Báró Eötvös Loránd Menedékház, 695 m

Aki már járt a Dobogókőn, és ez bizony nem kevés embert jelent, szinte biztosan látta a hegyi menedékházak archetípusának tekinthető, elragadóan ódon hangulatú, a bakancsos turizmus hőskorát idéző épületet, sőt jó eséllyel járt is benne - vagy ha még nem, hát legközelebb ne mulassza el! A közvetlenül a Dobogó-kő tetején lévő kilátópont mellett található ikonikus házba belépve balra van a gyors kalóriafeltöltést szolgáló büfé, jobbra a bőséges választékú étterem, a bejárattal szemben pedig a szállást közelíthetjük meg. A földszinten 3 db 2 ágyas, az emeleten pedig 1 db 3 ágyas, 2 db 8 ágyas, vagy 1 db 6 ágyas szobában szállhatunk meg. A teraszon a finom almás pitét majszolva napfürdőzhetünk, és ha akkora szerencsénk van, hogy a ház előtt éppen bográcsoznak, ne hagyjuk ki a gulyást, a vaddisznópörköltet vagy a jókai bablevest sem!

Szállás

• 11 szoba, 44 férőhely

Szolgáltatások

• Büfé
• Étterem
• Wi-fi
• Játszótér
• Focipálya

A menedékház története

Téry Ödön, a magyar turistaélet emblematikus alakja volt az, aki felfedezte a Dobogókő szépségét. Mint a Turisták Lapjának szerkesztője, akárhányszor volt szó a Pilisről vagy a Visegrádi-hegységről, nem mulasztotta el felhívni az olvasók figyelmét az itt található csodákra, a páratlan kilátásra. A vidéket azonban a rossz közlekedési viszonyok miatt leginkább csak kétnapos kirándulással lehetett bejárni, ezért nagy szükség volt egy menedékházra. A terv már 1889-ben körvonalazódott a Magyar Turista Egyesület jogelődje, az MKE Budapesti Osztályának választmánya körében, de a megvalósulásáig még éveket kellett várni. Az ország egyik legrégebbi turistaházát végül 1898. június 5-én avatták fel. A létesítmény hamar kedvelt lett az egyre népesebbé váló turistatársadalom körében, így néhány hónappal később már felmerült a bővítésének gondolata is. Az új, nagyobb kőépületet 1906-ban adták át.

Egy évvel később tehén- és lóistállót, kocsiszínt, valamint egy tágas verandát is kapcsoltak hozzá. Később bevezették a telefont és a gázt. A férőhelyek száma ekkor már a 150-et is elérte. A második világháború után az egyesületet feloszlatták, a két házat előbb munkásszállóvá alakították, a melléképületeket, üveges verandákat lebontották, majd a létesítményt magára hagyták. A rendszerváltás után a tulajdonjogot az újjáalakult MTE kapta meg, melynek tagjai az omladozó épületet kétkezi munkával, adományokból, pályázati pénzekből állították helyre. A korábban bölcsődeként, telefonközpontként, raktárként, szemétlerakóként működő kisebb épületben megnyílt a Turista Múzeum.

A ház közelében 1898-tól működik az Országos Meteorológiai Intézet által építtetett, első hegyvidéki megfigyelőállomás.

Az 1906-ban épült kőház teraszán, vagy annak belső helyiségeiben, ha rövid időre is elidőzve, az 1900-as évek turistavilágának nagy hőskorába cseppenünk. Kiváltképpen, hogy a turistaház előtérben ez a felirat fogad bennünket:

„Álljon e kis ház soká! Dacoljon viharral, förgeteggel, szolgálja sikerrel a célt, melyért alkottatott, legyen iránymutató delejtűje, vonzó mágnese a szép hegynek, melyben lábai gyökereznek, legyen e vidék áldása, a turisták gyönyörűsége, az öröm és béke hajléka!”