egy alig látható ösvényen kell továbbhaladni a lovarda kerítése mellett. A jelzés mezők, legelők között kanyarog egy közepesen mély, homokkal borított szekérúton, majd a mammutfenyők alatt elhaladva érünk Budakeszi határába. A két hatalmas (35-36 méter magas) fa egy harmadik társukkal együtt állt itt (utóbbi nem élt túl egy villámcsapást), valószínűleg az errefelé földeket birtokló, és több forrás szerint vadászházat is emelő Zichyek ültették a mára kolosszálisra nőtt csemetéket. 2009 óta további hat mamutfenyő-csemetét ültettek, hogy idővel kialakulhasson az "óriások erdeje".

Budakeszit éppen csak érintjük, és már a Mária-szurdok felé vesszük az irányt. Az egyre szűkülő völgyben egyszer csak felbukkan a Mária-szikla, egy régi kegyhely (egyben ellenőrzőpont is). Bár a völgyet az 1950-es években Meteor-szurdokra nevezték át, a szikla alatti kis barlangot berobbantották, sőt még dögkutat is ástak a szomszédságában, ma már azonban ismét Mária-kegytárgyak díszítik a mohával fedett kőtömeget. Ahogy továbbhaladunk, több helyen beszűkül az út, le kell küzdeni egy-egy, az utunkba eső kisebb sziklát is, de ettől eltekintve végig jól járható a völgy mélyén kanyargó ösvény. Budakeszi legszélső utcáin kanyarogva hamarosan megérkezünk Makkosmáriára, amely népszerű búcsújáró- és kirándulóhely. A legenda szerint már a török kort megelőzően állt itt egy kis kápolna, hitelesnek mondott története azonban csak a 18. század közepétől ismert. 1731-ben egy Traub János nevű legény a szőlőbe igyekezett, amikor megjelent előtte egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca. Később megbetegedett, majd csodásnak mondott gyógyulását követően egy Szűzanyát ábrázoló festményt vásárolt, amelyet a fent említett fára függesztett. Egyre többen látogatták a szentképet, majd kápolnát emeltek fölé, még később az Óbudán működő trinitárius rend egy templomot és egy kolostort emelt itt 1768-ban. Az Angyalok Királynéja templomban elhelyezték a szentképet és a tölgyfa egy darabját, és azóta is neves búcsújáró helyként tisztelik, jelenleg a domonkos rend működteti.

A Budai-hegység legnépszerűbb kirándulóhelyei

A Makkosmáriától folyamatosan emelkedő úton, a népszerű Csacsi-rét érintésével, majd a Gyermekvasút sínpárja keresztezésével érjük el a még népszerűbb Anna-rétet, ahol tűzrakóhelyek, menő játszótér és egy kis kápolna várja a kirándulókat. A rét már a 18. században a budakeszi szőlőtermelő lakosság kedvelt kirándulóhelye volt, a Szent Anna-kápolna pedig 1830 óta várja a zarándokokat, akik jellemzően Budakesziről és Zugligetről érkeztek. Hamarosan a szebb napokat látott Disznófő étterem romjai mellett haladunk el, majd még tovább ereszkedünk, hogy azután egy lépcsősoron felmásszunk a Tündér-sziklához (ellenőrzőpont). Meredek az emelkedő egy-egy rövid szakaszon, de ennyit megér a pontérintés és a kilátás.

A Tündér-sziklát hátrahagyva Szépjuhászné felé vesszük az irányt. Egy monda szerint a János-hegy és a Nagy-hárs-hegy közötti nyeregben ismerkedett meg Mátyás király egy szép juhásznéval – innen a földrajzi név eredete. A Budakeszi úton átkelve rögtön balra indulunk tovább, a kisvasút sínpárját keresztezve, a S jelzést követve. Az úttörővasutas időkben egyébként Ságváriligetnek hívták az állomást, amelynek épületében büfé is működik, és pár perc sétányira tőle található a budaszentlőrinci pálos kolostor romja. A síneken átkelve meredek út vezet a Nagy-Hárs-hegy tetején álló Kaán Károly-kilátóig (ne felejts el becsekkolni az ellenőrzőponton!), amelynek legfelső szintjéről körpanorámás kilátásban lehet részünk – látszik a következő ellenőrzőpont, az Újlaki-hegy is, ami tulajdonképpen egy kis, sziklás csúcs a Hármashatár-hegy oldalában. Előtte azonban le kell ereszkedni Hűvösvölgybe – ennek azonban meglesz a böjtje, hiszen az elveszített szintet hat méter híján „pótolni” kell, azaz közel azonos magasságig kell visszamászni. Ráadásul ennek a mászásnak kifejezetten kellemetlen részei is lesznek rövid szakaszokon, sok helyen meredek az emelkedő – kihívás nélkül azonban nincs győzelem, a szervezők nem adják könnyen a fekete teljesítést. Az Újlaki-hegyi ellenőrzőpont leginkább egy sziklás tisztáson elhelyezett kilátópadról ismerhető fel. Ha a belefér a szintidőbe, akkor érdemes megpihenni itt pár percre, mielőtt visszatérnénk a Szépvölgyi út aszfaltjának végéig.

Az egykori városhatárra emlékeztető monolitot elhagyva (Hidegkút és Budapest határát jelölte az út szélén álló kőtömb az 1880-as évektől kezdve) a Fenyőgyöngye felé vesszük az irányt az aszfaltúttal párhuzamos ösvényen. Fenyőgyöngyét elérve (a helynév az itt álló vendéglőről kapta a nevét) az utolsó előtti mászás kezdődik, ezúttal a Remete-hegy irányába. Az utolsó kisebb magaslat, a Mátyás-hegy (ellenőrzőpont) sem adja könnyen magát, de cserébe az egykori kőfejtő pereméről páratlan kilátás nyílik a budai dombokra, a Citadellára és a Parlamentre. A bányagödör aljában található a Mátyás-barlang bejárata, amely csak egy a tucatnyi hosszabb-rövidebb üreg közül, amit a hegy gyomra rejt. A Pál-völgyi-cseppkőbarlanggal ellentétben (amely a Szépvölgyi út másik oldalán található) ez nem egy kiépített barlang, a vezetett túrák miatt mégis népszerű az amatőrök között – valóban egyedülálló élmény leereszkedni a bejárattól számítva 98 méter mélyen lévő kristálytiszta vizű tóig. A túránkon ennél kicsivel több, körülbelül 180 méternyi ereszkedés van még hátra, a kőfejtő oldalában helyenként lépcsőkkel tarkítva. Az aszfaltutat elérve már könnyű dolgunk van a célig (Alpinbike-Alpinrun kerékpáros és terepfutó szaküzlet).

A túrád akkor tekinthető teljesítettnek, ha a rajtnál és a célnál is becsekkoltál, és a kettő között legalább öt pontot „begyűjtöttél”. A túra igazolása, azaz a becsekkolások az ellenőrzőpontokon a GeoGo alkalmazás segítségével történik, amelybe érdemes már a túra megkezdését megelőzően, otthon regisztrálni. A túra teljesítése ingyenes, ugyanakkor sikeres célba érkezést követően van lehetőség teljesítési érem igénylésére (ennek ára 3000 Ft). Sikeres teljesítés esetén büszkén keresheted a nevedet a túra honlapján található listán is – igazán megéri végigmenni a majd’ 50 kilométert, és leküzdeni a több mint 1400 méter szintkülönbséget!

Szintek:

• 5 pont begyűjtése esetén: „zöld” szint, ajánlott családdal túrázóknak, a tájékozódási túrákkal való ismerkedőknek, illetve azoknak, akik nem szeretnek „feszes” szintidőre túrázni.
• 6 pont begyűjtése esetén: „kék” szint, ajánlott rutinosabb túrázóknak, akik szeretik a teljesítménytúrázással járó izgalmakat.
• 7 pont begyűjtése esetén: „sárga” szint, ajánlott gyorslábú, tájékozódásban tapasztalt túrázóknak, terepfutóknak, montisoknak.
• 8 pont begyűjtése esetén: „fekete” szint, ajánlott kihívást kereső terepfutóknak, montisoknak.