Hosszú-hegy (kilátóhely)

Ki a lábánál található csodatévő forrásért, ki a tetejéről nyíló kilátásért vagy a ferde platón zöldellő erdőkért keresi fel a Pilis hegység e markáns megjelenésű magaslatát, ami mindenképp közkedvelt, joggal népszerű része a főváros körüli hegyvidéknek. A hegy észak felől jellegében lapos, erdős hátként mutatkozik, a Pilisről és a Kevélyek irányából nézve ferde rámpát, ugratót formáz, míg délről szemlélve sziklatarajos hullámként magasodik a Pilisvörösvári-árok szélesen nyújtózó völgye fölött. 

Kilátópontja enyhén sziklás, füves rét kellemes délnyugati fekvéssel, így teljes egészében éri a délutáni napsugárzás. Nyáron szélsőségesen felmelegszik, hamar kiszárad a sekély talajréteggel, szegényes vízháztartással rendelkező helyszín, de télen és az átmeneti évszakokban kellemesen sütkérezhetünk a gyíkokkal egyetértésben, a tágas panorámát szemlélve. Alattunk a Pilisvörösvári-árok településektől tarka teknője, szemközt a jellegzetes fenyőerdőkkel fásított hegyvidéket „ostromolja” a főváros agglomerációja. A Hosszú-hegy folytatásában, kissé előlépve a Ziribár-hegy tolakodik a patakvölgy felé, mögötte a Kevélyek strázsálnak a hegység keleti végében, míg jobbra tőlünk a környék legmagasabb hegye, a Pilis trónol a vidék felett. 

A Hosszú-hegy, ez a több mint 5 kilométer hosszan terpeszkedő vonulat szinte teljesen kitölti a rendelkezésre álló teret három pilisi település, Pilisszántó, Pilisszentkereszt és Csobánka között. A hosszan felhasadt és kibillent mészkőtábla persze nem egyedi jelenség, a rideg és ellenálló dachsteini mészkő több száz méteres vastagságban alkotja a hegység gerincét. Ez a kőzettömeg a tektonikai mozgások következtében a Pilis hegységben több nagyobb tömbre hasadt, amelyek a hullámokon billegő jégtáblákhoz hasonlóan különböző mértékben el is dőltek eredeti helyzetükhöz képest. Míg a Pilis-tető egy nagy platóként kiemelkedve csaknem megtartotta vízszintes jellegét, addig a Kevélyek és a Hosszú-hegy északkeletnek billenve aszimmetrikus táblahegyet formáznak a hegység délkeleti csücskében. A hegytömb nyugati és északkeleti részén homokkőlencsét is találunk, ami a mészkőhöz képest egy jól faragható anyagot jelent. Ezt a kőzetet fejtették a Martini-kőfejtőben (Pilisszántó felől megközelítve a hegytetőt), ahol jelenleg meredek falakkal övezett, mesterséges mélyedés látható. 

A hegy kitettségének megfelelően markánsan elkülönülő zónákra oszlik a növénytakarót illetően is. Déli oldalában szárazságtűrő, mészkedvelő karsztbokorerdő honol, melyben a meghatározó fafaj a virágos kőris, a cser- és kocsánytalan tölgy. A déli peremen pár tisztás is elterül, ahol meleg és mészkedvelő növények nyílnak, legfeltűnőbb közülük a tavaszi virágzáskor lilás, bolyhos szirmaival pompázó leánykökörcsin, a sárga tavaszi hérics, a tarka apró nőszirom és a délceg nagyezerjófű.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes.