Panorámakör a Vértes szegélyén

Itiner

• Csákberényt a Z+ jelzésen hagyjuk el.
• Az első elágazásnál balra térünk a Z▲ jelzésre.
• Visszacsatlakozunk a Z+ jelű turistaútra (bal irány).
• Nehezen felismerhető helyen, egy ligetes szakaszon balra kell fordulnunk a kopott festésű Z▲ jelzésre ismét.
• Újra a Z+ jelbe csatlakozunk, ezt követjük bal felé.
• A Z elágazásánál élesen jobbra frodulunk, és ezen az úton megyünk vissza Csákberénybe

A túráról részletesen

Föl a sziklák közé

Csákberény központjából indulunk, és még egy darabig a település utcáit rójuk. Egy kereszteződésnél a Z jobbra fordul (ezen fogunk visszatérni), mi pedig átvágunk egy tavacskát is rejtő apró parkon. Gesztenyefasor alatt kísérjük az erdőszélt az aszfalton baktatva, és nagyjából fél kilométer után térünk be jobbra, a fák közé (Z+ jelzés).

Elhagyunk egy emlékoszlopot, és mérsékelten emelkedünk. Ügyeljünk rá, hogy a fenyvesfoltnál a Z▲ jelzés egyenesen halad tovább, míg a Z+ jobbra folytatódik - előbbit követjük, mert utóbbi viszonylag érdektelen erdőkbe vezet. Az emelkedő végén elérünk egy kis méretű gödröcskét, talán egy egykori bánya benövényesült mélyedése lehet, mi a peremén maradva haladunk. Ezzel meg is érkezünk a panorámaösvény első kilátóhelyére: a meredeken lejtő hegyoldal erdőszélén, szintben keresztezzük a tisztást. Balra feltárul előttünk a Móri-árok - megismerkedünk a látvánnyal, amely egész utunkon kísérni fog, csak éppen különböző szögekből fogjuk szemlélni.

Dolomitbércek a Móri-árok peremén

Újra erdőbe érünk, és folytatjuk a szelíd emelkedést. Egy minden oldalról zárt ligetben elhaladunk a Kopasz-domb legnagyobb magaslata (340 m) mellett. Erdei szakaszok és apró rétek váltják egymást, az ismét Z+ jelzésű út kissé egyhangú részén járunk, de ne lankadjon a figyelmünk, mert könnyen elvéthetjük túránk legfontosabb elágazását: hamarosan balra kell fordulnunk, hogy felkeressük a hegységet szegélyező dolomitsziklákat. A kereszteződést sajnos semmilyen tábla nem jelöli, és dél felől érkezve gyakorlatilag lehetetlen észlelni, talán csak a fűben megbújó, szűk ösvény csíkja segíthet. A csenevész növényzeten jelzést nemigen lelünk, amikor megérkezünk egy bokros rétre: jobbra öreg, kiszáradt fa girbegurba alakja áll, és ha elmegyünk mellette, a túloldal felől felfedezhetjük rajta az igencsak megkopott jelzést, ami az elágazást hivatott mutatni. Rátérünk tehát a Z▲ jelzésre, és ereszkedni kezdünk a hegység pereme felé. Átvágunk egy mezőn, majd egy rövid erdei szakaszon, és egyszer csak egy méretes dolomit-sziklataréj előtt állunk. Menjünk végig rajta hosszában, az ösvény jól követhető, érdemes utolsó kiszögelléséig végigjárni a földet fehérlő uszonyként átszakító formációt, és megcsodálni a kilátást. Az alant elterülő, szántók szabdalta kultúrtájon kisebb-nagyobb települések sorakoznak, szemben pedig a Bakony lankái emelkednek - hátrébb feltűnhetnek magasabb csúcsai is. Jobbra-balra pedig a Vértes kopasz, karsztbokorerdős-sziklakibúvásos szélső halmait látjuk. A látképet különösen a fehér sziklák és a köztük sötétlő, csenevész növényzet teszik emlékezetessé. Ősszel a cserszömörce varázsolja festőien tarkává a tájat.

Visszamászva a sziklákon, az ösvény alig észrevehetően balra indul. Murvás, csúszós úton ereszkedünk be egy apró vízmosás völgyébe, hogy aztán felkapaszkodjunk a következő, még szebb, még szélesebb kilátást engedő oromra. Erről az előző bérc bejárt szikláit is látjuk, és kicsit jobban kilátunk észak felé: feltűnik Csókakő is, de a hegyek ölelte vár nem mutatja magát. Jól látható, hogy a sziklákon sekély talaj telepedett meg, ez pedig nem kedvez a nagyobb fásszárúaknak, így hát marad az ördögszántotta felszín gyeptakarója, és a kisebb méretű növényzet.

Szavannaliget a fennsík peremén

Az ösvény ismét emelkedni kezd, kitett, meredek hegyoldalban taposunk, ősszel ezen a szakaszon a legszebb a virágpompa. Mivel az erdőborítás hiányának következtében ezeket a bérceket folyamatosan éri a napsugárzás, igen változatos, sokszínű növénytársulások borítják felszínüket - a fehér dolomitsziklák visszaverik a napfényt különösen meleg mikroklímát teremtve ezzel, ami meghatározza a növényzetet is. Ősszel egészen rikító látvány egymás mellett a sok, különböző színben pompázó növényfaj, talán ebben az időszakban a legjobb ötlet felkeresni a Vértes délnyugati szegletét.

Felkapaszkodunk a sziklán és újra a fák közt találjuk magunkat. Nem sokára viszont hatalmas, a nyári szárazságban szavannaszerűen sárga, füves fennsíkra érkezünk. A méretes, köves felszínű tisztáson nem mindenhol egyszerű követni a jobbra hajló ösvényt. Itt veszünk búcsút a panorámától, hiszen utunk az erdő felé kanyarodik. Még egyszer balra láthatjuk Csókakőt és a fölötte őrködő, erdőborította magaslatok éles letörését a Móri-árok tektonikai süllyedéke felé. Érdemes megfigyelni a fák hiányos kérgét, a rengeteg nagyvad nyomait fedezhetjük fel a jelenségben.

A völgyben

Az erdőszélen balra kanyarodunk, és ismét a Z+ jelzést követjük. A Vértes fennsíkján sétálunk, balunkon, az erdőszélen túl a hegység peremi leszakadása, jobbra pedig a fennsíkba röviden bevágódott Gémförtés-völgy, melyen visszatérünk Csákberénybe. Az erdei utak elágazásánál balra is folytathatjuk túránkat, ebben az esetben félórán belül eljuthatunk a csókakői várhoz (a tájékozódást táblák segítik).

Körtúra esetén jobbra térünk (a Z jelzésre), és végigmegyünk a kb. 2 kilométer hosszú, száraz aljú völgyön, melyet a földtörténet egy korábbi, csapadékosabb időszakában vágott a platóba egy vízfolyás. A Kopasz-domb túloldalának sziklás leszakadását már láthattuk korábban, itt haladva pedig a másik oldal dolomitformációi tárulnak fel előttünk. A helyenként bükköket is rejtő, hűvös erdőben azonban a sziklák már korántsem világítanak úgy, mint a túloldalon: mohos, sötét felszínük komor fallá változtatja őket.

Hamarosan kiérünk az erdőszélre, és a második utcán befordulunk a településre. A faluközpontig követjük a Z jelzést, de ha ott sokat kellene várnunk a buszra, menjünk inkább tovább a Csákberény szélén futó főútra, ahol lényegesen sűrűbb a buszközlekedés.