Panorámakörút a Jakab-hegy legendái mentén

Itiner:

• A K+ jelzést követjük az Éger-völgyben egy nagy elágazásig.
• Az elágazástól a P jelzést követjük (balra) egy romos esőbeállóig.
• Az esőbeállónál balra fordulunk a Z+ jelzésre, amit a következő elágazásig követünk.
• Jobbra váltunk a Z● jelzésre, amin a Jakab-hegyre kapaszkodunk.
• A Z jelzésen röviden betérünk a pálos kolostor romjához.
• A K jelzésen sétálunk vissza az elágazásba (a pihenőhelyek mellett), majd ezt követjük a Jakab-hegy hátán.
• A Zsongor-kőhöz teszünk rövid kitérőt a K▲ jelzésen, majd ezen visszatérünk a Kéktúrára.
• Röviden követjük a K jelzést a következő elágazásig.
• Balra térve a K▲, majd egyenesen a K+ jelzésen ereszkedünk a Babás szerkövekig.
• A szerköveknél balra fordulunk P▲ jelzésre, a Panoráma útra.
• Egy elágazásból egyenesen folytatjuk túránkat a Z jelzésen az Éger-tetőre.
• A réten meglátogatjuk az éger-tetői kilátót.
• Az Éger-völgybe, majd a túra végpontjára a Z jelzésen térünk vissza.

A túra részletes leírása

A Jakab-hegy oldalában

Magyarürög városrészből, az Éger-völgy bejáratánál álló parkolótól, a K+ jelzésen indulunk az erdőbe, a patak mentén felfelé. Alig érünk be a szurdokszerűen bezáródó rengetegbe, egy csodás erdei tó bontakozik ki a fák lombjai között. A kis vízfolyást elgátolva hozták létre az erdővel körbefont, sétányon körbejárható tavat, aminek felső végén remek piknikező helyet, esőbeállót és a Delelő-kút forrását találjuk.

A tó után beszűkül az Éger-völgy, árnyas erdőben tekereg a vízfolyást követő ösvény, mely az Éger-forrás felett kettéváló völgytorkolatban szétágazik. Mi a balra, szerpentinnel induló ösvényt választjuk a P jeleket fürkészve, és gyönyörű, mohaszőnyeges bükkerdőben haladunk a Farkas-forrás előtti elágazásig. A komoly kőfalazattal rendelkező fakadásból vizet vehetünk további utunkhoz, hogy a hegy szomjoltó nedűjével felvértezve induljunk a Jakab-hegy megmászására, a csúcson húzódó romok ostromára.

Az esőbeállónál visszakanyarodunk a hegyoldalba a Z+ jelzés mentén, és némi szintút után a jobbról érkező dózerúton, a Z● jelzésen vágunk neki a hegymenetnek. A keleti oldal lankáinak tölgyese hamar bükkösbe vált a magasság és a kitettség függvényében, miközben a Paprágy és a Szörnye-völgy közti gerincen haladunk rendületlenül. Az északi oldalra ráfordulva már a csúcsrégióban, mély bevágással haladunk át egy sziklás földnyelven. Följebb válik egyértelművé, hogy a lapos hegy leszakadását egy kőből és földből összehordott emelvénnyel toldották meg a peremen, aminek köszönhetően a túloldalt meredeken letörő sánc övezi az egész hegytetőt. Ez csak a külső gyűrűje a földvárnak, ami a mellékcsúcsot is körbekeríti, a belső sánc már a szűken vett Jakab-hegy tetejét fogja körbe.

Kultúrák hegye

A földvárat a hallstatti kultúra népe emelte az i.e. 8. században, a kora vaskorban, de a kelták is lakták a feltárt leletek szerint. Mérete alapján fontos, központi jelentőségű erődítés lehetett, aminek a domborzatból fakadóan jól védhető helyzete miatt csak a keleti és nyugati, lankásabb oldalait kellett komolyabban megemelni - itt található az építmény két bejárata, kapuja is. Talán ehhez a várhoz kötődik az a helyi monda is, miszerint a hegy tetején uralkodó várúr egy váratlan háború kitörésekor elásta harácsolt kincseit, két kádba téve aranyát, ezüstjét. Előbbit egy kakas, utóbbit egy sárkány őrizetére bízta, akik valójában elátkozott királyok voltak. Élő ember persze nem férhet hozzá ehhez a kincshez.

A lapossá váló hegytetőn, egy erdei tisztás szélén tornyos pihenőhelyet, nagyobb társaságot is befogadó, padokkal, asztalokkal és a padlásszinten egy tágas fekvőhelynek is beillő padozattal felszerelt esőbeállót találunk. A rét túloldalát a Pálos-kolostor romjai foglalják el, ahova már a Z jelzés mutatja az utat. A természetbe elvonuló, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend különös érzékkel választotta ki a Kárpát-medence legszebb természeti pontjait - de ezt akkor érthetjük meg igazán, amikor kilépünk a Zsongor-kőre, és mint Isten székéből tekintünk körbe a lenti világon. A kolostort 1225-ben alapította Bertalan pécsi püspök, és Szent Jakab tiszteletére szentelték fel. Egy régebben itt állt templomot bővítettek ki eredetileg, amit reneszánsz stílusban alakítottak át a 16. században. A török időkben leromlott épületet a 18. században újjáépítettek, emeletessé formálták, de a század végén II. József király rendeletével feloszlatta a rendet, így a magára maradt rom köveit a helybéliek elhordták.

A kolostorromtól a K jelzésen indulunk vissza, amely átvezet a földvár túlfelébe, a Jakab-hegy legmagasabb pontja mellett. A csúcs alatt kis pihenőt találunk a sáncok túloldalán, ahol már alig 1-2 méteres emelvény védte csak az erődítést. A hanyagság oka a hegy peremének tátongó szakadéka, ami természetes módon tette megközelíthetetlenné a tetőt. Egy ösvény is vezet a letöréshez a K▲ jelzés kíséretében, ami pár méter után kiér a Zsongor-kő sziklájára. Megdöbbentő a látvány, ahogy a sziklás perem alatt egy dobbantó nyúlik ki a végtelennek tűnő mélység felé. A Mecsek Egyesület tagjai 19. század végi megalakulásuk után szerelték fel a vaskorlátot, melybe belevésve felfedezhető még az 1892-es dátum is. A szikla felső peremén csekély üreget is láthatunk, amit az itt élt remeték tágítottak ki az eredeti hasadékbarlangból. Nevét is innen kapta: Remete-barlang. A sziklához kötődő monda szerint a hegy lábánál élt, Zsongor nevű vitéz menyasszonyát a Jakab-hegy várának ura elrabolta, és bezárta. Amint tudomást szerzett róla a legény, megszöktette aráját, de az őrség utánuk eredt. Lovával a szikla széléig jutott, ahol - más menekülőútja nem lévén - megtorlás helyett a mélybe ugratott, a halált választva menyasszonyával együtt. Innen származik a szikla elnevezése.

Násznépek útján

A K jelzésen haladunk tovább egy rövid szakaszon, hamarosan azonban a hegy pereme felé leforduló K▲ jelzésen kezdünk ereszkedni. (A K jelzésen pár száz méter távolságra találhatóak a vaskori halomsírok, amelyek talán az egykori várúr elátkozott kincseinek mondáját ihlették.) A K▲ jelzés rendkívül meredek, néhol sziklás térszínen vezet le. Elhaladunk a Sasfészeknek nevezett, hajdani kőbánya mértani formákban magmaradt falai előtt. Az értékes építőkövet szekéren hordták le innen a kőfaragóiról híres Kővágószőlősre. Törmelékes bevágásban, egyenesen ereszkedünk, és az utolsó pár száz méteren áttérünk a K+ jelzésre, mely a sziklatornyokban kipreparálódott Babás szerkövekig kalauzol.

Megálljt parancsol az újabb sziklás leszakadás, aminek peremén látványos, gomba alakú, természet alkotta kőszobrok állnak, hosszan sorakozva a hegyoldalban. Az egyébként folyóvízi kavicsokból álló, és környezeténél ellenállóbb konglomerátum (kavicskő) réteget az erózió bontotta ki, megformálva ezzel az alakzatokat. A helyiek képzelete természetesen varázslatot sejtett a különös formák mögött, így a monda két elátkozott nászmenet tagjait örörkítette meg a kőbabákban. A történet szerint Cserkúton élt két gazdag, egymással versengő család, ők óvatlan kapzsiságukban elzavarták a hozzájuk érkezett koldust, aki átkot szórt mindegyikükre, hogy váljanak kővé, amikor a legboldogabbak. A feledésbe merült átok akkor érvényesült, amikor mindkét család egyszerre eskette meg eladósorba került lányát, és a hegytető templomából az egyik násznép már lefelé tartott, mikor a másik még csak fölfelé ment. Persze nem engedték el egymást a meredek oldalban harántoló úton, mire a koldus átka szitkok közepette beteljesült, és kővé dermedt mindkét család. A Babás szerkövek egyébként szintén remek kilátópont, bár a Zsongor-kőhöz képest már kevésbé magaslati panorámával, de közelebbről pásztázhatjuk a két települést, Kővágószőlőst és Cserkútot.

A Babás szerkövektől a szintben haladó Panoráma úton, a P▲ jelzésen (a bal ágon) oldalazunk vissza. A csapást az 1990-es években vágtak a helyi turisták a meredek lejtőbe, és praktikus átvezetés Pécs felé hangulatos bükk-, tölgy- és fenyőerdőkön át. Igaz, a névvel ellentétben kilátásunk csak nagyon behatároltan, a lombok között adódik. A hegy keleti, lankásabb oldalára átérve csatlakozunk a Z jelzéshez (egyenesen), ami az egykori katonai lőtér erdővel benőtt hátai között kanyargó erdészeti utat követi. A Körtvélyes nyergén, a Paprágy-völgy bevágásán átlendülve érkezünk az éger-tetői parkerdőbe. A pécsiek kedvelt kirándulóhelyén takaros esőbeállókat, padokat, játszóteret és még egy alacsony növésű kilátót is találunk, amiről rálátunk a város egy részére és a Pécs felett magasodó, betelepült hegyoldalakra a Misina tévétornyával koronázva. Az éger-tetői toronyhoz egy jelzetlen ösvényen jutunk, amelyet nem lehet eltéveszteni, mivel az építmény jól látszik a rét túlvégéről.

Túránk végéig már a félörívet leíró Z jelzést követjük. Rövid kitérővel meglátogathatjuk a Mohos-Kis-kutat egy mohos kis erdőrészletben, aminek alját zöld szőnyegként takarja az egybefüggő mohatakaró. A hegyoldal bükkösében harántolva vezet vissza a Z jelzés az Éger-völgybe, ahol a kis tónál bezárul körtúránk. A parkolóhoz sétálva leérünk kiindulópontunkhoz.