A Medves-vidék geocsodáinak nyomában

Itiner:

• Salgótarján távolsági buszpályaudvartól indulunk. Átsétálunk a főútra, a Rákóczi útra (21-es út), amelyet észak felé követünk
• A síneket keresztezve rögtön jobbra fordulunk az Acélgyári útra (itt már a S jelzést is követjük)
• A S jelzés a Dózsa György úton jobbra kanyarodik, felfele a Szojka Ferenc stadion felé
• A stadion előtt a S jelzés jobbra tér egy erdei műútra
• A Dolinka Pihenőparkot követően a S jelzés (Bányász Körút) beveszi magát az erdőbe, ahol egészen a Pécs-kőig emelkedünk (543 m), amelyet egy kis kitérővel mászhatunk meg (S▲ és P▲)
• A S jelzésre visszatérve leereszkedünk a Pécs-kő-nyeregig, ahol balra fordulunk a K jelzésre (Kohász kék)
• Inászó egykori bányásztelepülését érintve leereszkedünk a Mátraszele-Zagyvaróna közötti műútra, azon jobbra fordulva - óvatosan - haladunk pár száz métert, majd balra betérünk a Kápolna-völgybe a K jelzésen
• Az emelkedő tetején becsatlakozik a már ismert S jelzés (Bányász körút), amelyen balra fordulunk, s egészen a Szilvás-kőig követjük, ahol sok kis kitérővel megcsodálhatjuk e különleges hegy látnivalóit
• A Szilvás-kőre a S+ visz fel. A cseh katonák sírjánál jobbra térve a S▲ jelzésen megcsodálhatjuk a közeli Kis-Szilvás-kő (616 m) bazaltformáit, majd visszatérve a sírokhoz, továbbhaladva a S+ és a S▲ visz fel a Szilvás-kő tetejére (625 m), ahova elsősorban a különleges bazalthasadékok miatt érdemes felkapaszkodni
• A csúcsot a S▲ keresztezi, de azon csak a kilátást nyújtó pontig érdemes elmenni, majd a hasadékoktól pár lépést visszaereszkedve térünk rá balra a S+ jelzésre, amely elvezet bennünket a hegy másik attrakciójához, a látványos bazaltoszlopokhoz
• Tovább követve a S+ jelzést, érintjük a látványos Bagó-kői bányát, és végül leereszkedünk Rónabányára
• A műúton átkelve a S jelzésen vágunk neki a Medves-fennsíknak, amely hosszú darabon annak keleti oldalán, még az erdőben halad
• A fennsíkra végül felérve a kereszteződésben a Z jelzésen jobbra térünk, s ezt követjük egészen Somoskőig, majd azon belül Somoskő váráig
• A Z jelzésen a faluszéli Bakancsos Büféig visszasétálva a P+ jelzést követjük, amely átvezet bennünket Eresztvényre
• A műutat keresztezzük, s megindulunk a szemközti aszfaltúton, majd hamarosan jobbra térünk a P jelzésen
• Az egykori vasút nyomvonalán (P jelzés) jutunk el annak ma is álló, látványos alagútjáig, a Dunelig
• Ezen keresztülmenve balra térünk a S jelzésen, majd rövidesen a S+ jelzésen jobbra térünk
• Pár száz métert követően a Z jelzésen (Medvesi Zöld) balra tartunk, amely Salgóbányára, túránk céljához vezet már, de előtte a Salgó alatti hágóból először PL és a P▲ jelzésen (balra) egy kis kitérővel felkapaszkodunk Salgó várába (623 m), illetve a hágóból a másik irányba indulva a PL jelzésen a Kis-Salgóra (572 m)
• Visszatérve a hágóba a túrát a Z jelzésen a Geocsodák Házánál fejezzük be Salgóbányán

A túra részletes leírása:

A Pécs-kő bevétele

Rövid salgótarjáni sétánk (amelynek során az egykor nagyon is modern belvárosból gyorsan eljutunk a hamisítatlan bányászváros hangulatát idéző házak közé az Acélgyári úton, majd a S jelzést követve két lépéssel bent is vagyunk az erdőben) megmutatja, hogy semmiképpen nem érdemes letudni ennyivel ezt a várost: érdemes a túrát követően visszatérni ide. A Dolinka Pihenőparkot elhagyva az ösvény (S jelzés) végleg beveszi magát a zömében vegyes, az egykori bányászat nyomait viselő, alaposan megbolygatott erdőbe. A kaptatót követően elhagyjuk a Hurka-Pécskő felé vezető P▲ jelzést, majd hamarosan meg is érkezünk a Pécs-kőre vezető rövid elágazáshoz (S▲ - P▲). A csúcsra egy sziklába vájt, meredek és csúszós, sziklagörgeteges „lépcső” vezet fel, amely még biztosítva is van egy hegymászó kötélből készült korláttal. Tériszonyosoknak nem ajánlott a csúcsmászás, de egyébként feltétlenül, hiszen pazar kilátás vár ránk. Abból a szempontból mindenképpen ez a környék egyik legjobb panorámája, hogy rálátunk a távolabbi hegyekre és az alattunk lévő, a völgyekből felkapaszkodó városra egyaránt.

A Pécs-kő (543 m) egykori vulkánja tökéletes példája annak, hogyan vált az erózió és az emberi beavatkozás során láthatóvá a környék különleges földtani múltja. A Pécs-kő vulkánja 2-3 millió évvel ezelőtt először törmeléket szórt: így jött létre a csúcson látható, vulkáni bombákból, lávafoszlányokból és salakos bazalttufából álló összlet.  A második kitörés során a felépült krátert lávabazalt törte át, s innen folyt több irányba az olvadt láva. Az egyik hasadékkitöltés a tektonikai mozgások következtében kiemelkedett, ez a mai Hurka-Pécskő. A Pécs-kő tetejét uraló salakos, törmelékes kőzet nem alkalmas építésre, a második szakaszban ezt a puha réteget áttörő kőzettelérek fekete, tömött bazaltja (lávakőzete) viszont annál inkább. Továbbá nyilván szerepet játszott a hegy városhoz való közelsége is abban, hogy a kőbányászat fokozottan jelen volt a hegyen. Az 1930-as évek előtt öt (!) nagyobb bánya is termelte itt az utcakövet, sőt, drótkötélpálya, kisvasút és sikló is segítette a kitermelt anyag elszállítását. A bányászat csúcsteljesítménye a különleges alakja miatt Hurka-Pécskőnek nevezett kiemelkedés 1923-as lerobbantása és kitermelése volt. De ekkor készült a Pécs-kőre vezető, sziklába vájt lépcsősor is, amely Magyarországon ritka hegymászóélményt nyújt. A kis kitérő egy egykori bányaudvart is érint, érdemes tehát jól körbenézni, az egész táj fejlődéstörténete megérthető itt lényegében.    

Inászó, a letűnt település és a félreeső Szilvás-kő geocsodái

A S jelzésen a Pécs-kő-nyeregbe leereszkedve balra fordulunk a K jelzésre, amely az egész környék szimbolikus helyére, az eltűnt Inászó településre vezet. A csendes mezőn nehéz elhinni, hogy itt egykoron mezőváros állt, amely ugyan a huszita háborúk idején elpusztult, de jó minőségű széntelepének felfedezésével aztán újranépesült, hogy a 19. században itt kezdődjön a Salgótarján környéki szénbányászat (sőt, országosan is ez volt a harmadik szénbánya). Jelentős bányásztelepülés keletkezett akkor, amelyet kétezernél is többen laktak, s ahol iskola, sőt kórház is működött egykoron. Az itt létesült akna 1888-1909 között működött, ezalatt 3 millió tonna szenet termeltek itt ki. Bár a bányászatnak korán vége lett, az utolsó lakosok csak az 1970-es években költöztek ki a megmaradt kolóniatelepekről. Ma már csak – a turistaúttól félreeső – temető és emléktáró árulkodik a múltról, azonban a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban további érdekességeket tudhatunk meg erről az elsőre talán szürke, de mindennapjainkat máig meghatározó időszakról – már csak ezért is érdemes jobban körbenézni a megyeszékhelyen.

A K jelzés erdei betonúton ereszkedik le a Mátraszele és Zagyvaróna közötti műútra, amelyen jobbra fordulva - óvatosan! - tegyük meg a ránk váró párszáz métert, mielőtt a K jelzés balra tér az erdőbe. Egy kiadós emelkedőt követően, a hegytetőn balra fordulunk a S jelzésen. Egy idő után feltűnik a Kőris-tanya vadregényes környezete, beérünk a Szilvás-kő alatti hegyi tanyák közé. Szemközt szinte világít a Bél-kő elbányászott oldala a Bükkben. A tanyákra felvezető dózer útról a S jelzés hamarosan felkanyarodik balra, a csúcs felé, de a kettős csúcsra már a S+ vezet fel. A cseh katonák első világháborús sírjától jobbra a S▲ a Kis-Szilvás-kőre, balra pedig (S+ és a S▲  jelzések) a látványos vulkáni alakzatokat felvonultató Szilvás-kőre jutunk, amit egyébként Rónabánya irányából egy tanösvény is körbejár.

A Szilvás-kő a Salgó hasadékvulkánjához hasonló bazaltos vulkáni működés során keletkezett. A kitörések első szakaszát itt is heves robbanásokkal kísért törmelékszórás jellemezte (ezeket a rétegeket a hegytetőn található hasadékokban láthatjuk), míg a második szakaszban bazalt lávafolyás indult meg a Szilvás-kő kráteréből és az ahhoz kapcsolódó kisebb (ún. parazita) kráterekből (Bagó-kő). Amit ma látunk a vadregényes erdőkkel borított hegycsúcson, az lényegében egy negatív lenyomat: a puhább vulkáni törmelékes és egyéb üledékes kőzetek az idők során a külső erők hatására lepusztultak, míg a kemény bazaltsapkával fedett térszínek sokkal kevésbé. Ennek eredményeként látható a mai hegygerincet alkotó kemény vulkáni csatornakitöltés, illetve annak látványos, jellegzetesen oszlopos elválású bazaltja a Szilvás-kő keleti oldalában. A hegy legnagyobb szenzációinak a vulkáni hasadékok és a bennük keletkezett konzekvenciabarlangok számítanak, amelyek – akár hisszük, akár nem – emberi beavatkozás hatására keletkeztek. A bazalttal fedett Szilvás-kő gerince alatt ugyanis egy közel 5 méter vastag széntelep húzódott, aminek nagy részét 1912-19 között lebányászták. A bányászat eredményeképpen, a beomló bányajáratok hatására repedések keletkeztek a bányajáratok fölötti kőzetben, amelyek mentén a réteg megcsúszott. Így keletkeztek a tetőszintbe mélyedő széles hasadékok, amelyek egyre szűkülve ún. konzekvenciabarlangokként futnak tovább. A Szilvás-kőn a szakemberek több mint tíz járatot tártak fel ebből a ritka barlangtípusból. 

A csúcsot a S▲ keresztezi, de azon csak a kilátást nyújtó pontig érdemes elmenni, majd a hasadékoktól pár lépést visszaereszkedve térjünk rá balra a S+ jelzésre, amely elvezet bennünket a hegy további attrakcióihoz: a látványos bazaltoszlopokhoz. Akárcsak máshol a környéken (Somoskő, Szárkő), a hegy keleti oldalán található kőfejtő is az egykori kürtőben megrekedt és megszilárdult kőzetet mutatja be. A kis szilíciumtartalmú, hígan folyó bazaltlávák jellemző sajátossága ugyanis az oszlopos elválás. Ezek az oszlopok a magma lehűlése során fellépő zsugorodási feszültségek hatására alakulnak ki, legtöbbször öt- vagy hatszög keresztmetszetűek, sőt, gyakran teljesen szabályosak. De a bazaltoszlopok jól tanulmányozhatók a Bagó-kő bazaltbányájában is, amelyet a S+ jelzésen továbbhaladva érünk el.  

A Medves-lapos keresztezése

Rónabányánál a műúton átkelve a S jelzésen vágunk neki a Medves-fennsíknak, de a turistaút hosszú szakaszon annak keleti oldalán, még az erdőben halad. Cserébe fantasztikus kilátás tárul elénk a szlovákiai oldal hegyeire és az alattunk elterülő Medvesalja községeire. Az út mellett feltörő (jelzett) Hideg-kút erősen vasas vizével olthatjuk szomjunkat, mielőtt felérünk a fennsíkra, ahol a kereszteződéstől már a Z jelzést követjük egészen Somoskő váráig. Itt már érezhető, hogy Európa legnagyobb területű bazaltfennsíkján túrázunk: körülöttünk rét hullámzik, és a horizonton az éggel ér össze. A Medves-fennsík - amelyet több lávaár hozott létre - ugyanis 520-570 méteres tengerszint feletti magasságban található, így nem csoda, hogy a horizontot csak a környék magasabb hegyei „zavarják”, mindenekelőtt a Salgó, a szemközti Karancs és persze a Medves-magosa, amely 671 méteres magasságával a fennsík legmagasabb pontja (főleg innen folyt ki a láva). A vulkáni takaró vastagsága 11-107 m között változik, kiterjedése pedig 12,8 négyzetkilométer, melynek nagyobbik része (7,8 km2) esik magyar területre. A Medves-fennsík a szlovák oldalon egészen Abroncsosig (Obručná) tart. A ma elhagyatott réteken sétálva nehéz elgondolni, hogy a táblahegy szélén, különösen annak nyugati oldalán bányák sokasága ontotta magából a macskakövet, s a kalapácsok ezreinek csattogását a kisvasút és a sikló zakatolása törte csak meg. Az egykori Medvespuszta romjait elhagyva már Somoskő felé tartunk, amelyre innen gyönyörű rálátásunk van. Itt is ódon köves úton, egy egykori kisvasút pályáján halad a Z jelzés, majd kanyarog lefelé Somoskő felé, amelyet a roppant hangulatos Bakancsos büfénél ér el.

Somoskőtől Salgó váráig, alagúton át

Nógrád megye talán legszebb vára, Somoskő egy, az erózió révén a felszínen kipreparálódott vulkáni kürtőre épült: igazán különleges, hogy a környező, puhább kőzetek elmállását követően látható az egykoron a kőzetbe benyomuló és a kürtőben megrekedt láva, ahogy az is, hogy az ember egy ilyen szép várat épített a természetes erődítmény tetejére. Feltétlenül látogassuk meg a vár mögött található, világszenzációnak számító bazaltoszlopokat is. A Bakancsos büféhez visszatérve a P+ jelzés vezet át bennünket a gyönyörű és sokat mondó nevű Eresztvényre, a Medves-fennsík kapujához, ahol egy modern látogatóközpontot és játszóteret is találunk. Érdemes belesni és pihenni egyet! A műút túloldalán az erdei betonúton indulunk tovább a Dornyay turistaház romjai felé, majd a P jelzésen jobbra térünk, és a régi kőszállító kisvasút nyomvonalát követjük egészen a Dunelig, amely országosan is különleges ipartörténeti emlék.

A medvesi ipari kisvasút történelme szövevényes. Először a szén miatt épült kisvasút itt, majd azt 1910-ben újjáépítették, immáron a bazalt szállítására. Ez az eresztvényi, somoskői, macskalyuki bányákból szállította a követ a Somoskőújfaluba, ahol normál nyomtávú vonatra rakták át a szállítmányt. Eresztvényen vontatási telep működött, és ide csatlakozott az egykori siklópálya. Eresztvényről Somoskőújfalu felé a mai P jelzés mentén vezetett a kisvasút nyomvonala, s bár az egykori viadukt már az enyészeté lett, a pályaszakasz alagútja ma is áll, sőt, ezen vezet keresztül a turistaút (ezért jó, ha van nálunk elemlámpa).

Az alagúton átkelve balra térünk a S jelzésre, majd rövidesen a S+ jelzésen jobbra. Pár száz métert követően a Z jelzésen (Medvesi Zöld) balra tartunk, amely Salgóbányára, túránk céljához vezet már, de előtte a Salgó alatti hágóból először a PL és a P▲ jelzéseken egy kis kitérővel (balra) felkapaszkodunk Salgó várába (623 m), illetve a hágóból a másik irányba indulva a PL jelzésen a Kis-Salgóra (572 m).  

A középkorban a Karancsot és a Medvest elválasztó Zagyva-völgyben fontos kereskedelmi útvonal vezetett, ezt védte Salgó vára, amely  – hasonlóan Somoskő várához  – hazai viszonylatban jól dacolt az idő vasfogával. A páratlan panoráma és bazalt formációk mellett még Petőfi lovának patkónyomát is felfedezhetjük az egyik kövön! A Boszorkánykőnek is nevezett Kis-Salgó pedig a bazalt ferdén rétegződött formái miatt érdekes, na meg persze a csodálatos kilátás miatt. Ideális helyszíne a búcsúnak, amely minden bizonnyal csak átmeneti, mert aki megismeri a Karancs-Medves-vidék szépségeit, gyorsan visszavágyik ide.

A túrát Salgóbányán, a vidék ikonikus településén fejezzük be, ahova a Salgó alatti hágóból nagyon gyorsan lejutunk. Salgóbánya volt a környék barnaszén bányászatának egyik központja, az egykori gazdag bányászéletről a kaszinó árulkodik, éppen itt működik ma a Novohrad-Nógrád Geopark Geocsodák Háza nevezetű látogatóközpontja, ahol mindenképpen érdemes jól körbenézni, s amely az itt született Zenthe Ferencnek is emléket állít.