Kinizsi Százas (100 km)

Útvonal: Békásmegyer (Víziorgona utca Kőbánya utca, a buszfordulóig P+) – Nagy-Kevély – Kevély-nyereg – Hosszú-hegy – Pilis-nyereg – Kétágú-hegy – Dorog, sorompó – Nagy-Gete – Horgásztó – Hegyes-kő – Mogyorósbánya – Öreg-kő, pihenő – Péliföldszentkereszt – Pusztamarót – Gerecse egyházi üdülő – Bányahegy – Koldusszállás – Kis-rét – Szent Péter templomrom – Baj – Tata

Ellenőrzőpontok:

• Hosszú-hegy, tisztás (14 km)
• Pilis-nyereg, pihenőhely (26 km)
• Nagy-Gete, emlékkereszt (42 km)
• Mogyorósbánya, egykori általános iskola (51 km)
• Bánya-hegy, tisztás (71 km)
• Koldusszállás, elágazás (82 km)
• Pusztatemplom (Szent Péter-templom romja) (91 km)

Az útvonalról részletesebben:

Az útvonalon a szint mondhatni egyenletesen oszlik el, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a túrázók folyamatosan fel-le gyalogolnak, hol hosszabb, meredekebb, hol kisebb, könnyebb emelkedőket, hegyeket megmászva.

Ha három szakaszra osztanánk fel a 100 kilométert, akkor elmondhatjuk, hogy az első szakaszon hirtelen kell sok szintet legyűrni. Békásmegyerről bemelegítésképp a Nagy-Kevélyre sétálunk fel, majd a Pilis tetejére is felszerpentinezünk – az emelkedők közt meredek lejtőket beiktatva. Az útvonal legmagasabb pontjától a legalacsonyabbig ereszkedünk, majd Dorogra beérve örömmel konstatálhatjuk, hogy megtettük a táv harmadát.

A következő harmadban nagyságrendileg hasonló szintemelkedéssel számoljunk, de a terep nagyon nehéz, technikás emelkedőket és lejtőket tartogat, mint pl. a Nagy-Gete, a Köves-hegy vagy a Hegyes-kő, amelyek meredek kaptatóikkal és köves lejtőikkel alaposan megizzasztják az indulókat. Mindezt végig nyílt terepen, ahol épp a fejünk fölött tetőz a déli nap, ha éppen napos időt fogunk ki – ezért is érdemelte ki e szakasz a „katlan” becenevet. Mogyorósbánya a közmegegyezés szerint az a pont, ahol érdemes kiszállni, ha úgy érezzük, nem fog menni a teljes táv.

Ha folytatjuk, rögtön az Öreg-kő állja utunkat, majd Péliföldszentkereszten és Pusztamaróton keresztül érkezünk a második harmad végéhez, a Bánya-hegyhez. Ide az indulók zöme már éjszaka, sötétben jut el, ám a frissítőponton világítás, meleg tea és társaság fogadja őket. Itt áll az ún. „dögsátor" is, ugyanis aki innen nem bír továbbmenni, itt kell, hogy megvárja a reggelt, amikor az első buszok egyikét el tudja csípni Tardoson.

Az utolsó harmad is tartogat persze nehéz emelkedőket, de összességében feleannyi szintet kell megmászni, mint az előző harmadokban. Ami egyrészt a túra hosszát tekintve nem hátrány, de a körülmények (és a lábakban már több mint 70 km) másfajta kihívás elé állítják a kitartó indulókat, hiszen ezt a szakaszt már mindenki éjszaka, a fejlámpája fényére hagyatkozva teszi meg.