A palóc Olimposz esszenciája

• A vasútállomástól a P jelzésen indulunk felfelé
• A határtól az Északi Zöld Z jelzésén, a Kis-Karancs gerincén folytatjuk
• A nyeregnél jobbra térünk szlovák P jelzésen a Szent Margit-kútig, majd vissza
• Innen egy nyúlfarknyi P+ szakasz után a P jelzésen jobbra fordulva felsétálunk a Karancs csúcsára
• Leereszkedünk a Z+ jelzésen a Karancs-nyeregig, és egy rövid kitérőn, a S kápolna jelzésen a Szent Margit-kápolnáig.
• Visszatérünk az elágazásig, és a S jelzésen meredeken leereszkedünk a Czeberna-völgyben
• A Kercseg-patak mentén balra fordulunk a S+ jelzésen, és a Kercseg-lapos érintésével visszatérünk Somoskőújfalura.

A túra részletes leírása :

A hányatott sorsú település

„Somos”, azaz Somoskőújfalu a Karancs- és a Medves-vidék közötti szűk völgyben fekszik. Itt van a Tarján-patak és a Gács-patak (helyi nevén Báberki) vízválasztója. A helység 1455-ben bukkant fel először az írásos forrásokban Somoskő várának tartozékaként, mint „Ujfalu”. 1548-ban már „Somos újfalu” (Somosújfalu) néven említették. A török hódoltság idején tíz adóköteles házat számlált. 1715-ben 10, öt évvel később már 16 magyar háztartást írtak itt össze, az 1833-ban pusztító tűzvészben pedig 64 ház égett le. 1906-ban vette fel a Somoskőújfalu nevet. A 20. század elejére egyre többen kaptak szénkutatási engedélyt a falu határában, és a bányászat mind nagyobb szerephez jutott a helyiek és az egész környék életében.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut, valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza fül-orr-gégész professzornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére, több éves tárgyalássorozat eredményeként Somoskőújfalut és Somoskőt, valamint a környékbeli bányákat visszacsatolták Magyarországhoz. Ezt a szokatlan fejleményt az tette lehetővé, hogy Somoskőújfalut később, 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták, egy helyi népszavazás eredményeként azonban 2005 óta ismét önálló község. 2017-ben az Országgyűlés a Hazatért falu (Pagi ad Patriam reversi) címet adományozta a településnek.

Felkapaszkodás a zöld határon

A Somoskőújfalu, vasútállomás buszmegállójából indulunk, ahol büfé is található. A P jelzés rögtön átkel a sínek feletti felüljárón, majd a Kilátó utcán balra fordul. A jelzés egy jobbrafordulással hamarosan megindul felfelé egy földúton, és egy fáktól takart Tájvédelmi körzet táblánál belép az erdőbe. Ritkás vegyes erdőben kaptatunk felfelé 1 kilométert, mígnem elérjük a határt és az Északi Zöld ott vezető Z jelzését. A karbantartott, szélesen lekaszált sávban határkövek jelzik, hogy merre húzódik a határ, és rajta a jelzett út. Ezen balra haladunk egy meredek gerinc szép tölgyesében, fel a 662 m magas Kis-Karancsra, majd a túloldalon le egészen egy kis nyeregig, ahol a Szent Margit-forrás felé jobbra kanyarodik a szlovák P jelzés. A forrás innen 200 méterre van, egy széles földút ereszkedik le hozzá. A gyengén csordogáló kifolyónál egy feszületet is találunk egy Szent Margitot ábrázoló szobrocskával, mellette pedig behúzódhatunk a tetővel fedett pad-asztal garnitúrához.

Visszatérve a határra egy rövid szakaszt egyenesen, a P+ jelzésen teszünk meg, majd a P (és a P▲) jelzésen egy combos kapaszkodó vár ránk, egészen a Karancs 729 m magas csúcsára. A szlovák-magyar határon magasodó hegy a Cseres-hegység legmagasabb pontja. A csúcskő közelében egy kilátótornyot és két fedett asztalt találunk.

A felhőkbe burkolózó hegy

A Karancs tömege 15 millió évvel ezelőtt, a középső miocén korban üledékekbe hatoló andezitmagma felnyomulásával jött létre, amely később részben lepusztult. A felnyomuló magma, az úgynevezett lakkolit számos nyúlványt hozott létre, ezek a Karancs közelében lépnek a felszínre. A kőzetet amfibol, piroxén és biotit alkotja, forró oldatokból kivált ásványokat: kalcitot, aragonitot és zeolitokat is tartalmaz. A porfíros szerkezetű andezitben nagyobb szemcséjű, vöröses színű gránátok találhatók, amelyek még nagy mélységben, a magmakamrában kristályosodtak ki. Az andezit és a felette levő homokkő érintkezését a sátorosi kőbánya tárja fel.

A gyakran felhőbe és ködbe burkolódzó Karancsot a palócok szentnek tartották. A Kupán-hegyese, a Kercseg-tető, a Kápolna-hegy, az Ivánka-hegy és a Karancs által alkotott vonulatot az alakja alapján egy fekvő, várandós nőhöz is szokták hasonlítani. Van, akit inkább egy elefántra emlékezteti, de ez már nyilván modernebb jelenség. Csúcsának állítólag Mikszáth Kálmán, a „legnagyobb palóc” adta a mitológiára utaló nevet, ám dokumentálhatóan először id. Noszky Jenő geológus hivatkozott rá „Palóc olymposként” a történelmi Magyarország tájait bemutató könyvében. Bármi is az igazság, a hegy környékére palóc istenek híján magyar szentek költöztek. Szent Margit és Szent László nevével is kapcsolatba hozták a hegyet, illetve az oldalában álló kápolnát. Évente többször búcsújárók százai vágnak neki a meredek kapaszkodónak, hogy felkeressék a legendák övezte szent helyet.

Amikor a hegy épp nem takarózik felhőkkel, a csúcsára állított kilátóról remek kilátás nyílik körbe aMátrától egészen a Magas-Tátráig, a Börzsöny hegyeitől a Bükk mészkőtömbjéig. A kilátó valójában egy Algyőről származó, „újrahasznosított” olajfúró torony, amelyet 1964-ben állítottak az 1929-ben emelt fatorony helyére. 1989-ben felújították, mert életveszélyessé vált. „Testvére” a Cserhát 567 méter magas csúcsán, a Tepkén található.

Vallásos és munkásmozgalmi zarándokhelyek

A csúcsról a Z+ jelzésen ereszkedünk le a Karancs-nyeregig. Innen egy rövid, a sárga kápolna jelzésen megtett kitérő vezet a 685 m magas Kápolna-hegyre, a szépen gondozott, nyitott homlokzatú Szent Margit-kápolnához. Alapításának pontos időpontjáról nincs adat, az építtető, illetve alapító személyéről is megoszlanak a vélemények. Mocsáry Antal 1826-ban megjelent, „Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése” című művében ezt írja: „… Ennek tetején vagyon egy már tsak omladékjaiban látszó kápolnának kőfala, melly a R. Catholicusok által Szent Margit tiszteletére szenteltetett. Ki építette hajdan ez a kápolnát, a mellette volt remete-hajlékkal, kerttel, péntzével, istállótskával, az írók benne meg nem egyeznek” 1950-ben betiltották a kegyhely működését, berendezéseit széthordták, oltárát a karancslapujtői római katolikus templomban helyezték el. 1990-91-ben Szőlős Géza karancsaljai lakos és Morgenstern Ferenc, Karancslapujtő polgármestere kezdeményezése nyomán a kápolnát újraépítették. Ezt követően elkészült az új harangláb és a remetelak is. Jelenlegi formájában 2007 óta áll a Karancs-kápolna Alapítvány és az Ipoly Erdő Zrt. jóvoltából. A közelében egy 2006-ban felavatott Trianon-emlékmű is van.

A kápolnát Szentélyerdő veszi körül: két bükkös erdőrészlet övezi a csúcsot, egy molyhos tölgyes uralta állomány pedig a déli oldalon, kissé lejjebb fekszik. A három idős erdőrészlet védett és fokozottan védett természeti területen áll, és 140-190 éves fáknak is otthona. Az erdő annyira természetesnek tűnik, mintha már a határon túl, a Kárpátok zordabb vidékén járnánk: holt faanyag hever szanaszét, öreg, letört koronájú faóriások állnak mindenfelé.

A kitérőről visszatérve jobbra fodulunk a S jelzésen, és eleinte egy hosszú, száraz gerincen sétálunk lefelé egy gyalogúton. Ez hamarosan nagyon meredekké válik, amikor beereszkedik a Czeberna-völgybe. Esős időben az út veszélyesen csúszhat, ezért jól jön a rutin és a túrabot. Egy kilométer után, egy tágas rétnél elérjük a Kercseg-patak völgyét. Az útelágazás táblájától balra, felfelé kell haladni a S+ jelzés mentén, a patakot szegélyező óriás bükkfák alatt. Újabb egy kilométer, és megpillantjuk a jóízű Gyopár-forrást, melynek mostanra már omladozó duzzasztását 1960-ban az Acélárugyári Természetbarátok építették ki. Innen kőhajításnyira van a Kercseg-lapos, egy hatalmas rét öreg fákkal, épített tűzrakó és pihenőhelyekkel, valamint egy megrongált mozgalmi emlékművel. Amikor még külterjesen tartották az állatokat, a rét fás legelőként szolgált, most azonban már a salgótarjániak kedvenc kirándulóhelye, mivel egyszerűen megközelíthető gyalogosan, kerékpárral, lóháton és autóval is.

A lapost elhagyó S+ jelzés hamarosan át is vezet egy erdei parkolón, majd elér egy esőházat, ahol tájékoztató táblákról informálódhatunk. Itt keresztezünk egy régi, kopott aszfaltutat, mielőtt egy esőben csúszóssá váló földúton leereszkedünk egészen a Somoskőújfalu határát övező dombokon hullámzó, virágokkal tarkított kaszálórétekre, amelyeken sok értékes növény virít. Túránk a kezdőpontban, a vasútállomásnál ér véget.