Kalandozás az Orfű körüli karsztvidéken

Itiner:

• A Remete-réttől a K jelzésen hágunk át a Rózsa-hegyen.
• A K● jelzésen jobbra fordulva ereszkedünk be a Szuadó-völgybe.
• A Szuadó-völgyből Orfű határáig a K+ jelzést követjük.
• Az Orfűi elágazás buszmegállótól a K▲ jelzésen indulunk jobbra, amit a Balázs-hegyi kilátóig követünk.
• A kilátótól a S▲ jelzésen ereszkedünk le a hegy aljára.
• Jobbra fordulunk a S● jelzésre, amin az autóútig maradunk.
• Az autóúton jobbra váltunk a S+ jelzésre, és az Orfűi-tó gátjáig gyalogolunk.
• Átsétálunk a tó gátján.
• A gát túloldalán jobbra fordulunk a S jelzésre, ami a malommúzeumhoz vezet.

• A malmoktól a Vízfő-tanösvény ZT jelzése vezet el a Vízfő-forrásig.

• A Vízfő-forrástól a ZΩ jelzésre fordulunk vissza.

• A Mecsek Háza után aszfatra érünk, amin jobbra a Z jelzést követjük a falu utcáin egy hídig.

• A S+ jelzésen balra az erdőbe térünk.
• Jobbra, a Z● jelzésen rövid kitérővel megnézzük a Sárkány-forrást.
• Visszatérünk a S+ jelzésre, amit a Büdös-kúti kulcsosházig követünk.
• A kulcsosháznál (egyenes irányban) a K jelzésre váltunk, és ezen végül visszaérkezünk a Remete-rétre.

A túra részletes leírása

A karszt hátán

A Pécs és Orfű között húzódó országút hágójából, a Remete-rétről indulunk a Dél-dunántúli Kéktúra K jelzése mentén nyugat felé, a Rózsa-hegy tömbjén át. Fenyőkkel és hársfákkal kevert tölgyes erdőrészletben kapaszkodunk fel a hegy hátára, hamar el is érjük a kilátás nélküli legmagasabb pontot. A csúcsrégió rengetege a magassághoz idomulva és az északi oldal hűvösebb klímájával összhangban bükkösbe vált. Egy rövid kitérővel a KL jelzésen meglátogathatjuk a szomszédos Vas-hegy északi peremén álló Cinke-tanyát is, ahol mára már sajnos az erdei kunyhó helyett csak pihenőhelyet és emlékkövet találunk, ami négy mecseki természetbarát nevét örökíti meg. A Millner testvérek, Baranyai Aurél gyógyszerész és Csokonay Sándor erdőmérnök barátságára és a természetjárásért tett erőfeszítéseikre emlékezünk itt az egykori épület helyén. Baranyai Aurél lázasan kutatta a hegység gyógynövényeit a népi gyógyászat sarokkövei mentén, Csokonay Sándor számos mecseki vízfakadást tárt fel, és foglalt be a vízvétel elősegítése érdekében, így kapta a „mecseki források atyja” kitüntető nevet. Mi is pont az egyik általa készített forrásfoglaláshoz tartunk: a Szuadó-völgy oldalában csordogáló Laci-forráshoz.

A K jelzésről a K● jelzésre térünk, ami egyre meredekebben ereszkedik alá a Szuadó-völgy bükkösében. A hegyoldalban pár öregebb bükkfa törzsének gyűrűjében takaros forrásfoglalást találunk, az elsőt a völgy számos fakadása közül. A Laci-forrás neve Csokonay Sándor másodszülött fiának emlékét őrzi. A „források atyja” takaros kőfallal megtámasztott, közcélú alkotásával írta be a természetjárás históriájába gyermeke nevét, amit a praktikusan hozzáférhető csurgó fölé maga is vésett be.

Alant, a völgytalpon a K+ jelzéshez csatlakozunk, és a patak mentén ereszkedünk. Még pár vízfakadás feltűnik útközben, mint a völgyről elnevezett Szuadó- és a Bagoly-forrás, illetve egy kiváló táborhelyet is érintünk. A tekintélyes méretű esőbeálló egy öreg gyertyán mellett foglal helyet, tűzrakóval és padokkal, illetve egy rendkívül praktikus „padlásszinttel” felszerelve, ahol szükség esetén meg is szállhatunk. A táborhelyet a völgyben tevékenykedő barlangászok használják, alattunk ugyanis a patak különös vidékre kanyarog.

A beszűkülő völgytalp görgeteges, sziklás mederbe kényszeríti az eddig játékosan kanyargó patakot. Három víznyelőbarlang nyílik itt a parton, melyek nagyvíz idején levezetik a fölös vízmennyiséget. A nyelőket a helyi barlangász egyesület eredményesen kutatja, hiszen mára a Szuadó- és a Trió-barlang is többszáz méteres feltárt hosszal és 50 méter körüli mélységgel rendelkezik, a földalatti sziklavilágba pedig overálos „kalandtúrákat” is vezetnek. Itt találták meg a mecseki karszt legnagyobb ismert mészkőképződményét is, a „búbos kemence” névre keresztelt cseppkőkiválást. Nem mellesleg a Szuadó-barlang feltérképezése közben alakult meg a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület is. A barlangoknál az ösvény felvált a hegyoldalba, ezért ha meg akarjuk tekinteni az egyébként lezárt, földalatti bejáratokat, jelzetlen úton kell a patak mentén gyalogolnunk.

A hegyoldal bükkösében szintező ösvény szekérútra vált, majd csatlakozunk az aszfaltos országúthoz egy rövid, de veszélyes szakasz erejéig. Itt a sziklás szurdok mélyre vág a mészkőben, a Szuadó- és a Körtvélyes-völgy patakjai egyesült erővel fűrészelik át a Sárkány-szakadéknak elnevezett hasadékot, amit túránk visszafelé kanyarodó felén érinteni fogunk. Most azonban még át kell verekednünk magunkat a szűkületben oldalazó, forgalmas autóút szűk mezsgyéjén, miközben a vízelvezető árokba szorult lépteinket szaporázzuk. A szoroson túl kinyílik az eddig erdős völgybe szorult táj, és az orfűi útelágazásnál kaszálók mentén kanyarodunk fel a Balázs-hegyre vezető utcákra a K▲ jelzést követve

Orfű körül

Hétvégi házak között érjük el a hegytetőt és a rajta strázsáló kilátót. Az eddig a sűrű erdő fái között kutakodó tekintetünket határtalan panorámával jutalmazza a Balázs-hegy kilátója, ahonnan a Mecsek északi lábát, a baranyai dombokat pásztázhatjuk körbe. Figyelmünket magával ragadja az alant hosszan elnyújtózó Pécsi-tó, csillogó víztükre körül nyaralók tarka mozaikja szabdalja az erdős tájat. Mögöttünk, eddigi utunk területén mecseki csúcsokra kúsznak fel az erdők, a Rózsa-hegy mosolyra nyíló erdőrészlete mellett a Tubes tornyokkal tűzdelt tömbje áll, Pécs felett a legmagasabbra nyújtózva.

A kilátó alatti kaszálók mentén kanyarodunk le a hegytetőről a S▲ jelzés rendkívül meredek ösvényén, mely lejjebb, a megnyugvó terepen a S● jelzésbe csatlakozik. Utóbbin jobbra tartva megközelítjük a hasadozott sziklamonstrumok közt megbújó Sárkány-kutat, mely igen ritka természeti jelenség: periodikus forrás. Ez azt jelenti, hogy a működése nem függ a lehulló csapadék mennyiségétől, hiszen intenzív, gyakran morajló hangok által megelőzött fakadásait a mögötte húzódó, bonyolult szifonrendszer határozza meg. A forrás tulajdonságait egy helyi legenda is megörökítette, miszerint a környék népeit rettegésben tartó sárkány egyszer beszorult a barlangba, amikor egy szikla eltorlaszolta a kijáratot. Még mindig él, hiszen amikor felkel, morgását kívülről is hallani, és a vízben fürödve a felszínre nyomja a vizet.

Túránk csatlakozik az orfűi úthoz, amelyen jobbra, a S+ jelzésen sétálunk az Orfűi-tó gátjáig. Az 1960-as években az Orfűi-patak folyása elé emelt gátat jelzés nélkül, de határozottan keresztezzük. Túloldalt jobbra térünk a S jelzéssel, ami az erdészet tóparti faházait kerüli, majd megérkezik a környék egykori, jellemző malomépületeit felvonultató „ipari skanzenbe”, az orfűi malommúzeumhoz. A takaros házak nem mindegyike állt ezen a helyen, a papírmalmot és járgányos malmot csak rekonstruálták itt. A közeli karsztforrásban eredő Orfűi-patak hozamára viszont vízimalom épült a XIX. században, ami a csatornákkal átszőtt hangulatos gyümölcsfaliget és az erdő találkozásánál áll jelenleg is. A patak partján egy faszerkezetű fogadóépület áll, ahonnan a múzeum vezetett túrái is indulnak, illetve kézenfekvő lehetőség itt a teraszon megpihenni, és egy frissítővel, süteménnyel feltölteni energiakészletünket - amihez étterem és kávézó nyújt segítséget.

Innentől ugyanis visszakapaszkodunk kiindulópontunkhoz, bár kifejezetten kényelmes, lankás utakon vágunk neki a mecseki erdőknek. Rögtön a malommúzeumnál letérünk az aszfaltútról, és az épületek mögött a ZT tanösvényjelzéseket követve, széles erdei úton közelítjük meg a Vízfő-forrást. (Másik lehetőségünk tovább sétálni az autóúton, és arról balra, a Vízfő tanösvény fapallóin keresztezni a patakmenti mocsár égererdőjét. A rövid, de annál érdekesebb, a környező életközösségeket magyarázó táblákkal ellátott út végénél leljük a patak eredetét.) A fák lombjai között egy meghökkentő, obeliszkre, totemoszlopra emlékeztető földöntúli építmény körvonalazódik, ami már jelzi a Vízfő-forrás közelségét. Az eredetileg tulipánra emlékeztető, az 1970-es években épített vízműház mára már elvesztette eredeti funkcióját, ugyanis segítségével szivattyúzták át a karsztvizet a szomszédos, Mánfa feletti karsztterületre, ahonnan Komló vízellátását biztosították. A forrásház alatt ugyanis egy mohával és borostyánnal vastagon benőtt sziklafalból fakad a környék egyik legnagyobb karsztforrása, amelyben az eddigi utunk által lefedett területen beszivárgó csapadékvíz gyűlik össze. Jelenleg egy széles, kavicsos mederben elinduló patakot látunk, ugyanis pár évtized lázálma után, a rendszerváltás óta már szabadon folyik el a forrás vize a kényszerű komlói kitérő helyett.

Sárkányok vidékén

A patak mentén vissza indulva, majd balra tartva a ZΩ jelzéssel, felsétálunk a barlangkutatók bázisához, a Mecsek Házához, mely erdőbe simuló épületével remek lehetőséget kínál rá, hogy megszálljunk. A Mecsek Háza előtt, az aszfalton csatlakozunk a Z jelzéshez, ami átvág az Orfűi-tó feletti réten, majd a falu házai között kanyarog. Egy kis híd előtt a S+ jelzés hív balra, az erdőbe, róla rövid kitérőt teszünk a Z● jelzésen, hogy a karszttevékenységek újabb szüleményét tekintsük meg. Itt húzódik ugyanis az a szurdokárok, amit túránk harmadánál fentről, a műútról már láthattunk. Most azonban testközelből is felfedezhetjük a sziklavilágot, ahol csak nagyvíz idején lép felszínre a patak barlangi rejtekhelyéről. A Sárkány-szakadékban, a sziklás patakmeder szélén található a Sárkány-forrás, ami lassan szivárogtatja levét.

Visszatérünk a S+ jelekre, és kellemes bükkösben tesszük meg a gerincre vezető utat. Egyedül a Büdös-kút tisztása töri meg az erdőrészletek monotonitását. A forrás elszíneződését is egy (újabb) sárkány rovására írják, akivel a legenda szerint egy lovag végzett, minek hatására vére és teteme bebarnítja és megbüdösíti a vizet. A kulcsosházként szállást kínáló, tornácos erdei lak békés hangulatot áraszt, az oltalmazó bükkös szelíden fedi a ház környékét. A takaros forrás, a kőhíd, az erdei pavilon és a tűzrakó aktív turistaéletre utal a megyeszékhely közelében. A bükkösön átvágva, immár a K jelzés mentén, egyre közelebb kerül hozzánk a műút, a Remete-rét előtt keresztezzük is a Tubes felé leágazó oldalágát. Ezután egy erdei játszótér és piknikezőhely mellett vissza is érkezünk kiindulópontunkhoz, a Remete-rét aszfaltcsíkkal átszelt erdei tisztásához.