A kitárulkozó hegy belsejében, földtani séta a Jakab-hegyen

Itiner:

• A túra első 100 méterét a Rákóczi úton tesszük meg a hegy felé.
• Kővágószőlős központjából a P◼ jelzést követjük egy erdei elágazásig.
• Az elágazásból jobbra, előre folytatjuk az utat a P+ jelzésen.
• Egy elágazásban jobbra térünk a P▲ jelzésre, amit a Jubileumi kereszt kitérőjéig követünk.
• A Jubileumi kereszthez a ZT jelzésen teszünk rövid kitérőt.
• Visszatérve a P▲ jelzésen jutunk fel a Babás szerkövekhez.
• A szerkövektől a K+ jelzésen kezdünk bal felé kaptatni, majd a K▲ jelzésen jutunk fel a hegyhátra.
• Jobbra követjük a K jelzést a pálos kolostor rom felé.
• Jobbra rövid kitérőt teszünk a Zsongor-kőre a K▲ jelzésen.
• Tovább követjük a K jelzést a kolostorrom elágazásáig.
• A pálos kolostorromhoz a Z jelzésen teszünk rövid kitérőt.
• Visszafelé indulunk a Z jelzésen, és leereszkedünk a Jakab-hegy keleti oldalán a Panoráma útig.
• A Panoráma út P▲ jelzésén (jobb felé) oldalazunk vissza a Babás-szerkövek közelébe, egy elágazásig.
• Az elágazástól a K▲ jelzés vezet le Cserkút határába.
• Cserkút széléről jobbra, a P◼ jelzésen térünk vissza Kővágószőlősre.
• Az utolsó métereket a buszmegállóig a Rákóczi úton gyalogoljuk le.

A túra részletes leírása

Irány a Jakab-hegy!

Kővágószőlős főteréről, a Hősök teréről indulunk Rákóczi úton a hegy irányába. A falu eredendően Árpád-kori település, ahol már a római időkben is laktak, amit bizonyít, hogy az időszámításunk szerinti II. századból származó villaépületet tártak fel a község határában. Első írásos említésében már arról tudatnak, hogy szőlőben, borban adózik. A Jakab-hegy vonulatának védelme a déli lejtőkön a száraz, napfényes nyarakkal párosulva kiváló feltételeket teremt főleg a fehér szőlőfajták termesztéséhez. A település másik fő bevétele a környező hegyek jól faragható kövének kitermeléséből, megmunkálásából adódott. Egészen a Jakab-hegy csúcsáig kapaszkodtak a legjobban felhasználható homokkőért, a kőfejtők nyiladékait a faluból is felfedezhetjük. A P◼ jelzéshez csatlakozunk a borozónál, és a hegy felé fordulva, szőlőskertek mentén hagyjuk el Kővágószőlőst északi irányban. 

Tölgyes erdőben kapaszkodunk tovább, ahol jobb kéz felől, egy meredek bevágásban, a P+ jelzéshez csatlakozva érkezünk egy előreugró lejtőpihenőhöz, amit a keményebb,  konglomerátum rétegek pódiuma alkot. A ferde rámpát formáló kőzetlap tetején halad a P▲ jelzés, mely a Jakab-hegy déli letörésének közepén oldalaz Pécs irányába. A Jubileumi keresztnél érjük el az első sziklatornyot, ahová a ZT tanösvény jelzés vezet ki, rálátást nyújtva Kővágószőlős medencéjére és a távolabbi Dráva-síkból előtörő Villányi-hegységre. A konglomerátumot alkotó színes, változó méretű Babás szerkövek szövetét már itt is jól tanulmányozhatjuk a lábunk alatt: néhol gyermekfej nagyságú tömbjeiből gyorsan áramló képződésbeli közegre, a vöröses homokszemcsékből pedig sivatagi környezetre következtethetünk. A felső, kavicsok alkotta réteget már az előretörő tenger energiája görgette egymásra és halmozta fel, míg alatta keresztrétegzett homokkő rakódott le, ami egy korábbi, kanyargó folyó üledékeiből áll.

A P▲ jelzésre visszatérve még számos kiszögellésről nézhetünk körbe, illetve változatos kőtornyokat, kőgombákat csodálhatunk meg a természet alkotásainak eme szabadtéri kiállításán. A különös formák kavalkádja a helyieket is megérintette: a kőszobrokban két lakodalmas menetet véltek felfedezni, akikre egy elzavart koldus átka legszebb napjukon sújtott le, így mindkét család sziklaoszlopok sorává változott. A legutolsó faltól rálátunk a tornyokra, és innen kanyarodunk fel északnak, a Jakab-hegy még hátramaradt emelkedőjének meghódítására.

A homokkő hátán

A K+ jelzés nekivág a meredek, köves ösvénynek, ami pár száz méterrel feljebb egy szekérútba torkollik. Innen már a K▲ jelzés mentén kapaszkodunk tovább. A csapás a Sasfészek nevű felhagyott kőfejtőbe tart, ami mára már teljesen beerdősült. Egyenes falai, mértani formákat alkotó, hasított tömbjei emlékeztetnek az egykori kézi fejtés nehézségeire - a kiváló minőségű homokkövet építőkőnek, faragott elemek, szobrok alapanyagának szállították el. Az erdő talajából előbukkanó sziklákon vezet keresztül az ösvény is, ahol már kapaszkodni sem árt, főként, ha esős vagy fagyos időszakban túrázunk.

A Sasfészek felett hamar megérkezünk az ösvény végére, felérünk a Jakab-hegy hátára, ahol szélesebb csapáson érkezik meg a Dél-dunántúli Kéktúra K jelzése, melyet egy rövid szakaszon, jobb felé mi is követünk. Balra pár száz méterre vaskori temető halomsírjai lelhetőek fel az erdőben, míg utunk irányában a hegytetőt elfoglaló vaskori földvár sáncai látszanak. Itt azonban már alacsonyabbak a falak, mivel a Jakab-hegy természetes letörésének megközelíthetetlen sziklái természetes védelmet biztosítottak az építménynek. A hallstatti kultúra népének egyik fontos erődítése lehetett a hegytetőn, a földvár korát az i.e. 8. századra, a kora vaskorra teszik. A sáncok alatt pihenőt találunk, és a K▲ jelzéssel induló rövid ösvényt, ami levezet a hegy legimpozánsabb kilátópontjára, a Zsongor-kőre. Alattunk a mélység felé kiálló sziklanyelv vaskorláttal biztosított kilátópontja áll, ahova lépcsőzetes sziklafalon juthatunk le, és ahogy a homokkőfal peremére érkezünk, a ritkás tölgyerdőből kibontakozik a kilátás. Ha nem félünk a magasságtól, és a kitettség dacára magabiztos léptekkel mozgunk, érdemes lejjebb ereszkedni a kilátóhoz: útközben szépen látszanak a keresztrétegzett homoksávok, a réteglapokon a hullámok megkövült fodrait is felfedezhetjük.

A szikla mellvédjén egy 1892-es felirat látható, a Mecsek Egyesület közvetlenül a megalakulása után szerelte fel a vaskorlátot. Jó szolgálatot tesz a megelőző óvatosság, hiszen a kiugró kőről elkapja tekintetünket a kilátás, messzire pásztázhatjuk a baranyai síkot a Villányi-hegységgel, a Dráva völgyén túl pedig a Papuk hegység vonulata dereng. Jól láthatóak Kővágószőlős és Cserkút házai - a lábaink alatt kibontakozó katlannak van egyfajta túlvilági hangulata, és szinte ugródeszkáról szökellhet képzeletünk az anyagi dolgok fölé. A szikla tetejénél találjuk a Remete-barlangot, amiben az elmúlt évszázadok során többen is meghúzódtak hosszabb-rövidebb időre, közben pedig tágasabbra vésték a homokkő repedésében kialakult, természetes üreget. Feltehetően megannyi fohász, imádság szállt útjára erről a magaslati pontról, hiszen a remetéken túl szerzetesek is éltek a hegytetőn.

A K jelzéshez visszatérve, azt röviden követve egy erdei tisztáshoz érünk, ahol tágas esőbeálló kínál menedéket, kényelmet a hegyre érkezőknek. A rét túloldalán pedig a Z jelzés mentén találjuk a hajdani pálos kolostor romjait. A XII. századból származó épület már egy meglévő templom falait használta, amit kibővítettek és később reneszánsz stílusban át is építettek. A jelenlegi romok már a török időkben lepusztult falak 18. századi megújulásának maradékai, ugyanis a pálos szerzetesrendet II. József király feloszlatta, az elhagyott épületet a lakosság pedig kőbányának használta. A kolostortemplom szenteltvíztartóját, kő- és fakeresztjét, pasztofóriumát a kővágószőlősi (Árpád-kori) templomba szállították, ahol azóta is megtekinthetők.

Vissza a síkra

A tetőpont közeléből a Z jelzésen ereszkedünk le délkeleti irányba, ahol eleinte még a mellékcsúcs fellegvárának sáncai mentén gyalogolunk, majd a feltételezhető kapun keresztül haladva veszítjük a szintet a mohaszőnyeges erdőben, melyet tölgyek és fenyők alkotnak. Különös kőépítmények mellett sétálunk el, amik már az újkori ember kezének nyomai: kőtornyokat, védkunyhókat emeltek itt a kreatív természetjárók. Fokozódó meredekséggel ereszkedünk a hegy délkeleti lejtőjén, mígnem a 400 méteres szint alatt nem sokkal oldalazó szekérúthoz érünk. Rajta balra Pécs irányába, az Éger-tetőhöz, vagy az Ürög városrészbe juthatunk, mi viszont visszakanyarodunk Kővágószőlős felé a P▲ jelzés mentén. Ez a Farkas-forrás letérője után kalandos ösvényre vált: a Panoráma útnak hívott csapáson kilátásunk behatárolt ugyan, ám közel szintben oldalazva juthatunk el a Babás-szerkövekhez. Eleinte még a melegebb, lankásabb déli oldal tölgyesében, feketefenyvesében túrázunk, később a sziklásabbá váló, meredek letörés mélyre vágódó szárazvölgyeiben a bükkök válnak meghatározóvá.

Kényelmesen visszasétálhatunk a Babás-szerkövekhez is, de ehelyett lekanyarodunk a szekérúttal Cserkút és Kővágószőlős határába a K▲ jelzést követve. A turistaút lankásan fut ki a két település között előrenyúló hátra.

Még az erdőben vízműkutakra lehetünk figyelmesek, amik a homokkő rétegeket csapolják a környék és Pécs vízellátása céljából. A falu környéki rétegvizekhez egy monda kapcsolódik, miszerint a betörő oszmán seregek elfoglalták Kővágószőlőst, és az egyik basa a legszebb háznál telepedett le, melynek kertjét hamar betelepítette rózsáival. A gyönyörű kertet sokan megcsodálták, katona őrizte a virágokat, de egy magyar lány mindig lelopta a legszebb bimbókat. Harmadmagával tudta csak megfogni a török őr a lányt, akit a basa erővel el is vett. Persze a leány nem nyugodott, egy este telehordta ura szobáját a rózsákkal, és amikor az kábultan elaludt, agyonszúrta, majd megszökött. Másnap a hegyen tanyázó magyar seregek kiűzték az őrséget a faluból, a basa testét pedig a rózsakert kútjába dobták. Innentől, ha a környéken megbüdösödik egy kút vize, és zavarossá válik, az öregek a basát okolják, mondván „ennek a víznek is török íze van”.

A Cserkútról érkező aszfaltúton jobbra kanyarodunk a P◼ jelzésen, Kővágószőlősre pedig az Árpád-kori katolikus templom mellett érkezünk. A falu határában nyílnak az uránbányászat során hajtott tárók, a környéket nagyban megváltoztató ércvagyon kitermelésének eszközeit múzeumban tekinthetjük meg. A sarki borozó és közért mellett visszaérünk a már ismert útszakaszra, ami mentén kiindulópontunkhoz érkezünk.