Kőszeg – Tömörd (OKT 2. napi túra)

Az Országos Kéktúra nyugat felől második egynapos szakasza a Kőszegi-hegység ellaposodó lábánál vezet Kőszegről Tömördre. A túra első látnivalója Kőszeg belvárosa, amely a Jurisics-várral együtt akár egész napos elfoglaltságot is jelenthet. A Kéktúra bélyegzője a Tourinform iroda külső falán, annak bejárata mellett található.

Kőszeg történelmi belvárosa az egyik legépebben fennmaradt középkori városmag Magyarországon. Központja a Jurisics tér, melyet hangulatos barokk és reneszánsz polgári házak vesznek körül. Itt áll a Városháza és a 15. század elején épült Szent Jakab-templom, melynek gótikus tornya a város egyik jelképe. A tér közelében található a Jurisics-vár, ahol 1532-ben Jurisics Miklós feltartóztatta Szulejmán seregét. A belvárost egykor városfal és kapuk védték, ennek maradványai – például a Hősök tornya – ma is láthatók. A város több évszázados múltját őrzik a kanyargós kis utcák, árkádok, hangulatos udvarok.

De nemcsak az épített emlékeket érdemes megnézni Kőszegen, indulásunk után nem sokkal a balunkon hatalmas platánfa, a „kőszegi óriásplatán” áll. Az 1960 óta védett fa törzskerülete pár centi híján 9 m, életkora 200 év körüli. A város széléhez közeledve a Gyöngyös-patak mentén vezető turistaút is hangulatos, a kockaköves Kiss János utca pedig hamisítatlan történelmi kisvárosi hangulatot áraszt. Itt, a park végében áll az „iskola a határon”, azaz a mai Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézet, az egykori altisztképző, ahol Ottlik Géza is tanult. Élményeiből merítve írta meg a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb regényét.

Kőszegtől a forgalmas 87-es út keresztezésével búcsúzunk el, és egyenesen, kisebb emelkedőn folytatjuk a túrát az erdő felé. Az aszfalt elfogy, de továbbra is kiválóan járható, többnyire kaviccsal, zúzott kővel burkolt földúton haladunk északkelet felé. Hamarosan elérjük az országhatárt, ahol a vasfüggönynek már nyoma sincs, csupán a rendben sorakozó fehér határkövek jelzik Ausztria közelségét. Tölgyek és erdei fenyők váltják egymást, a sűrű erdő remek hangulatot és illatot áraszt, szórványosan pedig még a Kőszegi-hegységben őshonos szelídgesztenyével is találkozunk.

A többnyire nyílegyenes erdészeti úton szűk egy kilométer után derékszögben jobbra kanyarodunk, utána pedig egy, az egész Kéktúrán egyedülálló, csaknem 5 km hosszú, teljesen egyenes szakasz következik. Ezt megszakíthatjuk egy közepes kitérővel a K● jelzésen a szépen foglalt Őz-kúthoz, ahol esőbeálló és tűzrakó hely is található – vizének ihatósága azonban sajnos bizonytalan.

Egy közút keresztezése zökkent csak ki a monoton bandukolásból, hamarosan pedig a jobbra kiágazó, a térképeken nem jelölt, a valóságban K⩍ jelű turistaútra lehetünk figyelmesek. Már csak a kanyar miatt is érdemes megnézni a nagyjából 250 méterre álló emlékoszlopot, amely az ott 1914. július 27-én lelőtt Auguszt Imrének, Kőszeg képviselőjének állít emléket.

A Kéktúrára visszatérve már látszik a távolban a hosszú egyenes vége, ám előtte még egy magas és sötét, zömében fenyőkből álló erdőt szelünk át hangulatos úton. A nagy egyenes T elágazásban ér véget, amelyben a szakasz aranyos látnivalója áll: egy fakéregkeretbe foglalt, fakereszttel megtoldott csodaszarvas-festmény egy fapóznán. A gondosan kidolgozott képen a fehér csodaszarvas méltóságteljesen vezeti az ősmagyarokat.

A balkanyart követő néhány kilométeren újabb intenzíven művelt erdőn kelünk át, egy ponton a tarvágásnak köszönhetően még kilátás is nyílik balra a Tömörd környéki földekre. Néhány kanyar után aztán végre természetszerű gyertyános-tölgyesbe érkezünk, ami igazi felüdülés több szempontból is. Egyrészt a széles, nyílegyenes utat klasszikus ösvény váltja fel, és változatos korú fákból álló, meseszép erdőt szelünk át. A néhai Ilonavár szinte felismerhetetlen maradványait megkerülve érkezünk meg a túra legérdekesebb látnivalójához, a Gradics-forráshoz. A terméskőbe foglalt forrás vízhozama megbízható, nyáron is friss vízhez jutunk belőle. Mellette hevenyészett pihenőhelyet találunk fából készült asztallal és paddal.

Hamarosan újabb látnivalóhoz érünk: a Kéktúráról balra letérve, az alig 50 m hosszú K⩍ jelzésű turistaút végén áll Szent Ilona kőszobra. Az Árpád-korban a közelben fa- vagy földvár, az előbb említett Ilonavár, a szobor helyén pedig a néhai (a török időkben elpusztított Tömörd) falu temploma állhatott. A barokk Szent Ilona-szobrot 1680 körül állították.

A szobrot elhagyva szűk egy kilométer séta végén érkezünk meg Tömörd szélső utcájába, melyen előbb az otthonosan kidekorált, olvasósaroknak berendezett buszmegálló mellett sétálunk el, rövidesen pedig a Szent Ilona-templomhoz érkezünk. A Kéktúra bélyegzője a templom melletti pihenőhely egyik oszlopán van.