Pilisszentkereszt – Pilisszentlászló (OKT 34. napi túra)

Pilisszentkereszten, túránk kiindulópontján két helyen is bélyegezhetünk: a Dobogókői úton álló Felső kocsmában – ez főleg busszal érkezőknek, vagy fogyasztani vágyóknak lehet optimális –, illetve a Kéktúra mentén, a Fő úton található italdiszkontnál. A K jelzésű út északnyugat felé, a Szabadság úton kezd emelkedésbe, így hagyjuk el a Kovácsi- és a Kanyargós-patak ölelte települést.

A település történelmi magja bal kezünk felé, a Fő út és a Forrás utca környékén helyezkedik el a 18. században, szlovákok és németek betelepítésével újjáélesztett községben. Pilisszentkereszt múltja régre nyúlik vissza: az Árpád-korban királyi vadászkastély állt határában, amelyet III. Béla a ciszterci rendnek adományozott. Ennek csekély romjai a Z jelzést követve ma is felkereshetők. Érdekesség, hogy II. András meggyilkolt feleségét, Gertrudist itt temették el. A törökdúlás során mind az apátság, mind a település megsemmisült.

Pilisszentkereszt medencéjét hegyoldalon emelkedve, házak között hagyjuk el. Kanyarban metsszük a dobogókői műutat, majd a Kakashegy üdülőtelep szegélyén folytatjuk az emelkedést. Nagyjából 1 km múlva elágazáshoz érünk: a K↺ jelzés balra tér. Érdemes ezt követve rövid kitérőt tennünk egy kilátópontra, ahonnan a Pilis-tető tömbjét szemlélhetjük, oldalában a Vaskapu-szikla fehérlik.

A turistaút-csomópontból a K jelzésen továbbhaladva érjük el a Zsivány-sziklákat. Közvetlenül az ösvényről kevésbé látszanak, érdemes kis kitérőt tenni, legmagasabbjukra pedig fel is mászni: meredek, de járható csapás vezet a tetejére. Megdöbbentő innen a mélység – mint ahogy az is, hogy a vulkáni hamuból és lávából összecementálódott „bástyák” egykor völgyeket töltöttek ki, és csak évmilliók alatt, környezetük lepusztulásával emelkedtek ki. A Zsivány-sziklák nevüket a IV. Béla által állítólag itt elrejtett kincs felkeresésére induló zsiványbandákról kapták.

A Kéktúra jobbra kanyarodik, nyeregpont elhagyása után a Nagy-Hideg-lyukat mellőzzük. A barlang feltárása 2016-ban kezdődött, jelenleg is tart, nevét pedig a nyáron jellemző hideg (9 °C körüli) levegő kiáramlásáról kapta. A légáramlás hőmérséklet-különbségből fakadó sajátosságai miatt telente megfordul a huzat iránya: a felszíni, hideg levegő húz be az (egyébként nem látogatható) üregbe, amelyben akár karvastagságú jégcsapok is kialakulhatnak.

Padokkal szegélyezett, helyenként kővel kirakott sétaúton haladunk a Kanyargós-patak árkával párhuzamosan. Völgyfőjében fahídon kelünk át, majd nemsokára meg is érkezünk Dobogókő üdülőtelepére. A Pilisszentkereszthez tartozó településrész murvás utcáin jutunk el a központba: parkoló és buszmegálló fogad, a park túloldalán látszik a Báró Eötvös Loránd Menedékház, amelynek bejárata mellett találjuk a bélyegzőt is.

Dobogókő – Sikárosi erdészház

A magyar természetjárás egyik neves helyszínén gyűjthetjük be a szakasz első pecsétjét, bélyegezni a turistaház bejáratánál lehet. A K jelzéseket a ház mögött, a Dobogó-kő hátán kialakított kilátóterasz mellett találjuk (a helyszín nevének ihletője a „kő dobogója”, azaz a szikla teteje).

Alant a Kárpátok és a Duna három találkozásának egyike tárul elénk – a hegykoszorú északnyugati és délkeleti végei között csupán itt, a Dunakanyar térségében mossa a hegykoszorú lábát a folyó. Szemközt, szabdalt oldalával könnyen azonosítható a Szent Mihály-hegy, és mögötte a Börzsöny tömegének tetőzéseként a Csóványos csúcsa. Közelünkben, a Prédikálószék oldalsó gerincén a Vadálló-kövek kopár szirtsorozata töri át az erdőpalástot, hátrébb kibukkan a Naszály, de tiszta időben a Mátra is. Szerencsés esetben északnyugaton felsejlik a Holló-kő-gerinc hátterében a felvidéki Selmeci-hegység, illetve a Tribecs tömbje. A Börzsönytől keletre olykor még a Magas-Tátra is feldereng a horizonton.

A Visegrádi-hegység Duna felé rohanó patakjai a hegység kiemelkedése közben a medrét mélyítő, bevágódó Duna felé lerohanva alakították ki a meredek lejtőkben és mély völgyekben gazdag terepet. A tájképtől elbúcsúzva még vethetünk egy pillantást Téry Ödön emlékművére, aki a 19-20. század fordulóján ébredező, honi szervezett természetjárás meghatározó alakja volt. Fontos szerepe volt a Dobogókőre épített menedékház munkálataiban is.

Indulás előtt még ehetünk-ihatunk egyet a Báró Eötvös Loránd menedékházban, melynek névadója a honi természetjárás kultikus szervezete, a Magyarországi Kárpát Egyesület, majd az abból kiváló Magyar Turista Egyesület elnöke, emellett miniszter, fizikus és elismert hegymászó volt. A kőépület mellett egy kisebb, tornácos házikót is tartogat a park; ez volt az első dobogókői menedékház, amely 1898-ban készült el, így egyike országunk legrégebbi turistaházainak. Akkoriban a hegység átszelését leginkább csak többnapos túrákon lehetett megkísérelni, ez indokolta szálláshely építését a központi területen. Mivel a forgalom hamar kinőtte a szerény méreteket, már 1906-ban átadták a kőépületet, melyet a következő két évtizedben kétszer is kibővítettek.

Bent, illetve a ház körül számos emléket találni a honi természetjárás hőskorának neves alakjairól, továbbá az ország hegyvidékeinek turistaházairól. Budapest közelsége és a nagyszerű fekvés egyszerre emelte Dobogókőt a szervezett túrázás jelentős helyszínévé, fontos szerepe azonban nem védte meg mindentől a telepet: az 1949. évi államosítás utáni évtizedekben a két épület állapota leromlott, mígnem teljesen tönkrementek. Az 1990-es években az MTE hosszas munkával állította helyre a menedékházat, a kisebb házikó pedig már korábban, az 1980-as években megújult – azóta a Turistamúzeum működik benne.

A hegytető peremén, erdőben sétálunk, az ösvény hamarosan keresztezi az aszfaltutat. Pár méter kitérővel kinézhetünk a sípálya tetejéről a Szőke-forrás-völgyre, fölötte, a Prédikálószék tömbjének túloldalán pedig a Visegrádi-hegység bércei hullámoznak. Ez a sípálya volt az első, amely a Trianon utáni Magyarország területén épült. A felvonó gépháza egyben étterem is: a Zsindelyes vendégház Makovecz Imre egyik legkorábbi, híressé vált épülete, és a mellette álló jurtákkal együtt a Dobogókőnek tulajdonított spirituális jelentőséget domborítja ki.

Az aszfalton átkelve bükkösben, sétányon folytatódik a Kéktúra, majd egy pihenőhely után hosszú ereszkedés veszi kezdetét. Érintjük az Öreg-vágás nevű helyszínt, melynek neve néphiedelem szerint gyilkosság mementója: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után egy idős, szomorú katona tartott hazafelé, amikor e helyen egy legény kaszával végzett vele, és ellopta utolsó zsoldját. Ezután a gyilkos a kocsmában megrészegülve elfecsegte tettét, de további sorsát nem ismerjük.

Köves hegyoldalon, majd meredek, ősöreg bükkök lakta árokban érünk be a Bükkös-patak völgyébe, ahol ellaposodik a terep. Kivágott erdőrésznél kanyarodunk jobbra, és rövid erdei séta után kiérünk a Sikárosi-rétre. A facsoportokkal tűzdelt, hegyek keretezte medencéjét széles kaszálórétek és az azokat elválasztó erdősávok bélelik. Eleinte csak erdőőri laknak adott otthont, de a jó fekvésű, vízzel ellátott medence lassan idevonzotta a gazdálkodó embert is. Falu azonban nem alakult ki, a hajdani Bükki-puszta majorságára pedig már csak néhány halomból következtethetünk. Az apró telep szörnyű és valamelyest rejtélyes gyilkosság színhelyévé vált: 1947-ben 5 tizenéves fiú vigyázott az állatokra, amikor valaki lemészárolta őket. A tettes aznap a Lajos-forrás közelében 2 másik emberrel is végzett, kilétére sosem derült fény. Az egykori házakból valamikor az 1950-es években egy hadgyakorlat miatt kiparancsolták a lakókat, akiknek visszatérniük már nem volt hová: az épületek súlyos találatokat kaptak. Hogy pontosan mi (és mikor) történt, arról semmi bizonyosat nem tudni.

A vadvirágos Sikárosi-rét medencéjén keresztülfolynak a környező hegyekről érkező patakok, amelyek hordaléka kitölti a teknőt, és nedvesen tartja a talajt, ráadásul egyik szegletében fakad a Szilágyi Bernát-forrás, melyet az erdősávon átvágva érintünk is. Ez a vizes környezet biztosított otthont egyes zsurlófajok sokaságának. Mivel a növény kovasavtartalmával tartja távol kártevőit (pl. a legelni vágyó állatokat), alkalmas edények „sikárlására”, azaz súrolására – ezért aztán némelyik fajt népiesen sikárként ismerték. Innen eredhet tehát a Sikáros elnevezés.

A Szilágyi Bernát-forrásnál árnyas pihenőhely áll, nem sokkal előrébb, az utolsó kaszáló sarkában, a (szálláshelyként működő) vadászház kerítésén találjuk a következő bélyegzőt.

Sikárosi erdészház – Pilisszentlászló

A korábbiaktól eltérő, de nem kevésbé szép, sőt kifejezetten hangulatos völgyi szakasz veszi kezdetét: az öreg erdőben, széles völgytalpon tekergőző Bükkös-patakon követjük innen.

Átkelünk egy gázlón, és érintjük a Lenkó-emlékmű obeliszkjét – Lenkó Ede, a TTE tagja e helyen hunyt el egy téli túrán 1917-ben. A völgy alját bélelő hordalékba kanyarokat rajzol a Visegrádi-hegység legmagasabb részének vizei által hizlalt vízfolyás, áradásainak nyomában komor kőgörgetegek hevernek. Békés időszakában a kidőlt fatörzsek alatt szivárog, egyik kanyarjában (ahol át is kelünk rajta) gyakorta el is tűnik a víz. Az ösvény újabb gázlót követően a sáros talajú, de bővizű Kárpát-forráshoz vezet. Az eredeti foglalást a Magyarországi Kárpát Egyesület készítette 1933-ban; a korszellembe illeszkedő módon névadásának célja az avatóbeszéd szerint az volt, hogy „olthatatlan vágyat ébresszen a Magyar Kárpátok visszaszerzésére”, ugyanis „minden cseppje a rab Kárpátok könnye”.

Fahídon keresztezzük a Bükkös-patakot, melyet még hosszan kísérünk. A Kárpát-forrás foglalásakor egyébként még Bucsinaként ismerték a vízfolyást, mely különféle szláv nyelveken jelentett zúgást, morajlást, de bükköst is. Szűk, patakparti ösvényszakasz után érintünk egy mohos tetejű, méretes esőbeállóval is felszerelt pihenőhelyet (a hajdani ifjúsági tábort), kisvártatva pedig a felújított táborhely előtt balra kanyarodunk. Átkelünk az aszfaltúton, és az Öreg-nyílás-völgy alján, patakgázlókon át, bükkök alatt kezdünk enyhe emelkedésbe. Röviden az aszfaltot is követjük, majd egy fahídon keresztezzük a patakmedret ; túlfelén szép gyertyánok és tölgyek színesítette, elegyes rengetegben lendülünk át a vízválasztón, amelynek túlsó oldala már Pilisszentlászló medencéje. Peremén érjük el a Kis Rigó vendéglőt, amelynek kerítésén lóg az egyik bélyegző. A másikat a falu központjába lesétálva, a buszfordulón túl, a Waldorf iskola kerítésén találjuk.