Téry Ödön-emlékmű

Téry Ödön nevét határainkon innen és túl is számos emlék őrzi. Róla nevezték el a Dömöst Dobogókővel összekötő P jelzésű turistautat. A Tátrában találunk Téry-menedékházat, Téry-csúcsot és Téry-horhost is. Szülőfalujában, Óbébán mellszobrot állítottak a tiszteletére. Egyik kedvenc helyén, a dobogókői kilátónál találjuk a róla formázott bronz domborművet.

Téry Ödön anyakönyvében még az Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker név szerepelt, amikor 1856 júliusában megszületett a mai Romániában; nevét később magyarosította. 9 évesen a családjával Budapestre költözött. Elvégezte az orvosi egyetemet, majd Selmecbányán helyezkedett el bányász üzemorvosként. Amikor visszakerült Budapestre, ismét hódolhatott régi kedves időtöltésének: előszeretettel barangolta be a budai hegyeket, a Pilist és a Börzsönyt. Kirándulásaira mindig újabb és újabb, hasonló gondolkodású, kirándulni szerető fiatalokat vitt magával, akikből a hosszú évek alatt összeszokott, állandó társaság kovácsolódott.

Északon a Tátra volt a kedvence. A felfedezésében is nagy szerepet játszott, de egyszerű kirándulóként ugyancsak sokszor visszatért a hegységbe. A Magas-Tátra több felfedezetlen hegytetőjét ő mászta meg elsőként. A Zöld-tavi-csúcs alatti területet Téry-horhosnak nevezték el a tiszteletére.

Téry 1875-től a Magyar Kárpát Egyesület (MKE) tagja lett, melyben később titkári és könyvtárosi posztot is betöltött. 1888-ban Thirring Gusztávval megalakította az MKE Budapesti Osztályát, aminek alelnöke lett. Egy évvel később elindították a Turisták Lapját, melyet aztán 21 évig szerkesztett Thirring segítségével. Az általa írt ismertetők hazánk hegységeit, annak növény- és állatvilágát mutatták be, kirándulásra, felfedezésre csábítva az olvasókat. 

1891-ben vita indult arról, hogy hol legyen az egyesület székhelye. Mivel a közgyűlés nem fogadta el Budapestet, a Budapesti Osztály önállósulásával létrejött a Magyar Turista Egyesület. Téryt alelnökké választották, és ő hatalmas lelkesedéssel vállalta a feladatot. Ennek eredményeként épült fel például az első menedékház Dobogókőn 1898-ban, majd egy évvel később az akkori Magyarország legmagasabban (2015 m)  fekvő menedékháza az Öt-tó-katlanban - ezt később később róla neveztek el. A dobogókői faházikó története alátámasztja, hogy Téry milyen lendülettel és lelkesedéssel dolgozott:  mivel ez volt  a legkedveltebb helye, egyre több embert hozott kirándulni ide, így hamarosan hamarosan „kinőtték” épületet. A helyére egy sokkal nagyobbat kellett felépíteni, hogy elférjenek benne. 

Téry született vezéregyéniség volt: nem ismert lehetetlent. Visszavonaulása után munkássága emlékére az 1910. évi közgyűlés az MKE díszelnökévé választotta meg. Halálát követően az egyesület emlékművet állított a tiszteletére Dobogókőn.

Nyitvatartás

Árak: