Szép kilátás: Kevély-kör extrákkal

Itiner:

• Csillaghegyről a P jelű turistaúton kell elindulni
• A Róka-hegyet elérve a P▲ jelzésen teszünk egy kitérőt
• Aztán a folytatás ismét a P jelű turistaút, egészen a Kevély-nyeregig - opcionális kitérő az Ezüst-hegyi kőbányába a Papp Ferenc-barlanghoz
• A Kevély-nyeregből a K▲ jelzés visz fel a Kis-Kevélyre, azon is kell visszajönni a nyeregbe
• A nyeregből a Z jelzésű utat kell követni a Jenői-toronyig
• A toronytól erdei út visz az egri vár díszletromjáig
• A romoktól a Kevélyhegyi Tanösvény kék T jelén haladunk a Teve-szikláig
• A Tanösvény bevisz innen egészen Pilisborosjenő központjáig, ahonnan a Fő utca járdáján sétálunk Üröm központjába
• Ürömből az Ürömi Tanösvény piros T jelzését követjük a Róka-hegyig, ahol a P+ turistaúton visszakötünk a már ismerős P▲, majd a P jelzésű turistaútra, egészen a célig 

A túra részletes leírása:

A Kevély-kör első felében nem kell sokat navigálni, elég a Csillaghegy HÉV-állomásnál induló P turistajelzést követni – néhány kitérővel. Az első ezek közül a városból az erdőt elérve a Hegymászó utca végén kezdődik. A nevéhez képest azért lankásnak nevezhető utca végében a P jelzés jobbra kanyarodik, balra viszont a P▲-gel jelölt túraút kezdődik. Erre van az egykori csillaghegyi bányából kialakított Róka-hegy Természetvédelmi Terület.

A ▲ jelzés általában hegycsúcsra vezető meredek ösvényeket takar, és itt a meredekségre nem lehet panasz. A 80 méteres szintkülönbséget sokszor beépített (de kissé már félrecsúszott) falépcsőkön kell leküzdeni, igaz, két közbeeső kilátószinten csillapítható a zihálás. Ezeken a pihenőszinteken jól csökkenti a lihegést a bámészkodás: Budapestre is jól rá lehet látni, de az egykori bányaudvar sárga sziklaformái még jobban vonzzák a tekintetet.

A Róka-hegy déli oldalában egészen az 1950-es évekig folyt bányászat, majd egy ideig a felhagyott bányában juhokat és marhákat legeltettek. 1977-ben a Fővárosi Tanács rájött, hogy micsoda flórát és faunát rejtenek a sziklafalak melletti gyepesek, és az egész volt bányaudvart természetvédelmi területté nyilvánították. A védett státusz azonban nem mindig jelentett védettséget a frusztrált látogatóktól, erről is tanúskodik a fenntartó Pilis Parkerdő táblája, amin azon könyörögnek, hogy vigyük haza a szemetet, ne tapossuk le a kőzetet az ösvényeken kívül, és óvakodjunk a vandálkodástól.

A Róka-hegyi kitérő után visszatérünk a P jelzésre, amely Üröm mellett elhaladva egyenesen az északnyugati irányban elfekvő Kevélyek első púpjának, az Ezüst-Kevélynek a lábához vezet. Itt is kisebb kitérő vár, és senki sem fogja kitalálni, de ismét egy egykori bánya, az Ezüsthegyi kőbánya udvarában megbújó Papp Ferenc-barlang miatt. Ez a bányaudvar sokkal kevésbé látványos, mint a Róka-hegy, de az oldalában található barlang felső terme kis tornászással biztonságosan elérhető. A lejjebb hatolás felszerelés és barlangi tapasztalat nélkül viszont nyaktöréssel egyenlő. A barlang belső falát legújabb kori ősemberek festékszóróval felvitt „barlangrajzai” dekorálják. (A külső fali, kőbe vésett feliraton az áll, hogy Papp Ferenc-barlang, de egyes vélemények szerint a valódi Papp Ferenc-barlang pár méterrel arrébb fekszik.)

A P jelzésre visszakeveredve a Kevélyek gerincén kapaszkodhatunk tovább a csúcs felé. Észrevehetően sűrűsödik az egy négyzetméterre eső túrázók száma, az Ezüst-Kevély és a Nagy-Kevély közötti, panorámapontokkal tarkított gerinc népszerű kirándulóhely. Sokan simán elgyalogolnak a turistaúttól kicsit beljebb eső Kőkunyhó mellett, ami pedig hiba. Itt lakott a kilencvenes és a kétezres években Ezüsthegyi Kabóca, aki a környékbeli barlangokat kutatta a társaival. Előtte az 1970-es évekig egy idős házaspár remetéskedett a kunyhóban, a világháború előtt pedig bányászati robbanószert tároltak benne.

Az Ezüst-Kevélytől már nincs messze a gerincen tovább a Nagy-Kevély kettős sziklaorma, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik nyugatra, a sasszeműek egészen elláthatnak egészen a Soroksári útig, sőt jóval messzebb. A sokszor napsütötte, sziklagyepes sziklapad a kirándulók kedvenc célpontja, de siklóernyősök is gyakran feljárnak oda. A Nagy-Kevély tetején valaha fakilátó állt, a lábak csonkjai ma is kiállnak a földből. Érthetetlen, hogy manapság, amikor boldog-boldogtalan kilátót épít uniós támogatásból mindenféle lehetetlen helyre, itt miért nem hozzák helyre a régi tornyot.

Mint ahogyan az is elég érthetetlen, hogy a turistaház-bumm elkerülte a főváros környékének egykor legnépszerűbb menedékházának a helyét is a Nagy-Kevély és a Kis-Kevély csúcsa közötti Kevély-nyeregben. Mindössze egy tábla hirdeti, hogy az egykori Kevélynyergi turistaház építőanyagát az 1920-as években a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai hátizsákban cipelték fel vasárnaponként. A turistaház sokáig jól működött, aztán a késő szocializmusban szépen lepusztult. A rendszerváltás sem segített rajta, valami sötét ügyből kifolyólag 1992-ben – egy nappal azelőtt, hogy a Budapesti Természetbarát Szövetség átvehette volna -, valaki felgyújtotta, és porig égette.

Hagyjuk is ott a nyerget, a Kevélyek vonulatának utolsó csúcsára, a Kis-Kevély fehér sziklaormára a K▲ jelű túraösvény vezet. Panorámában nem sokkal nyújt többet a Nagy-Kevély kilátópontjainál, észak felé azonban nagyobb karéjt láthatsz a Pilisből és a Visegrádi-hegységből. Ez is egy kitérő, egyben a körtúra legészakibb pontja. Innen visszaügetünk a nyeregbe, majd le a Z jelzésen, el a Gyopáros-barlang alatt egészen a Solymári-völgy mély árkának felső kiindulópontjáig.

Kicsit átverős, hogy ezt a meredeken süllyedő, mély, kanyargós, néha már szurdokszerű árkot is Solymári-völgynek hívják, csakúgy, mint a 10-es út mentén fekvő, ehhez képest hatalmas völgyet, de hát így nevezték el. A mi Solymári-völgyünk, amit innentől kezdve az érthetőség miatt Solymári-ároknak hívok inkább, egy meglepően látványos földrajzi egység. Vadsága miatt kissé hasonlatos a már korábban megírt Salabasina-árokhoz, de – gondolom, nem véletlenül – régebbi katonai, hegyi kiképzési elemek rejtőznek benne, és gyönyörű sziklatornyok övezik.

A Z jelzésen ereszkedünk az árok mellett egyre lejjebb. A fák árnyékba borítják a kanyargó ösvényt, néha már mesebeli szövevényen kell átküzdeni magunkat. Az árok túloldalán egyébként a térkép szerint honvédségi-harcászati gyakorlótér fekszik, de ezt nem nagyon lehet észrevenni. Maximum akkor, amikor elhaladunk a fák közé rejtőző, hatalmas, fehér Solymári fal alatt, ami egy gyönyörű, meredek sziklafal, és nem messze tőle van (nincs) az egykori honvédségi kötélpálya indítóállomása. 

Lejjebb egy alaposan lerohadt, régi, katonai drótkötél-függőhíd vezet át az árok felett a katonai terület felé. Nem valami bizalomgerjesztő, de én épp az ilyeneket szeretem. A híd oda-vissza járható, egyre kell vigyázni: a sodronyból rozsdás szálak állnak ki, és hajlamosak felhasítani az ember tenyerét. A függőhídtól már nincs messze az árok mentén a Jenői-torony. Az impozáns sziklatorony sokáig a sziklamászók kedvence volt. Régen szabadon állt az archív fotók szerint, akkoriban uralkodhatott a táj fölött. Ma már az erdő fái nagyjából elrejtik, a tetejéről nincs kilátás.

Itt fordul a túra, és elindul visszafelé az erdei ösvényeken keresztül. Több jelöletlen utat is lehet találni, ami a következő állomáshoz, az egri vár díszletromjaihoz visz, ahol anno az Egri csillagok című klasszikus film csatajeleneteit forgatták. Az álvárnál mindig elég sokan vannak, főként gyerekekkel, ami teljes mértékben érthető.

Innen a közeli Pilisborosjenő felé fordulva még útba esik a régen Ördögvárként emlegetett Teve-szikla. Az érdekes (teve) formájú sziklaalakzat és környékét alkotó fődolomit 220 millió éve képződött. Kövezetét kovás, forró vizes oldatok járták át, amitől roppant kemény lett. A kovás részek ellenálltak az eróziónak, míg környezetük szépen lepusztult. Ezt a természetes „bányaudvart” tehát nem az emberek fémcsákánya, hanem a természet ereje alakította ki.

A szintén Teve-sziklától már csak egy kényelmes, rövid séta az úton Pilisborosjenő. A templom irányába nézve jól látszik a távolban a Róka-hegy nyugati oldalába épült, hacienda-telepre hajazó luxus-lakópark, amelynek legdíszesebb példánya a szakadék feletti, leállított építkezés. A Kevély-kör innen már csak könnyű séta Borosjenőn és Ürömön keresztül a Róka-hegyig, viszont a fáradt testet és lelket több boltban és vendéglátóhelyiségben lehet frissíteni különböző izotóniás és egyéb italokkal.

A Rókahegyi útról a P+ jelű turistaút köt vissza a túra elejéről már ismert P▲ jelű túraútra, amely visszavezet a csillaghegyi starthelyre.