Mediterrán magaslatokon és meseerdőkben: a Haraszt-hegyi tanösvény

Itiner

•  A túra során végig a zöld falevél formájú tematikus jelzéseket kell követnünk. 

A túráról részletesen

A tanösvény parkolójából lényegében mindkét irányból bejárhatjuk a 7 állomásból álló, 3,5 km hosszú tanösvényt (130 m szinttel). A hivatalos útvonal balra indul (ha szemben állunk a heggyel, hátunk mögött az országúttal), érdemes ezt az irányt követni.

A varázslatos cserszömörce nyomában

A zöld falevéllel jelzett tanösvény információs tábláját elhagyva a Balog-völgyben kapaszkodik fel a jól követhető út a fantasztikus kilátást nyújtó dolomitkopárokra, a tanösvény és egyben az egész Vértes leglátványosabb részéhez. Útközben tájékoztatást kapunk a cserszömörcés karsztbokorerdőről (1. tábla) és a keleti gyertyános karsztbokorerdőről (2. tábla).

Annyi bizonyos, hogy ősszel igazi meseerdőt találunk itt, amely még a biológia iránt kevésbé fogékonyakat is garantáltan megérinti. A cserszömörce őszi lombszíneződése, különösen a göcsörtös, idősebb fákkal tűzdelt, ligetes karsztbokorerdőkben ugyanis bámulatos természeti tünemény. A zöldből átváltó bíbortól az aranysárgán át a leglátványosabb égő vörösig ezer árnyalatot fedezhetünk fel a cserszömörce példányain, amelynek éppen a Haraszt-hegyi tanösvény az egyik legjobb megfigyelőhelye. A növényt egyes feltételezések szerint a törökök telepítették hazánkba; más tudósok úgy vélik, hogy a cserszömörce a jégkorszakot követő egyik felmelegedés idején – amikor is hidegkedvelő északi növények tömegesen pusztultak ki - dél felől nyomult be a Kárpát-medence területére. Az biztos, hogy Európában a cserszömörce nálunk éri el elterjedési területének északi határát: meleg, száraz, meszes, sziklás kopárok karsztbokorerdőinek jellegzetes cserjéje, így leginkább a Dunántúli-középhegység déli dolomit lejtőin, valamint a meszes alapkőzetű Mecsek és Villányi-hegység területén fordul elő. Különösen a Vértes déli oldalán gyakori, de kertekben is találkozhatunk vele.

Dolomitkopárok tetején

Közeledve az irtásrétet bemutató 3 táblához igazi meseerdővé változik a táj: a cserszömörce itt a ligetes erdő öreg fáit növi körbe. A tábla mögötti magaslat a Lóállás-tető, amely az egykor itt tartott állatokról kapta a nevét, a ma látható dolomitgyep pedig minden bizonnyal az örökké égő pásztortüzek révén jött létre.  

A helyet hívhatnánk a „magyarországi Dolomitoknak” is. Bár lélegzetelállító sziklatornyok itt nem képződtek, a látvány mindenképpen különleges. Míg alattunk meredek, kopár hegyhátak sorozata húzódik, a távolban a Vértes erdős vonulatait látjuk. A látvány magyarázata az ún. dolomitjelenség: e kőzet ugyanis - ellentétben az inkább málló mészkővel - erősen aprózódik, így jön létre a tanösvény mentén, illetve a Vértes déli oldalán több helyütt megfigyelhető, meredek sziklaletörésekkel, mély völgyekkel és kopár dolomitlejtőkkel tagolt látványos domborzat. A nagyon változatos fromakincs eredménye pedig, hogy a kifejezetten ritka, délszaki növényeknek otthont adó, mediterrán jellegű sziklagyepek alatt pár méterrel, a meredek északi oldalakban már hűvös bükköst találunk, amely éppen ellenkezőleg, a jégkorszakból itt maradt, hidegkedvelő reliktumfajoknak ad menedéket.

A táj itt már mindenképpen szemlélődésre és piknikezésre csábít, ugyanakkor fontos tudni, hogy a következő hegy hasonlóan látványos panorámával örvendeztet meg bennünket. Ennek tudatában osszuk be időnket és energiáinkat!

Hegyre fel, völgybe le

Kacskaringós, látványos ösvényen haladunk ismét, érintjük a molyhostölgyes erdőt bemutató 4. és a sziklai vegetációt bemutató 5. táblát, majd a ligetes erdőből egyszer csak kilépünk a Csákvár felett magasodó Kerek-hegy délkeleti nyúlványára. A kopár, dolomitgyeppel fedett kilátópontról lélegzetelállító a kilátás az alattunk fekvő Csákvárra és a Zámolyi-medencére, valamint a Vértes délkeleti letörésére.

Az ösvény innen egy meredek, már-már magashegyi körülményeket időzően sziklás ösvényen vág be a sziklahasadékairól nevezetes Kőlik-völgybe (6. tábla), ahol meredek, csúszós csapáson ereszkedünk Csákvár legfelső házai felé. A völgyből kiérve jobbra fordulunk, s innen hosszan, de kellemes erdei úton tartunk vissza a parkolóba, hogy aztán az utolsó métereken ismét egy feltűnő dolomitlejtő (7. tábla: rálátás a szőlőkre) oldalában búcsúzhassunk el a tanösvénytől, a Vértes szépségeitől és Csákvár látványától.