Írott-kő – Kőszeg (OKT 1. napi túra)

Az Országos Kéktúra nyugati végpontja a falvaktól távol, az Írott-kő csúcsán van, ezért mielőtt nekiindulnánk a nagy vándorútnak, jussunk is fel az OKT „0. szakaszán". Bár erre több verzió is létezik Velem vagy Bozsok irányából, talán Velemből a K+ jelzésű ösvényen elindulva a legszebb az út. Ez érinti ugyanis a Szent Vid-kápolnát és a Kéktúra-emlékművet is, miközben változatos, hangulatos erdőkben gyűrjük le az 530 méternyi szintkülönbséget. A Szent Vid-kápolnától tiszta idő esetén szép panorámában is gyönyörködhetünk, de maga az épület is hangulatos helyszín. A közelében álló, gigászi tölgyfák őrizte pihenőhely mellett találjuk a Kéktúra-emlékművet, a jelvény alakú, 1 méteres szobrot, mely arra emlékeztet, hogy a rendszerváltásig, 1989-ig, ezen a helyen volt az Országos Kéktúra nyugati végpontja.

Ha végig a K+ jelzésű turistaúton maradunk, akkor előbb-utóbb becsatlakozunk a kicsit délebbről az Írott-kőre tartó Dél-Dunántúli Kéktúra és a P jelzésű turistaút közös útvonalába. Ezen fejezzük be a kapaszkodást, és érkezünk meg az Írott-kőre.

Írott-kő – Hét-forrás

Az Írott-kőn két bélyegző is van, az egyik a kilátótorony melletti táblán, a másik pedig 25 méterrel távolabb, a pihenőhely fából épült pavilonján. A hegycsúcs magasságát több különböző adattal is jelzik, leggyakrabban 882 méteresnek jelölik. De néha a 883 méteres magasságadat, egy érdekes ok miatt pedig a 884 m is feltűnik: az osztrákok az Adriai-tengerhez mérnek, míg mi a Balti-tengerhez viszonyítjuk a tengerszint feletti magasságot, a két tengerszint között 67,47 cm a különbség. Minden esetre az Írott-kő hazánk 44. legmagasabb csúcsa, a Dunántúl és egyben Burgenland legmagasabb pontja. A hegycsúcs az osztrák oldalán fekvő, vésett szikláról kapta a nevét – a betűk vélhetően a közelben húzódó Esterházy–Batthyány-határt jelölték.

Az Írott-kőn az első kilátót 1891-ben építette a Kőszegi Turista Egyesület, a mai kőkilátó 1913-ban épült. A trianoni határ kettészeli a tornyot, erre az építményben elhelyezett határkő hívja fel a figyelmet. A torony bejárata az osztrák oldalon nyílik, a vasfüggöny körülötte húzódott, így látogatása csak Ausztria felől volt megengedett. A kilátó előtti placc Ausztria része, ahol pihenőhely terül el, és egy kerékpáros fejlesztés részeként konténert is kihelyeztek, amelyben a minden igényt kielégítő, ingyenes mosdón kívül étel- és italautomata is van – de még biciklikerék-belsőt is vehetünk.

Az épületben számos infótábla foglalja össze a helyszín történelmét; a zavartalan körpanorámát biztosító panorámateraszra egyre szűkülő vaslépcső, majd csigalépcső vezet fel. A Kisalföld síkja, Burgenland erdővidéke, illetve a Bécsi-Alpok kétezresei mellett tiszta időben, a déli láthatáron egyéb alpi kétezresek is felsorakoznak.

A csúcsot elhagyva a határsávot követjük változatos erdőben – itt meghatározó a nyír jelenléte, amely az egykori irtásfolyosó sovány talaján az elsők között jelent meg, és holtfaanyagával előkészíti a talajt az őshonos társulásoknak. Végül egy kisebb fenyvesen át ereszkedünk le a Hörmann-forráshoz.

Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban (713 méteren) fakadó forrása, és mivel az itt kanyargó út autóval is járható, sok túra kiindulópontja. A fatetővel védett, kőfoglalatú forrásnál padként funkcionáló lécre ülhetünk le – bár a helyszín hangulatos, nem éppen eszményi. A vízfakadás a nevét Hörmann Mihály katonáról kapta, akivel kapcsolatban több, egymásnak ellentmondó monda maradt fenn. A közös ezekben a vitéz kínhalála. Egykor turistaház is állt itt: 1937-ben alpesi hangulatú épületet emelt a Magyarországi Kárpát Egyesület Írottkő Osztálya, de működését a II. világháború után megakadályozta a határ közelsége, ezért 1949-ben bezárt, majd el is bontották.

A frissítés után rövid emelkedőn haladunk tovább Kőszeg irányába a Kendig-gerincen – a hegység főgerincén. Az Országos Kéktúra útvonalát 2026 nyarán terelték át a lejtőről a Kőszegi-hegység vízválasztó vonulatára, amelyet a Hármashatár-hegy, a Kendig és a Kopasz-Kendig alkot. A gerinc legmagasabb csúcsa a Kendig, ez 726 m magasra tör, és a Kőszeg Városi Rádióklub rádióamatőr versenyállomásának épületei és meteorológiai mérőállomás áll rajta. A környékén több kilátópontot is találunk, melyekről elsősorban Ausztria irányába nyílik szép kilátás, de a fák között a hazai Kisalföld is látszik. A legzavartalanabb panorámát a Csúcs alatti Kendig-eresz nevű szikláról kapjuk a nyugati irányra. Jó látási viszonyok közt a Rax és a Schneeberg 2000 méter környéki tetőszintje magasodik nem is olyan messze, mellettük a Bécsi-Alpok további, alacsonyabb mészkőrögei sorakoznak.

A Kendig-gerinc nemcsak a kilátások miatt az egyik legszebb szakasza a túrának, de a Kőszegi-hegységre jellemző összes tájelemet felsorakoztatja: sűrű fenyvesben indulunk el a Hörmann-forrás fölötti parkolótól, majd kisebb-nagyobb rétekkel szabdalt erdőn át ereszkedünk le a Vörös-kereszthez. A kipusztult vagy betegség miatt letermelt fenyvesek helyén cseperedő, egyre nagyobb fenyőfák már-már gyephavasi hangulatot kölcsönöznek a gerincnek. A turistaút javarészt széles szekérútutat követ, de akad egynyomú ösvény és egy rövid aszfaltos szakasz is. A Kendig és a Vörös-kereszt között a vasfüggönyt idéző határőrbódék betonalapjai és a régi kerítés maradványai sorakoznak.

A Kőszeg környéki falvakból a rőtfalvai búcsújáróhelyre vezető utat jelezte egykor a Vörös-kereszt, amely előtt faházikó áll, a magas tölgyfák árnyékában asztalokkal és padokkal felszerelt pihenőhelyet is kialakítottak. A nyeregben lefordulunk a burkolt útról, és egy sokkal hangulatosabb ösvényen folytatjuk az utat az Irány-hegy délkeleti oldalán.

Szűk másfél kilométer után érkezünk meg a túra újabb látványosságához, a nagyjából 609 m magasan álló Óház-kilátóhoz. A helyszín története egészen a 13. századig nyúlik vissza: itt épült fel a környék legkorábbi erődítménye, a Felsővár (más néven Óvár vagy Óház), amely stratégiai szerepet töltött be, a környék védelmét és megfigyelését szolgálta. Később Kőszeg városában kiépült a kedvezőbb fekvésű alsóvár, a hegytetőn álló erősség pedig fokozatosan elvesztette jelentőségét, majd rommá vált. A romok helyén a 19. század végén fakilátó épült, amely 21 évvel később összeomlott. A 20. század végén régészeti feltárások kezdődtek, és ezek eredményeként 1996-ban az egykori lakótorony alapjaira építették fel a mai kilátót. Az építményből szép panoráma nyílik Kőszeg városára és a környező tájra: tiszta időben ellátni a Dunántúl tanúhegyei, például a Somló és a Ság irányába, nyugat felé a Schneeberg, északra a pozsonyi vár is kivehető. Az Óház előtti réten tűzrakó hely, néhány pad és asztal, illetve esőbeálló is található.

Az Óház-tető alatti völgyben már a túra egyik fő attrakciója, a Hét-forrás csobog. Erősen lejtő ösvényen jutunk el az impozáns vízfakadáshoz, amelyet 1896-ban, a millennium évében alakították ki úgy, hogy hét külön kifolyónyílása legyen – ezek a hét honfoglaló vezér után kapták nevüket. A forrás kristálytiszta vize 10°C körüli, ezt használták hajdan a fölötte magasodó Óvár ellátására – innen ered a forrás régi neve is: Vár-kút vagy Óvár-kút. A Hét-forrás melletti területen ma padok, pihenőhelyek, tűzrakó hely és esőbeálló is van. A Kéktúra bélyegzője a fedett esőbeálló oszlopán található. Az idilli környezetbe a régi határőrlaktanya omladozó épületei rondítanak bele.

Hét-forrás – Kőszeg

A Hét-forrásnál már érezhető Kőszeg közelsége, a környéken sok a túrázó, és ereszkedés közben is rá-rálátunk a város egy-egy részletére, miközben visszanézve egyre magasabbnak tűnő hegyek tornyosulnak fölénk. A Pintér-tető az utolsó hegy az úton, az 502 m magas csúcsról egy tarvágásnak köszönhetően még egyszer rápillanthatunk a Schneeberg tömbjére.

Ezután már végig erősen lejt az ösvény Kőszeg felé. A Kálvária-hegynél a K+ jelzésű turistaúton rövid kitérővel megnézhetjük a Trianoni-keresztet, egyben panorámát is kapunk az északi irányra – de már érezhetően alacsonyabbról, mint a megelőző kilátópontokon.

A 18. század első felében épült, látványos, barokk stílusú kálváriatemplom mellett áll az 1891-ben épült Szent Donát-kápolna, ami a kálvária záróállomása; de van még itt egy 1715-ben emelt kis kápolna is. A Kőszeg szinte minden pontjáról látható templom előtt pihenőhely terül el. A hangulatos kálváriaút alján érkezünk meg a koronaőrző bunkerhez, és a Szent Korona-emlékparkhoz. A direkt erre a célra kialakított bunkerben 1945 márciusában néhány napig őrizték a Szent Koronát, mielőtt külföldre menekítették.

A bunkertől már burkolt utcákon sétálunk Kőszeg belvárosa felé. A Jurisics-vár mellett elhaladva érkezünk meg a történelmi városmagba, amelynek felfedezése önmagában is hosszabb program. A 13. századi erődítmény az egyik legimpozánsabb hazai várépítészeti örökségünk; két fő részből áll: az elővárból – ahol korábban az őrség és a szolgálók laktak –, és a belső várból, melybe egy vizesárok fölött átívelő téglahídon lehet bejutni. A vár történelmi jelentősége kiemelkedő: 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány sikerrel védte meg a török ostrom idején – ez a diadal a városban azóta is tovább él a 11 órás harangozás hagyományában. Ma múzeumként és kulturális központként működik: fegyvertár, arcképcsarnok, történelmi kiállítások várják a látogatókat, emellett otthont ad a Kőszegi Várszínháznak is.

A város főterét, a Jurisics teret színes homlokzatú polgári házak, kávézók színesítik, és itt áll a pompás Lábasház, a Szent Jakab-templom gótikus épülete, de a tér egyik legszebb látványossága a pestis mementója, a barokk Szentháromság-szobor. A Hősök tornyából szép kilátás nyílik a belvárosra. 

Az OKT egyik bélyegzőjét a Kék Huszár vendéglő kerthelyiségében, a másikat a városközpontban, a Tourinform épületének oldalán találjuk.