Thirring-emléktábla

Thirring Gusztáv munkásságával beírta magát a turistatörténelembe. Nemcsak kiváló statisztikus, demográfus volt a Statisztikai Hivatal igazgatójaként, hanem a földrajz és a természet rajongója, népszerűsítője, turista szervező és vezető, számos turistakalauz írója, a Magyar Turista Egyesület egyik megalapítója, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke is. 

Számos emlék őrzi a nevét: 

• Dobogókőn a Thirring-körút a S↺ jelzésen, melyet a Magyar Turista Egyesület Hunfalvy Osztálya alakított ki
• a körúton található legimpozánsabb sziklaképződmény, a Thirring-szikla,
• emléktábla a Báró Eötvös Loránd Menedékház éttermében (ez láthatjuk most).
• Sopronban a Lövér körút mentén kanyargó, fenyvesekkel szegett sétány is a Thirring-út nevet viseli.
• Szintén Sopronban, szülőházának falán (Színház utca 17.) Vígh Tamás domborműve (a KSH és Városszépítő egyesület állíttatta 1981-ben).
• A Kőszegi Turista Egyesület vendégszobája a Dr. Thirring Gusztáv menedékház elnevezést kapta.
• És a Fejér megyei Természetbarát Szövetség Thirring Gusztáv emlékérme, amelyet a természetjáró irodalomban és ismeretterjesztésben kifejtett kimagasló tevékenységért adományoznak

Ki volt Thirring Gusztáv? A középiskolában a földrajz, a természetrajz és a történelem érdekelte; emellett szülővárosa, Sopron történetét is előszeretettel kutatta. A fővárosban ösztöndíjas hallgatóként bölcsészdoktori és tanári diplomát szerzett földrajz–természetrajz szakon. Érdekelte a társadalmi mozgások tömegjelensége, ezért a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalban kapott munkát, ahol idővel igazgatóhelyettes, majd igazgató lett. Az általa elindított statisztikai módszert számos országban vették át. A „Budapest félszázados fejlődése” című munkájáért az Akadémia Széchenyi-díjjal tüntette ki. Művei, publlikációi úttörőek voltak.

Thirring, a „született statisztikus” egész életében a földrajz és a környező tájak bűvkörében élt. Szülőföldjén, Sopronban ismerte meg a hegységek világát, amely egy életen át elkísérte. A máig működő Soproni Városszépítő Egyesület munkássága példaként szolgált neki ifjúkorában.

Nem is csoda, hogy a Magyar Turista Egyesület egyik alapítója, majd titkára, 1909 és 1919 között pedig elnöke lett. Számtalan helyi kalauzt írt Budapest, Sopron, a Dunántúl és az Alpok vidékéről, melyekben nemcsak a kirándulók tájékozódását segítette, hanem értékes történelmi és topográfiai adatokkal is szolgált az olvasók számára magyar és német nyelven. Hazánk idegenforgalmának fejlesztésében kiemelkedő munkát végzett. A soproniak hálából a Dunántúli Turista Egyesület díszelnökévé választották, valamint elnevezték róla az egyik újonnan létrehozott turistautat. Szülőföldjét nem csak kiadványokkal népszerűsítette; néhány levélváltás után meghívta a Bécsi Asztaltársaságot egy Sopron környéki kirándulásra, aminek az lett a következménye, hogy néhány év múlva nyaralók száma a hússzorosára emelkedett a régióban.

Legjelentősebb elismerései:

• Magyar Tudományos Akadémia – levelező, (1902) majd rendes tag (1926)
• Egyetemi rendkívüli tanári cím (1906)
• Magyar Királyi főtanácsos (1922)
• Sopron Város Díszpolgára (1932)

Nyitvatartás

Árak: