Kerekesszékkel sportosan a Jági tanösvényen

Túránk Pilisszentiván határából indul, ahol a tanösvény látogatóinak kijelölt, murvás parkoló található. Kirándulásunkat a zöld hársfalevéllel jelölt útvonalon kezdjük, a Duna-Ipoly Nemzeti Park által karbantartott turistaúton. A pilisszentiváni medencét elhagyva kanyarog az egyre szűkülő és enyhén emelkedő murvás-köves út a változatos erdei környezetben. A balra felettünk magasodó Fehér-hegy egykoron kopár gerincét immár telepített erdei fenyves borítja. Az egyébként erdészeti tevékenységekre is használt út 4-500 métert követően szétágazik, itt jobbra tartva, meredekebb, köves, poros ösvénykén érkezünk föl a Jági-tóhoz.

Ezt a kis tavat az Aranyhegyi-patak időszakos vízfolyása táplálja, a közvetlen partja kerekesszékkel nem megközelíthető, de fölülről bájos panoráma nyílik rá és a patak erdős völgyére. A tó a kétéltűek és gerinctelen állatok paradicsoma, apró zajok és béka-koncertek jelzik jelenlétüket. Visszatérve a rövid bekötőúton, immár a fő erdei csapáson a tavat elhagyva három ágra válik szét az eddig egyértelmű vonalvezetés. Ha kipihente magát a kísérőnk, s a vállunk újra bemelegedett a kis pihenőt követően, akkor készüljünk: a java most következik. A középső, homokos, meglehetősen meredek utacska kb. 30 métere igazi kihívás, az erodált üledékes kőzet homokos csapdáján kell felülkerekednünk. A túra későbbi vonalán még két-három alkalommal találkozunk hasonlóan süppedős kerekesszékes csapdával, de egyik se tart hosszan, és a nehézkes haladás ellenére szerencsére nem túlságosan mély a homok.

Az eddig folyamatosan emelkedő utunk nemsokára egyfajta dombháti platóba vált át, szintben haladunk, néhol enyhén hullámzóan ereszkedünk is. A növényzet dúsulása is jelzi, hogy a 9 fő fafajban gazdag erdő sűrűbb részéhez érünk. Mielőtt jobbra fordulnánk az újabb „Y” elágazásnál, ahol a talaj szerkezete és minősége is jobban idomul a guruláshoz, kis madáretetős, ácsolt faasztalos-pados pihenő hívogat. 

Agyagos, tömörödött erdei talaj és komposztálódott növény-törmelékkel bélelt útszakasz következik, jobbra az Aranyhegyi-patak árnyas, száraz völgye kísér. Dülöngélő, hullámos, nagyon enyhén emelkedő erdei úton gurulunk: ez a túra egyik legbékésebb, üde levegőjű, csendes szakasza. Nagyjából 1 km-t követően az erdei ösvény jobb oldalán hosszan elkerített, fokozottan védett területhez érünk. A Szénások Európa Diplomás Terület - amely címet olyan védett természeti területek nyerhetik el, amelyek Európa geológiai, biológiai vagy tájképi sokféleségének megőrzése szempontjából kiemelkedően fontosak - elsősorban a pilisi len egyedülálló előfordulási helyeként ismert.

A tanösvény immár a patakvölgy és a kerítés közé szorul, de egyben bal felé is elágazik alternatívaként, egy kevésbé frekventált emelkedő szakasszal. Ha maradunk a tanösvényen egyenesen tovább, akkor kb. 500 m-t követően túránk áthaladna egy, a patak völgyén átvezető, „gömbfából” ácsolt fahídon, viszont sajnos sem a híd, sem a túlpart lépcsős, meredek martja nem akadálymentes! (Az egyenesen továbbvezető erdei út pedig lezárva.) Tehát az akadálymentes túranyomvonalunk a védett terület kerítésének sarkánál balra fordulva állítja újabb meredek próbatétel elé a bátor túrázókat. Immár jobb kéz felöl az erdei kerítés, balra tekintve meglehetősen dús, természetes erdő. A 2-300 m-es komolyabb emelkedőt leküzdve, enyhe balkanyarral fordulunk a hurok vezetésű túránk második szakaszához. Az erdő minden irányból körbeölel, ugyanakkor kerekesszékkel a legnehezebb szakaszhoz érünk, ami nem túl hosszú, viszont extrém: enyhe lejtéssel haladunk immár Pilisszentiván irányába, viszont a kisebb akadályokkal megszórt útfelület jelentősen, ferdén balra dől, ezért szükség esetén érdemes háttal haladni lefele, lassan, fékezve, folyamatos koordinációval.

E technikai csúcspontot leküzdve, nemsokára kisimultabb erdei talajon gurulunk szépen a tisztás jól megérdemelt, igényesen felszerelt, szalonnasütéshez alkalmas pihenőhelyéhez. Ez túránk egyedüli tágasabb, ligetesebb része, az öreg fákkal határolt, egyik oldalán nyitott térben ácsolt faasztalokat és tűzrakó helyet is találunk. Itt érdemes hosszabb pihenőt tartani, étkezni, kisebb szabadtéri játékokra is alkalmas a rét. Az erdő bőven tartalmaz lehullott faágakat, így a tűzgyújtás is könnyen megoldható.

Innen a visszatérő ágon haladunk fokozatosan lefele, előfordulnak gyökér-kiállásos, kisebb kő-akadályos részek, de összességében jól járható erdőszéli úton ereszkedünk, amelyen nemsokára belecsatlakozunk a korábban említett Y elágazás szárába. A rövid, kb. 30 méteres homokos ereszkedőt követően - itt is érdemes hátrafelé leereszkedni a segítőnkkel – ismét elhaladunk a Jági-tó mellett. A meredek, erdei főút szép lassan kisimul alattunk, ahogy a ráncaink is, és enyhe lejtéssel kacskaringózunk vissza indulási pontunk, a parkoló felé.