A Nagy-Szénás kincsei

Itiner:

• Nagykovácsi központjából a Z jelzésen túrázunk fel a Zsíros-hegy és a Nagy-Szénás közötti nyeregbe.
• Az Országos Kéktúra K jelzésén kapaszkodunk kelet felől a Nagy-Szénás csúcsára.
• A Nagy-Szénástól a P jelzésen ereszkedünk le Pilisszentiván szélére, majd kapaszkodunk a Vörös-hegyre.
• A Vörös-hegyről a S jelzés mentén érünk vissza Pilisvörösvárra, a Szabadságliget vasúti megállóba.

A túráról részletesen:

Útban a Nagy-Szénásra Nagykovácsi peremén

Nagykovácsi főutcájáról indulunk a Z jelzésen észak felé a Tisza István tér és a Teleki-Tisza kastély között félúton. A nagyközség központjának arcát meghatározza a sváb telepesek építette, egymás mellett sorakozó házak rendje. Építkezések során feltárt leletekből tudjuk, hogy már a római korban villák álltak a mai település helyén, és kövezett út haladt át az Ördög-árok mentén, mely összekötötte Aquincumot a hegyeken túli római területekkel. Az Árpád-korban a királyi kovácsok területe volt, innen ered a település neve is. A monda szerint itt kovácsolták a fekete sereg és a királyi vadászok lószerszámait. A török időkben elnéptelenedett a hely, majd német telepesek élesztették újjá a vidéket a hódoltság után. A földművelő, állattartó, erdei munkákból élő lakosságot a II. világháború után nagyrészt kitelepítették, helyükre az Alföldről és Felvidékről érkeztek a falu új lakosai, akik a megerősödő fővárosi iparban keresték meg kenyerüket.

A Bánya utcával kerüljük a nagyközség temetőjét, és a Zsíroshegyi úttal kapaszkodunk fel a lakott terület határára, a gerinc mélypontjára, ahol becsatlakozunk az Országos Kéktúra nyomvonalába. A K jelzésen nyugat felé fordulunk Nagykovácsi utolsó házai és az erdő találkozásánál vezető dózerútra. Az épített környezetet elhagyva a köves felszín egyre meredekebbé válik, a fenyves erdőben mind magasabbra kapaszkodunk. Északról kerüljük a gerincet egy közel szintben oldalazó ösvényen, ami egy védett bevágásban emlékműhöz érkezik. A jeles helyszín a nagyszénási turistaház maradványait és emlékét őrzi: a fővárosi turistaság egyik meghatározó menedékháza állt itt a 20. század közepén. Teljes mértékben emberi erővel emelték az épületet az I. világháború után pár évvel, mindent háton hordtak fel a hegyoldalba a lelkes turisták. A ház népszerűségéből kifolyólag hamar étteremmel és terasszal bővítették, síversenyeket is rendeztek a ház körüli meredek és kopár hegyoldalban. A II. világháború utáni államosítással pecsételődött meg a sorsa: mostoha kezek közt, a szükséges felújítások hiányában állapota egyre romlott, míg a ’70-es évek végén lebontották.

A Nagy-Szénás csúcsán

A háznak egykor helyet adó kis völgyecskében hegymenetre váltunk. Egy rövid kitérővel felkapaszkodunk a Nagy-Szénás füves csúcsára, de túránk folytatása az alant elterülő meredek erdőben vezet. A K jelzést tovább követve egyre ritkuló fa- és bokorcsoportok között érkezünk a tágas gerincre. Rögtön egy pad fogad az ösvény mellett, mely a fák felett kibontakozó kilátásra tekint; a csúcsig vezető pár száz méteres enyhe emelkedő előtt itt szusszanhatunk egyet. A füves térségben figyeljünk a lábunk elé, értékes növényeket rejt a környező dolomitgyep. Bár csak április második felétől szembetűnő a pilisi len, ahogy apró, sárga virágaival szerényen megbújva tündököl a fűszálak között. A környező füves hegytetők adnak otthont a fajnak, ami egyedül itt található meg a világon. Feltehetően a jégkorszak előtti melegebb klíma mementójaként maradt meg a déli lejtésű, sziklás oldalak reliktumfajaként a Szénások hegyvidékén több, elszigetelt foltban, melyet a hazai természetvédelem nagy becsben tart. Ennek eredményeként kapta meg a terület az Európa Diplomát. A Magyar Természetjáró Szövetség a logójába foglalta a Szénások ötszirmú kincsét.

A kereszttel jelölt, közeli hegytetőhöz kapaszkodva lenyűgöző körpanoráma bontakozik ki a környék legmagasabb kilátópontjáról. Tágasan belátni a Budai-hegység északi részét, alattunk az Ördög-árok betelepült völgyét körbeveszik az erdős hegyek. A kilátás a főváros irányába meglehetősen korlátozott, csak az Ördög-árok bevágásán látunk be házakkal teli központba. Nagykovácsi házai felett a Budai-hegység legmagasabb tömbje, a Nagy-Kopasz lapos, erdős háta magasodik, illetve a Nagy-Szénás vonulatának folytatásaként a szintén erdős Kutya-hegy is megegyező magassággal bír. Észak felé meredeken törnek le a főként feketefenyőkkel beültetett dolomithegyek. Mélyen alattunk keresztezi a hegyvidéket a sűrűn betelepült Pilisvörösvári-medence, tarka foltja felett a Pilis hegység tömbökre szakadt, látványos vonulata húzódik. Meghatározó a Pilis-tető mértani formát kirajzoló mészkőblokkja és a Kevélyek hullámai, a Pilis hegység vonulatán túl pedig a Gerecse megtört hegyvidéke teszi mozgalmassá a nyugati látóhatárt.

Ereszkedés az északi oldalban, Pilisszentiván határában

A gerincen kelet felé visszatérve, immár a P jelzést követve folytatjuk utunkat a menedékház romjához, és azon túl a völgy folytatásában. Meredek ereszkedéssel egyre mélyebbre hatolunk az öreg bükkfák uralta erdőben. Egy nyereg után jobbra kanyarodunk a Hosszú-árok bevágását követve, ahol megenyhül a lejtő. A csendes erdőben haladó ösvény kellemes sétával vezet mélyre, a fokozottan védett területre. Az erősen szabdalt, zegzugos vidék rengeteg vadnak ad otthont; járjunk csendesen az erdőben, és figyeljük a körülöttünk felbukkanó nyomokat. Kis szerencsével őzet, vaddisznót, szarvast is láthatunk.

Az egyre jobban kiterülő völgyteknőben, homokos öntésterületen a felszínformák megszelídülnek körülöttünk. Az árokból kivezető kocsiúton északra kikanyarodunk a hegyek lábához. Egy forgóajtóval és vadbiztos kapuval felszerelt kijáratnál érjük el a védett terület határát, aminek túloldalán a kerítést követve hosszan oldalazunk az alattunk terpeszkedő Pilisszentiván házai felett. A homokos ösvényről többször erdőirtás nyitja a kilátást, felettünk a Szentiváni-torony dolomitobeliszkje nyújtózik a fák lombkoronája fölé. Egészen érdekes ez a kecses földtani képződmény, amit a repedésekben hévizekből kivált kovaanyag óvott meg a pusztulástól. Körülötte ugyanis már mélyen lemorzsolódott a dolomitfelszín a több millió éve itt hullámzó tenger állhatatos koptatásának köszönhetően, egyedül a keményen összecementált torony magasodik közel 20 méterrel a környezete fölé.

A torony alatt kikanyarodunk a hegyek közül, és a faluba vezető kis völgyecskébe érkezünk, aminek csermelyét széles gát torlasztja zavaros vizű tóvá. Eredetileg haltenyésztés miatt duzzasztották a tavat, de a bányászattal kitermelt karsztvíz szintje lecsökkent, a források elapadtak, így friss víz hiányában elhagyatott lett a tó környéke, visszafoglalta a természet az elmocsarasodó medret.

A fenyőerdő szélén elérjük Pilisszentiván szélét, a sportpálya mellett röviden bekanyarodunk a házak közé. Itt lehet legegyszerűbben kiszállni a túrából; a közeli főutcán közlekednek a fővárosba visszatérő buszok. A települést sorházak és hétvégi kertek mentén hagyjuk el nyugat felé az ásványbánya épületeinek, tájsebének látványával. A délre alattunk húzódó völgyben kelta települést tártak fel, ami a Kr.e. 1. és Kr.u. 2. évszázad között élte aranykorát, közel megegyező időben, mint ahogy a Római Birodalom részévé vált a terület. Kőalapú faszerkezetes házak, római cserepek, érmék és vastárgyak kerültek elő a Hársas-erdőből.

A Kakukk-hegy fenyőerdővel beültetett zugán átvágva érkezünk a Budai-hegység és Pilis határához, a vízválasztó legalacsonyabb pontjához, ahol a 10-es út összeköti Budapest vonzáskörzetét Esztergommal, a Dorogi-medence településeivel. A Kopár-hágó forgalmas közlekedési útvonal; a vasút szerencsére itt közel egy kilométeres szakaszon a föld alatt fut, közvetlenül a Kopár-csárda parkolója alatt. Ez a vasúti alagút egyébként 780 méteres hosszával a leghosszabb hazánkban, a 19. század legvégén építették a dorogi szén fővárosba szállításának céljából.

A turistaút egy rövid kanyar kitérőjével átvág a 10-es úton, és a Kopár csárda mögött tér be ismét az erdőbe. A 20. század közepétől üzemelő étterem remek lehetőséget nyújt a feltöltődésre, pihenésre. Az eredeti faépület a ’80-as években leégett, de újraépítették a népszerű vendéglőt a forgalmas országút tetőpontjánál. Könnyen meg is szakíthatjuk itt a túrát, ugyanis a Kopár-hágó buszmegállója közvetlenül az étterem előtt áll, ahonnan visszajuthatunk a fővárosba.

A gyantaillatú Zajnát-hegyek

Túránk utolsó szakaszát a kopárokon telepített fenyőerdő uralja. A hágónak is nevet adó kifejezés az erdőktől megtisztított hegyvidéki legelőkre utal, ahol a múlt század közepéig a környező falvak lakossága az állatait tartotta. A vékony talajtakaróval rendelkező dolomithegyek azonban az állatok taposásának következtében a meredek oldalakba vágódó utak, csapások mentén a szálkőzetig lekoptak. A terméketlen, aprózódó sziklafelszínt az ellenálló és igénytelen feketefenyővel ültették be, hogy a talajtakaró lemosódását megállítsák. Így erdősültek be a környező hegyek örökzölden, főként a meredekebb, lekopott térszínen.

A Zajnát-hegyeknek nevezett zegzugos, gyantaszagú hegyvidékre kapaszkodunk fel a kacskaringós ösvényen. A gerincre érve néhol kilátunk a fenyőcsoportok között a Pilis hegység hosszú mészkőhátára és a betelepült Pilisvörösvári-medencére. A gerinc egy lankásabb részén, a Vörös-hegy alatti Gyula-pihenőnél hosszanti irtás húzódik a hegyoldalban mindkét irányba. Föld alatti gázvezeték vezet keresztül a hegyeken, melynek nyílegyenes szervizútján ereszkedhetünk le leghatékonyabban Pilisvörösvárra a S jelzés mentén. Az út nyomvonalán, a rendszeres taposás mentén fut le a csapadékvíz a hegyekről, ami szemmel láthatóan egyre mélyíti a bevágást. Pont ennek a típusú eróziónak az ellensúlyozására erdősítették be a környéket. A nyiladék toronyirányt vezet a völgybe, amin túl az irányjelző hegyek, a Kevélyek dupla kúpja magasodik.

Fenyőcsoportok közt érkezünk a faluba hétvégi kertek, gyümölcsösök mellett az Áfonya, a Margita és a Szikla utcákat követve. A Szikla utca stílusosan egy apró dolomitsziklába torkollik, ahol utoljára láthatjuk az éles formákkal kirajzolódó dolomitkőzetet, mely a túránkkal bejárt hegyvidéket alkotja. A szikla alatt találjuk közvetlenül a Szabadságliget vasúti megállóhelyet, ahova a S jelzés is vezet túránk végpontjaként. A faluközpontba a vasúttal párhuzamos utcákon juthatunk le, ha vendéglőben, kávézóban szeretnénk a tömegközlekedés csatlakozását megvárni.