Gánt – Várgesztes (OKT 24. napi túra)

Gántot éppen csak érinti az Országos Kéktúra, tömegközlekedéssel vagy autóval érkezve néhány utcányit a K◼ jelzésű turistaúton kell megtennünk, hogy rácsatlakozzunk a K jelzésekre. Az autóbuszról érdemes a Községháza megállóban leszállni, mert az egyik gánti bélyegzőt itt, a Gránás turistaház villanyóra-szekrényében találjuk. A másik bélyegző a Vértes vendéglő bejárata mellett, a ház falán van.

Gánt ma viszonylag elszigetelt falu, de nem mindig volt ilyen csöndes: 1920-ban Balás Jenő bányamérnök bauxitot talált a déli határában, a következő évtizedre pedig már itt működött Európa legnagyobb bauxitkitermelése. A bányák 1987-ig termeltek, ma az egyik fejtés területén, vörös „színfalak” között tanösvény, tárna és hajdani bányászati eszközök engednek betekintést a múltba. A bemutatóhely végigjárása 1-2 órát vesz igénybe, és a Kéktúráról kb. 3/4 óra alatt érhető el.

A Mária-kápolnánál forduljunk jobbra a Kéktúrára. Az első néhány kilométeren földúton haladunk szinte nyílegyenesen északi irányba az elkerített legelők között. Régen fakihordó lóvasút nyomvonala volt ez – a Vértes déli lejtői közé több, néhány évre lerakott kisvasúti vonal hatolt be a 20. század első felében. A fölfelé vontatott szerelvényeket lefelé (megrakodva) a gravitáció hajtotta.

Jobbra marhák legelésznek a dimbes-dombos, pázsitosra nyírt területen. Hamarosan elérjük a S jelzésű turistaút kereszteződését, amely után elfogynak mellőlünk a legelők, és szellős, változatos erdőbe érkezünk, benne néhány nagyobb fenyő is díszíti az utat.

Az erdei út sűrűbb, sötétebb erdőben folytatódik, közben némi szintemelkedést is le kell gyűrnünk, de a Pap-völgy emelkedői barátságosak, így kényelmesen mászunk fel a 250 méteren fekvő Gántról 400 méterre. A tető után lejtő következik, hamar visszaereszkedünk 328 méterre, ahol a mindszentpusztai elágazást találjuk. Itt ki kell térnünk balra, hiszen a Kéktúra bélyegzőjét a mindszentpusztai kulcsosház kerítésén, a kapu mellett találjuk. Mindszentpuszta, amint neve is mutatja, régóta lakott erdei telep – az 1960-as évekig erdei munkásoknak adott otthont. Az 1970-es évektől épületei vállalati kulcsosházakként működtek, közülük hosszabb távon csak egy maradt meg ebben a funkcióban, de 2025-ben már az sem üzemel.

A bő fél kilométeres kitérő után visszatérünk a Kéktúra útvonalára, és Kőhányás felé folytatjuk az utat északkeleti irányban.

Mindszentpuszta – Kőhányás

Egy darabig még zömében sűrű bükkösben sétálunk tovább változatos állapotú utakon, a széles erdészeti csapásoktól a járhatóság határán lévő kis ösvényekig, és érintünk egy nagyobb rétet is. Közben már fel-feltűnnek a Vértesre jellemző, a bükkfák törzsébe karcolt motívumok, mint a csodaszarvas vagy a magyar korona és címer – ezekre Várgesztes környékéig számíthatunk. (A leghíresebb közülük a Vitányvár alatt található Rockenbauer Pál-portré, ami a Kéktúra egyik kis szentélyévé nőtte ki magát az utóbbi évtizedekben.)

Egy hangulatos, zárt völgyben jobb kézre esik a rövid kitérővel elérhető Oroszlánkő, azaz a Csáki-vár romja. A ma már csak falmaradványokban létező erősséget Szabolcs vezér unokája, Csák építtette a Csákvár felé vezető út védelmére a 14. század második felében. Az Oroszlánkő név a Csákok címerállatára, az oroszlánra utal. Pusztulását a török dúlása hozta el 1543-ban.

A következő 3,5 kilométeren a Vértes változó állapotú erdőségében sétálunk tovább, majd egy markáns lejtő végén érkezünk meg a hegységet északnyugat–délkeleti irányban kettészelő, nagy völgybe, Kőhányáspusztára. Először fabudik mellett, majd a Gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központ és Turistaszállás előtt megyünk el, mielőtt a Szent Teréz-kápolna kedves barokk (19. század végi) épülete ragadja el a tekintetünket. A Kéktúra bélyegzőjét egy fapóznán, a kápolna melletti rét szélén találjuk. A turisztikai központ és a kápolna is az Esterházyak nevét viseli, hiszen a Vértes völgyében átvezető út két fontos központjukat, Majkot és Csákvárt kötötte össze. (Egyébként római leletek bizonyítják, hogy korábban a Brigetio (Szőny) és Floriana (Csákvár) közötti út húzódott a völgyben.)

A turisztikai központot 2021 nyarán adták át, alsó szintjén található a fogadóközpont, míg felső szintjén turistaszállást alakítottak ki, az étteremben pedig hagyományos sváb menüt kínálnak.

Kőhányás – Várgesztes

Kőhányásról a közút melletti ösvényen indulunk tovább észak felé. Egy infótáblán elolvashatjuk a helyi mészégetőipar történetét, illetve egy régi kemence romjai vagy inkább annak helye mellett is elsétálunk, nemsokára pedig át kell kelnünk a közúton. A Vértest kettévágó völgy alja 300 méteren van, körülötte pedig 350-400 m magas hegyek emelkednek meredek falakkal – az árok a szerkezeti mozgások látványos lenyomata. A Kéktúra megkíméli a túrázót a falmászástól, és az Eperjes-hegy és a Kis-Eperjes közti Német-völgyön át, szép szálbükkösben vezet a fennsík felé. A K+ jelzésű ösvény elágazásánál kisebb pihenőhelyet találunk padokkal és asztalokkal.

Két kilométer megtétele után meredek völgyben kezdünk ereszkedésbe Várgesztes felé, végül az Űző-hegy alatt érkezünk meg a Gesztesi vár alá. Kivételesen szép utunkat újabb fába karcolt műalkotások szegélyezik, a vár alatti zugban pedig két kitérési lehetőségünk is akad.

Az elsőhöz balra kell fellépcsőznünk a Lourdes-i barlanghoz. A kegyhely alig száz éves: 1921-ben helyezték el Szűz Mária szobrát a Mészáros-hegy parányi barlangjában. Az 1950-es években feldúlták, de 2002-ben egy helyi házaspár felújította: a területet kitisztították, lépcsőt építettek, és a sziklaüregbe ezúttal Lourdes-i Szent Bernadett szobrát is felvitték. A rövid kitérő kis szintemelkedéssel jár, de fönt egy padon kipihenhetjük a fáradalmakat.

Nagyobb szintemelkedés árán látogathatjuk meg a KL jelzésű úton a Gesztesi várat. Múltja összefonódott a természetjárással: az 1930-as években menedékházat alakítottak ki benne, majd az 1960-as években a néhai erősség egyik tornyát turistaszállóvá alakították. Egy elhúzódó felújítás miatt jelenleg az egész épület zárva van; az egykor a Csákvár felé vezető út védelmére emelt vár körbe van kordonozva, nem látogatható. A 14. században épült erősség török kézre is került, és 1683-ban szabadult fel. Az Esterházyak engedélyét követően építőanyagait a helyiek széthordták, ebből épült fel például a majki kamalduli remeteség rendháza is. A vár jelen állapotában nem feltétlen éri meg a kitérőt, de az átadása után érdekes látnivalója lesz a Kéktúrának, a várfalról pedig szép kilátás várható.

Az Országos Kéktúra egyik várgesztesi bélyegzőjét a vár alatti szakaszon, a Lourdes-i barlanghoz vezető lépcsősor közelében, míg a másik bélyegzőt a település kisboltjának falán találjuk. Ehhez közel található a buszmegálló, ahonnan hazautazhatunk.