Verepce-bérci tanösvény

Itiner

• A zöld bástyával jelölt tanösvényt kövessük az óramutató járásának megfelelő irányban, azaz a kiindulópontról a Bán-völgy felé nézve balra, az emelkedőn induljunk el.

A túra részletes leírása  

Az Északi-Bükk és az Upponyi-hegység határán mély völgy indul déli-délkeleti irányban a hegység központi része felé a Bán-patak mentén. A patak a Bükk – a Kőrös-bérccel holtversenyben – második legmagasabb hegye, a 956 m magas Bálvány északi oldalában ered, szinte egyenes völgyben éri el a hegység lábát, majd folytatja útját a Lázbérci-víztározón keresztül a Sajóig. A Szalajka-völgyből érkező Szilvás-patak torkolatánál a Bán-patak éles kanyart vesz – ez a helyszín túránk kiindulópontja, ahol pihenőhelyet, mellette egy hétköznap is üzemelő büfét, illetve egy rögtönzött „járműskanzent” is találunk. Ugyanitt van egy élménytábor bejárata is, ahol akár szállást is foglalhatunk a faházak egyikében.

A Verepce-bérci tanösvény zöld bástya jelzésén, ösvényen indulunk el balra, a gerinc felé – a völgyben vezető aszfalon majd a visszaúton jövünk. Az útvonal első szakasza különösebben nem érdekes erdőben halad, ami viszont a magasság növekedésével mind egyre vadregényesebb gyertyános-tölgyesbe vált át – sőt a túra legmagasabb részein bükkösökben is sétálunk majd. A Gedeon-vágás közelében találkozunk először ókori maradványokkal: ha figyelmesek vagyunk, vaskori szkítáknak tulajdonított, feltáratlan halomsírokat vehetünk észre.

Verebecvár

Miközben haladunk, észrevétlenül belépünk a néhai Verebecvár területére. Az avatott szemek, illetve akik tudják, mit keressenenek, akár ki is szúrhatják az évezredes földvár Dédesi-várhegytől a Verebec-nyeregig húzódó sáncait. A 4 kilométer hosszú, a Bán- és a Baróc-patak határolta hegygerincen található Verebecvár hazánk legnagyobb, 130 ha területű ókori földvára, amelynek szintkülönbségei is jelentősek: a legmagasabb és legalacsonyabb pont között ez 180 m is lehet. Az erődítmény már a bronzkorban lakott volt – számos innen előkerült vas- és bronzkori lelet fontos régészeti lelőhellyé teszi. A vár építői több mint 1,5 millió m³ föld megmozgatásával nemcsak földsáncokat, hanem teraszokat is kialakítottak, amelyekből akár tíz „lépcső” is lehetett egymás felett. Ezeknek építését elősegíthették a hegygerinc geológiai adottságai: a tömb mészkőszikláin és agyagpaláin jól formálható talaj alakult ki.

A bérc, illetve a környék természetföldrajzi neveiben három formában is felbukkan: Verebec, Verebce és Verepce. A „verőce” szóval is rokon szláv eredetű, tájnyelvi szavak többek között a Mezőségben is a „rács, rostély fából”, esetleg „kis rácsos ajtó” jelentést hordozzák, amely feltehetően az egykor itt álló várra utal.

A dédesi vár(ak)

A Verebecvár területének lankái közül két sziklaszirt emelkedik ki. A nagyobbik kúp tetején, 597 méteres tengerszint feletti magasságon áll a romjaiban is lenyűgöző dédesi vár, ahova a zöld bástya turistaút is kitérőt tesz. Semmiképpen se hagyjuk ki ezt a rövid kaptatót, aminek a végén elképesztő panoráma a jutalmunk! A hegytetőről páratlan kilátás nyílik az Északi-Bükkre, a Baróc-patak völgyrendszerére, és tiszta időben még a Kárpátok bércei is láthatók. A szomszédos Kisvár sziklás csúcsa, mely szintén egykori erődítmény helye, fokozottan védett terület, de innen alaposan vizsgálható.

A már a 13. században is említett vár az Ákos nemzetség birtokában volt, később többek között a Druget család és a Perényiek kezébe került, míg végül a diósgyőri uradalom része lett. Vesztét az 1567-es török ostrom okozta: a védők, látva a kilátástalan helyzetet, elosontak, majd a várba bevonuló törökökre robbantották az erődítményt. Amivel a robbanás nem végzett, azt a felbőszült Hasszán pasa romboltatta le bosszúból, így a várból alig maradt valami az utókornak. A maradványok között ma torony- és falrészleteket, valamint egy beomlott ciszternát találunk

A várhegy földtani szempontból is különleges: a Bükk 300 millió éves üledékes kőzetein 250 millió éves, ellenálló mészkőrétegek alakultak ki, amelyek jellegzetes kúpos formát kölcsönöznek a hegynek. A dédesi vár stratégiai jelentőségét e sziklák természetes védelmének köszönhette.

A dédesi vár után a dédesi Kisvár kúpja felé folytatjuk utunkat. Az 594 méteren tetőző szikla fokozottan védett terület, az itt élő növények és állatok háborítatlansága érdekében csak engedéllyel és sziklamászási céllal látogatható. Kérjük, ezt ti is tartsátok tiszteletben! A Kisvár alatt balról becsatlakozik az Országos Kéktúra K jelzése, egy darabon közösen megyünk tovább.

Vásárhely-lápa és Vásárhely-kő

Utunkat a Verebec-bércen folytatva egy kisebb „fennsíkra” érkezünk, ahol egészen kiszélesedik a hegygerinc. Nagyobb rendezvények, például vásárok megtartására a Verebecvárban csupán itt volt lehetőség, ezért ezt a környéket Vásárhely-lápának nevezték el. A lápa egyébként egyrészt talajmélyedést jelent, másrészt völgyfeneket – nem véletlen nevezik  Verebec-lápának az utunk során később érintett, a Bán-patak völgyébe leereszkedő árkot. A dédesi várak szikláihoz hasonlóan a Vásárhely-lápa is egy, a gerincalkotó agyagpalába ékelődött mészkőlencse, viszont azokkal ellentétben ekörül nem kopott el az üledékes réteg, így nem emelkedik ki a környezetéből. Egy nyugati irányba kitett, meredek, mészkősziklás letörés azért kialakult: a Vásárhely-kő, ahonnan újabb remek kilátás nyílik. Bár csak harmad-fél panorámánk van, szépen végigbogarászhatjuk a Bán-patak völgyének túlfelén csúcsosodó, északról délre haladva egyre magasabbra emelkedő hegyeket: az Alsó-Taró hegyesét, a Felső-Taró hegyesét, a Zobó hegyesét, majd a Sinkó-bércen szemmel fölszaladunk a már a Bükk-fennsík határát jelző Taró-főre és tovább a Bükk egyik legmagasabb csúcsára, a Bálványra is. A kilátópont pihenőhelyként is funkcionál, egy padon élvezhetjük ki a panorámát és a melengető napsugarakat – meleg időben pedig egy girbe-gurba koronájú molyhostölgy-páros nyújt árnyékot.

A Vásárhely-kő után folytassuk utunkat az ösvényen, hogy fölérjünk a Verebecvár legmagasabb részére, a 646 méteren álló Verepce-bércre. Itt újabb infótáblákat találunk, amik alapján nagyjából belőhetjük, hogy mi merre lehetett ott két évezrede. A gerinc egy látványos kőfolyásban végződik, amelynek alján már a Verebec-nyereg következik. A tanösvény itt élesen jobbra fordul, és megkezdjük az ereszkedést a Verebec-lápán a Bán-patak völgye felé.

Kalandos ereszkedés

Az ösvény eleje egy kitett, tölgyes karsztbokorerdőn át vezet, ahol a morzsalékos, apróköves talaj esetenként csúszós lehet! Nemsokára azonban beérünk egy zártabb erdőbe, ahol egy szinte teljesen egyenes, meredek útvonalon haladunk tovább. Szemmel láthatólag itt tarvágás történt, majd az irtáson buja vágásnövényzet vert tanyát. Szúr, csíp, harap, indáival a túrázó után nyúl – nem egy kellemes szakasz. Ösvényünkhöz esős időben kisebb vízfolyás csatlakozik, ilyenkor a sár is nagyobb, illetve az útvonal csúszósságára is oda kell figyelnünk. Ha kalandként fogjuk fel, kirándulásunk egy nagyon élvezetes része lehet ez, amelynek végén a Bán-patakhoz érkezünk meg.

A Bán-völgyben

A Bán-völgy geológiai és ipartörténeti szempontból is érdekes helyszín, ahol a karbon korú agyagpalába települt mészkőrétegek tárulnak fel, amit albit-kvarc-kloritos kvarcerek tarkítanak. A völgyfők meredek lejtőin permi homokkő ér a felszínre, amiben uránásványokat és hozzá kapcsolódóan ezüsttartalmú érceket is találtak a 20. században. A középkorban a Bükk környéke volt az ország egyik legjelentősebb vasipari központja, amit a környékbeli leletek, a vasércbányák és vasolvasztó kemencék maradványai bizonyítanak. Bár a vasércbányászat a 13. századra megszűnt, Fazola Henrik a 18. század második felében újraélesztette a vasérckutatást és a ráépülő ipart is. A főleg Dédesen és Tapolcsányban működő vashámorok közel száz éven át termeltek a Bán-patak mentén. A völgyben később kőfejtő is működött, ahol palát bányásztak.

A tanösvény a Bán-patak mentén visz minket vissza a kiindulóponthoz. A völgy felső szakasza hangulatosabb, érdemes rá-rápillantani a közvetlenül mellettünk kanyargó patakra, amely lentebb érve sokat szelídül. A túra végét az út mellett megszaporodó a kiskertek és táborok, időszakosan nyitva tartó vendéglátóipari egységek jelzik.