Bodajk – Gánt (OKT 23. napi túra)

Bodajkról, a Fenyő bisztrótól folytatjuk vándorutunkat az Országos Kéktúrán. A bélyegző a presszóban található, ami ha zárva lenne, találunk egy szabadtéri bélyegzési lehetőséget is a településen. Ehhez a Kéktúrán kell elindulnunk déli irányban, majd szűk 700 m megtétele után, a kastély bejáratánál találjuk meg a második bodajki OKT-bélyegzőt. Igen szép kálvária alatt vezet el az út, amihez javasoljuk a rövid kitérőt, mert látványos a tetejéről a kilátás! A kálvária csúcsán álló kőkeresztek árnyékából körpanorámát élvezhetünk: nyugat felé a Bakony peremi lejtői simulnak a tájba, keleten pedig a Móri-árkon túl már a Vértes zord kőfala emelkedik. Tiszta időben Csókakő várát is felismerhetjük, míg a Csóka-hegy északi felén Mór városa uralja a tájat.

Ha csak közelre tekintünk, alattunk Bodajk hangulatos kis utcái kanyarognak, közvetlenül előttünk a Kálvária-kápolna, mögötte pedig a Segítő Szűz Mária Kegytemplom pompázik. A mai templom a 17. században vált fontos zarándokhellyé, helyén az Árpád-kor óta állt már kápolna. A templom 2023-ban kisbazilika rangot nyert Ferenc pápától. A Kálváriát 1736-ban építették fel a kápolnával együtt, a kőkeresztek mellett Szűz Mária, János evangélista és Mária Magdolna is kapott itt szobrot.

A Kéktúra a bodajki Hochburg–Lamberg-kastély vagy -vadászkastély mellett is elhalad, amely klasszicista stílusban épült 1837-39 között. A II. világháborúban az épületet teljesen kifosztották, majd 1965-ben turistaszállóvá alakították. Az 1990-es évek elejéig töltötte be ezt a szerepet, ezután magánkézbe került, de a felújítására már csak a 2010-es évek közepén került sor. A kastélyban jelenleg interaktív kiállítás működik, ezt és a kastélyparkot belépőjegy vásárlása után lehet megnézni.

Bodajkot elhagyva átkelünk a vasúton, ezután pedig már földúton haladunk tovább szántóföldek között a Móri-árokban. Ebben a süllyedékben pattant ki 1810-ben a hírhedt móri földrengés, amely a Richter-skála szerint 5,4-es erősségű volt, és halálos áldozatokat is követelt a jelentős anyagi károk mellett.

A Móri-árokban 5-6 kilométert teszünk meg Kéktúrán, közben át kell kelnünk az igen forgalmas 81-es főúton, hogy utána érintsük Söréd falu szélét. Miközben a kisebb lankákkal tarkított síkvidéki tájon sétálunk a szántóföldek mellett, folyamatosan előttünk tornyosul a Vértes fala, és látványosan közeledünk Csókakőhöz is, így egyre nagyobbnak látszik a 326 m magasan álló vár. Az OKT bélyegzőjét a vár alatti pihenőhelyen, egy fapóznán találjuk. A tágas téren büfék is üzemelnek, van működő kék kút és mosdó is, a Trianon-emlékhely mellett pedig takaros játszótér is gazdagítja a felhozatalt.

Csókakő első számú nevezetessége a 12. században épült vár, amely a 479 m magas Csóka-hegy egyik szélső helyzetű, kitett szikláján áll. 2017-ben újították fel; szabadon, ingyen látogatható. A Kéktúráról csupán kisebb kitérő némi lépcsőzéssel, de igencsak megéri, hiszen az épületen kívül a kilátás is káprázatos. Alattunk terül el Csókakő, körülötte a Móri borvidék szőlősorai hullámoznak, szemközt a Bakony lankái sejlenek fel. Megnézhetjük benne a kápolnát, illetve az étkezőt és a dísztermet a torony felső szintjén.

A vár elsődleges szerepe a korabeli Magyarország egyik legforgalmasabb útvonalának, a tihanyi alapítólevélben is említett hadi útnak a védelme volt. Csókakő mellett várak egész láncolata óvta ezt az utat, ezek közül az Oroszlánkőt, Gesztest és a Vitányvárat az Országos Kéktúra is érinti. A török időkben többször is gazdát cserélt, végül 143 évnyi török uralom után, 1687 októberében szabadult fel, ezzel erősségszerepe megszűnt. 

Csókakő – Gánt

A csókakői bélyegzőhelyet elhagyva a Vértes letörését tagoló, mély Vár-völgyben mászunk fel a fennsíkra. Bár távolról nézve a hegység falként emelkedik ki, ez a kis völgy nem meredek, így hosszú, de nem különösebben fárasztó kaptatás következik. Lent még sűrű erdőben haladunk, majd fölfelé egyre szellősebbé válik a növényzet, mígnem felérünk a Csóka-hegy keleti oldalán elhelyezkedő Kocsmáros-domb 453 méteres hátára. A Vértes nyugati felén sétálunk tovább, szintkülönbségek már alig várhatók, a túraútvonal jellege az ösvényektől az erdei utakon át az aszfaltos szakaszokig váltakozik, ezek burkolata és minősége is sokszínű. Ugyanígy követik egymást kivágott erdősávok, sűrűbb bükkerdők és hézagos tölgyesek is. A hegység fennsíkját megszakító, néhány hosszanti lefutású völgy mentén több természetes kilátópont is kialakult, amelyek többségét nem érintik turistautak, de a Kéktúra három ilyen közelében is elhalad, az egyiket, a Géza-pihenőt pedig konkrétan az útvonalon találjuk.

A pihenőnél rögtönzött tűzrakó helyet találunk, leülni azonban csak az odagurított farönkökre tudunk. A pihenő a nevét dr. Göblyös Géza fehérvári túravezetőről kapta, a neki emléket állító kőoszlopot 1973-ban építették. Mivel nem vagyunk magasabban a környezetünknél, a kilátás sem grandiózus: a szemközti erdőségre látunk rá, alattunk pedig a Hosszú-völgy mélyül. 

A Géza-pihenő után 2-300 méterrel két újabb kilátópont mellett is elvezet a Kéktúra. Meglátogatásukat a jelzetlen ösvényeken inkább csak a kalandvágyóknak javasoljuk, mert a panoráma még a Géza-pihenőénél is szűkebb. Ugyanakkor nagyon szép helyek, néhány öreg, hatalmas fa is megmaradt körülöttük, illetve kisebb dolomitsziklák is előbújnak itt a talajból. A kilátópontok a hegy északi oldalán nyílnak, így a Juh-völgy felé tudunk nézelődni.

A kilátópontok meglátogatása után megkezdjük ereszkedésünket a fennsíkról Gánt felé. A Kéktúra a Juh-völgybe kanyarodik, a következő 2 kilométeren 160 m szintet veszítünk. A völgy váratlanul tágas tisztásra lyukad ki, ahonnan idő és érdeklődés függvényében egy hosszabb kitérőt is tehetünk a néhai Kápolnapuszta falu maradványához. Ehhez balra kell fordulnuk a K● jelzésű turistaútra, amely a magas falakkal határolt völgyben nyílegyenesen vezet 1,2 kilométeren át.

A turistautak elágazásánál találjuk a falu temetőjét, amely egyben mementó is a sváb falut megsemmisítő háború borzalmainak. Az 1930-as években 16 ház alkotta faluban a II. világháború idején még 62 fő élt; 1945. március 16. azonban véres nap a történetében: a 2. ukrán front zászlóaljának katonái minden 15 évnél idősebb férfit agyonlőttek. Sírhelyeiket a falu temetőjében alakították ki, ahol 1993-ban márványtáblát is emeltek a hátborzongatóan szomorú „Háború, kitelepítés, halál” felirattal. A falu megmaradt lakossága fokozatosan elhagyta Kápolnapusztát, a Másfélmillió lépés Magyarországon stábja 1979-ben már csak egyetlen lakost talált itt – ő a filmben is szerepel. A háza egy darabig még turistaszállóként üzemelt, de ma már ez is csak rom, egyetlen homlokzati fala ismerhető fel. Ezen kívül a falu maradványait nagyrészt visszavette magának a természet, 2025 őszén egy pincelejárót láthattunk még.

A falu a Vörösmarty-forrás vizét használta, amely napjainkban is megvan, de elhagyatott állapotban, kifolyócső nélkül. Mellette pihenőhelyet is kialakítottak, de a padok és asztalok állapota mára igencsak leromlott.

A Kéktúrára visszatérve, a rét keleti végén egy sasbérc újabb látnivalókat rejt, hiszen benne nyílik a Vértes második leghosszabb barlangja, a Gánti-barlang, míg a fölé tornyosuló bércről izgalmas kilátást kapunk a környező tájra. A barlanghoz jelzetlen, de jól kitaposott ösvény vezet a szikla alá fából épített, tágas, esőbeállóval is ellátott pihenőhelyről, amely bivakolásra is kiválóan alkalmas. Az ösvény a murvásodott kőzet miatt nagyon csúszós, és igen meredek is! A sziklarés mögötti, vasajtóval lezárt járat 149 m hosszan nyúlik a hegy gyomrába.

A Gánti-barlangot rejtő szikla után Gánt határában haladunk tovább, balra hatalmas legelő uralja a tájat a falu szélső házáig; jobbról erdősáv határolja a turistautat. Éles balkanyarral fordulunk rá a legszélső utcára, majd aszfaltos úton sétálunk be Gánt központjába, ahol az OKT bélyegzőjét az étterem falán találjuk. A másik bélyegző az 1984 óta működő Gránás turistaházban található – ehhez be kell mennünk a turistaház udvarába, a pecsétet pedig a villanyóraszekrényben találjuk.