Kohászok útja (Kohász kék), 5. szakasz: Mályinka – Diósgyőr

• A Sanyi kocsmától a mályinkai fa haranglábig a K jelzést követjük.
• A haranglábnál balra térünk a K+ jelzésre, amit egészen Diósgyőrig követünk.

A túra részletes leírása

Mályinka – Szentlélek: szurdokúton a fennsíkra

A mályinkai pecsétet a Sanyi kocsmában tudjuk kikérni a pultból, ahol rá is készülhetünk az előttünk álló megpróbáltatásra: a Kis-fennsíkon történő átkelésre. A fémszegmentesen épült, 18. századi harangtorony mellett tábla mutatja, hogy szétválik a két kéktúra: a „kohász kék” a K+ jelzésen, balra folytatódik. A faluból kisétálva átkelünk a Bagoly-hegy szoknyáján, és annak túloldalán rögtön „arconcsap” a bükki vadon: a Csondró-völgy őserdőszerű bükkösébe ereszkedünk.

A természetes, úttal sem feltárt, keskeny völgyet tekintélyes méretű sziklabordák szegélyezik, amiket néhol a patak is átfűrészelt. Gyakori errefelé a foltos szalamandra, ezért (különösen eső után) figyeljünk, hova lépünk! Nem ritkák a fakidőlések, így az előrejutás lassú és nehézkes lehet. A vad, áthatolhatatlan erdő ösvénye mellett magasodik a roppant méretű Odvas-kő, amire jelzetlen ösvény kapaszkodik fel. A sziklatömb tetején kilátást, egyik alsó hajlatában zárható barlangszállást alakítottak ki, és bár ez elhanyagolt állapotban van, rossz időben jó táborhely, ahogy a fal előtti teraszon is sátrazhatunk. Lent az Ámor-forrás fakad, ezt elhagyva szurdokká szűkül a völgy, és több tíz méteres sziklapásztát most alá a patak, miközben zuhatagot is alkot. A mésztufakiválásokon csörgedező vízesések között egy ponton a mederben kell előrejutnunk. Följebb is látni még pár zúgót, a völgyből kiérve pedig a patakot tápláló Mária-forrásnál ihatunk – itt pihenőhely és erdészház is áll.

A K+ jelzés egy hurokkal, eleinte terebélyes bükkök között, majd fiatalosba fúródva kerül a Látó-kövek mögé, amire sziklalépcsőn kapaszkodhatunk fel. A kilátás páratlan, egyben a túra utolsó lehetősége, hogy kitekintsük észak felé: a Lázbérci-víztározót közrefogó Upponyi-hegységre, a végigjárt, sziklatornyokkal szegélyezett Csondró-völgyre és a nem is távoli Kárpátokra. (Persze tiszta időben a Magas-Tátra koronázza a látványt.) Figyeljünk, mert ismét csatlakozik egy K jelzés, ami azonban nem a Kohászok útját jelöli, hanem a Bükki (helyi) Kéket! Maradjunk a K+ jelzésen, amiről csak pár méteres kitérőt kell tennünk a Szentléleki fogadónál, hogy begyűjtsünk a ház (a Látó-kövek felé eső) végében elhelyezett pecsétet. Néhány méterrel előrébb megtekinthetjük a pálos kolostor viszonylag ép, méretes romjait is. Az épület a 14. század óta állt itt, a török időkben néptelenedett el, de köveit félreeső helyzetének köszönhetően nem hordták szét.

Szentlélek – Felsőhámor: kohászok nyomában a Garadna mentén

Omladozó erdészházak mentén fordulunk keletnek, és ezzel máris a Kis-fennsík belső oldalára kerülünk. Rövid kitérő a Köpüs-forrás esőházzal és tűzrakóval is ellátott pihenőhelye, ami kényelmes táborhely lehet éjszakára. A Szentléleki-völgy igazi vadon, a környéken olyan, zavarásra érzékeny fajok is tanyát vertek, mint a vadmacska, de megfordul erre az egyik bükki farkasfalka is. A völgy végén csatlakozunk a nem kevésbé őserdei jellegű Három-kúti-völgybe, amelyet csak röviden követünk: egy elágazásnál a patakon átlépve balra fordulunk, és rövid kaptató következik, ami a Helyiipari-forráshoz vezet. A csurgó körüli, barátságos hangulatú tisztáson pihenőhely és turistapantheon is van, amelyet a diósgyőri természetjárók hoztak létre.

A forrástól gyorsan leérünk a Garadna-völgybe, ahol egy darabig az aszfaltút szélén baktatunk. Elhagyjuk a pisztrángtelepet, és nem sokkal előrébb elérjük Fazola Frigyes őskohóját, ami tulajdonképpen a Kohászok útjának egyik legfontosabb pontja: innen eredeztethető ugyanis a diósgyőri vasipar. Ómassai elődjét váltva 1812-ben épült, és 1872-ben olvasztott utoljára vasércet, majd később tönkrement, de az 1950-es években felújították. A környező hegyek a fát, a mészkő a salakot, a Garadna a vizet biztosította, igaz, a működéshez szükség volt a Hámori-tó felduzzasztására is. Az ország egyik legrégebbi ipari műemléke mellett a vaskohászat történetét bemutató múzeum is látogatható, és a kisvasút is megáll.

A jelzett turistaút csak jóval lejjebb, a Hámori-tó vége előtt hagyja el az aszfaltot, ahol is egy rovátkolt fagerendán kelhetünk át a széles patakon – ez nagyobb hátizsákkal nem is olyan egyszerű mutatvány. A tó előtti, vizenyős területen buja égererdő terpeszkedik, amit aztán a szűk völgybe szorult, hosszúkás állóvíz látványa vált fel. Az újmassai vashámorok kalapácsainak egyenletes vízellátására létrehozott (korábban természetesen keletkezett, de jóval kisebb) tó erdős, hegyi fekvését a mellette futó sétányól lehet a legjobban megcsodálni.

A sziklákat kerülgető, keskeny ösvény a Palotaszállónál, Lillafüredet elérve végződik. Itt előbb az úton balra, majd a függőkerten át folytatódik a Kohászok útja (továbbra is a K+ jelzésen). A Szinva és a Garadna találkozásánál, a patakok vizéből épült mésztufagáton alakították ki a függőkerteket, peremükről, illetve alóluk, egy teraszról vehető szemügyre az ország legmagasabb zuhatagja. A 20 méteres Alsó-vízesés jelenlegi magasságát a Palotaszálló építésekor, a terep átalakításával nyerte el, tehát részben mesterséges eredetű. Lejjebb elérjük a patakkal kettészelt Felsőhámor utcáit, és a Kohászati Múzeumot. Ennek kerítésén lóg a pecsét.

Felsőhámor – Diósgyőr: az elszakadt hegytömb

A falut az alsó végében lévő szikla érintésével, a temető mellett hagyjuk el, és a vasutat keresztezve eleinte erdei úton, majd meredek, először dzsindzsás ösvényen, majd erdészeti úton kapaszkodunk fel a Bükk fő tömegétől elszakadt, keleti tömbre. (Útközben egy elágazásból nagyon rövid kitérő a „légzőpont”, ahol le is ülhetünk, és a hegység északkeleti nyúlványaira a fiatalos felett nyíló panorámában gyönyörködhetünk.) A kis fennsík víznyelőit kerülve, rétet keresztülszelve kezdjük meg a túra utolsó ereszkedését. A kászlón található útelágazásból mindössze néhány perces kitérő a Fehérkőlápai turistaház, ahol ehetünk és alhatunk is, de a Fehér-kő sziklakilátója sincs messze.

Bár talán nem várnánk sokat a Bükknek e félreeső, kevéssé népszerű részétől, a Diósgyőrbe ereszkedő útvonal meglepően hangulatos. Sűrű, középkorú erdőben, lejjebb ösvényen és fenyők alatt kanyarog a Kohászok útja. Mielőtt beérnénk a városba, két pontról (kis kitérőkkel) még szűk kilátást élvezhetünk a szomszédos völgyre. A kellemes, töretlenül lejtő ösvény remek búcsú a Kohászok útjától, amely végül csak röviden követi Diósgyőr utcáit. A túrát lezáró pecsétet a Muhi utca kereszteződéséből balra látható Digép-Tüzép telep bejárata előtt, egy oszlopon találjuk. Az egykori diósgyőri vasmű kapujában a Kohászok útjának lehanyatlott bányásztelepüléseire jellemző, ütött-kopott látvány búcsúztatja e fenomenális túraútvonalat.