MackóKör - Bakancsban a Medves hátán

Itiner

• A Vargánya vendégháztól felfelé indulva menjünk végig a Vörösmarty utcán, majd egyenesen tovább az erdőbe, ahol kb. 200 méter múlva becsatlakozik a P és S jelzés. Innen egyenesen haladva Eresztvényig a P jelzést kövessük!
• Eresztvénytől Somoskőig a P+ jelzés mutatja az utat, a településre beérve a várig a Z jelzést kell követni. A vártól a falu közepén található temetőig a Z jelzésen menjünk vissza, majd ott balra fordulva térjünk a Z/ (tanösvény) jelzésre, míg el nem érünk egy szintutat. Innen a Medves-fennsíkot balra fordulva, a Z jelzésen érjük el (figyelem, 2018-ig P+ jelzés volt!).
• A fennsíkon egészen addig a Z jelzést követjük, míg egy jelzésekben gazdag elágazáshoz nem érünk. Itt enyhén balra tartva, a S jelzésen haladjunk tovább egészen Rónabányáig, ahonnan Rónafalut az aszfaltúton jobbra fordulva érjük el.
• Rónafaluba jobbra fordulva, immár a S◼ jelzést követve sétálunk tovább – át a településen, keresztül a Medves-fennsíkon (a Kadlót-keresztnél balra tartva), majd egy erdőrészleten áthatolva, az utolsó kereszteződéstől a S jelzésen érünk be Salgóbányára.
• Salgóbányáról a Z kerékpáros jelzésen talpalunk a Fanyúlig.
• Innen a Beszterce lakótelep sarkáig a Z kerékpáros jelzést kell tovább követnünk - faluban ez Z jelzésként folytatódik, ne térjünk le róla!
• A Beszterce lakótelepen forduljunk jobbra a P▲jelzésre, amit egészen a Kercseg-lapos bejáratáig (buszmegállót idéző pihenőhely, egyben ellenőrzőpont) nem hagyunk el.
• Innen a S kerékpáros jelzés vezet el Somoskőújfaluig. Ezt a vasútállomástól addig a pontig kell követnünk, ahol a túra elején elértük a jelzett utat – itt balra fordulva jutunk vissza a Vörösmarty utcába, és ezzel a célegyenesbe.

Részletes útleírás

Utunkat a Vargánya vendégház kerítésén lévő QR-kód beolvasásával kezdjük, majd felfelé indulunk a Vörösmarty utcán. Ahol az aszfalt véget ér, nyílegyenesen folytatjuk az utunkat az erdő irányába, hamarosan elérve a P és S jelzéssel ellátott turistautat, ami egyben az egykori eresztvényi bányavasút nyomvonala is. A kisvasút feltehetően már az 1870-es években létezett, és a vecseklői szénbánya kincsét szállította Somoskőújfalura megszüntetéséig. 1910-ben azonban újjáépítették, ezúttal már bazalt szállítása céljából. A 760 mm nyomtávolságú, gőzüzemű kisvasúton két jelentős műtárgy épült: egy viadukt és egy alagút – ez utóbbi ma is létezik, sőt, túránk is átvezet rajta. A kisvasút forgalma 1963. január 1-én szűnt meg, 1965-ben a pályát is felszedték. Az egykori nyomvonal azonban végig jól követhető, mi több, MackóKör is ezen halad egészen Eresztvényig, ennek köszönhetően utunk folyamatosan, de nem túl meredeken emelkedik.

Eresztvénytől a P+ jelzést kell követni Somoskőig. Amint keresztezzük a Salgóbányára vezető utat, egy játszótér és egy modern, de a tájba simuló épület ötlik a szemünkbe. Az Eresztvényi Látogatóközpont vezetett túrák kiindulópontja, infópont, kávézó és szolid bemutatóhely egyszerre – itt elsősorban azon van a hangsúly, hogy becsalogassák a kirándulókat, és programjavaslatokkal lássák el őket, ne számítsunk hatalmas kiállításra. A látogatóközpont mellett az aszfalt- majd kaviccsal szórt úton haladunk tovább, egy zártkertes övezetben, mígnem egyszer csak egy tisztásról észak fel pillantva fel nem tűnik a somoskői vár – az impozáns rom szinte csalogat, ráadásul az első ellenőrzőpontot is ott találjuk majd. Előbb azonban a turistaúton továbbhaladva hamarosan a Petőfi-forráshoz érkezünk. Petőfi itteni látogatását nagy becsben tartja az utókor, lépten-nyomon a költőre emlékeztető elnevezésekkel, emlékekkel találkozhatunk a környéken.

Somoskő előtt egy Y-elágazásban balra térünk, majd végigmegyünk a „Hazatért falu” (Somoskő és Somoskőújfalu azon kevés települések közé tartozik, amelyek a trianoni döntést követő, Magyarország számára kedvező határmódosításokkal „visszatértek) egyenesen a vár felé vezető utcáján, immár a Z jelzésen. Utunkat régi tűzoltószertár, temető, és egy teljesen jelenkori buszforduló szegélyezi. A vár alatt tetszetős parkot alakítottak ki, ahol megtekinthetjük a 13 aradi vértanú emlékművét, számos vár makettjét, illetve egy Petőfi-kunyhót. A kunyhó Petőfi több mint 170 évvel ezelőtti látogatásának emlékét őrzi, illetve bemutatja a helyi népi építészet sajátosságait is. Ne felejtsük el azonban az ellenőrzőpontot, és a fölénk magasodó várat se! A határ szlovák oldalán található Somoskő várának magját a 13. században a Kacsics nemzetség emeltette, majd az Anjouk idejében királyi birtok lett. Rövid időre török uralom alá került a 16. század végén, majd jelentősen megerősítették, végül a vesztét egy 1682-ben történt gyújtogatás okozta. Amiért mégis igazán izgalmas a rom, azt már Petőfi is észrevette: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.” A vár alatti hegyet ugyanis gyakorlatilag egy hatalmas bazaltömlés alkotja, amely nagyjából 5 millió éve zajlott ezen a vidéken. Az ötszög és hatszög alakú oszlopos bazalt a mélyből kiáramló forró láva viszonylag lassú hűlése, majd megszilárdulása során keletkezett: a kihűléssel járó térfogatcsökkenés szabályszerű összehúzódással jár, ennek köszönhetjük a szabályos geometriai formák kialakulását. A szabályos köveket a vár falában, kútjában, de az erődítmény alatt, a hegy északi oldalán található bazaltzuhatagnál is megcsodálhatjuk.

Somoskő várától ugyanarra indulunk vissza, amerről érkeztünk, majd a temető sarkánál balra fordulunk, egy Z/ vonallal jelzett tanösvényre, melyen néhány száz méter után elérjük a Z jelzést, ahol ismét balra fordulunk, a Medves-fennsík irányába. Hamarosan elérjük Közép-Európa legnagyobb, 12,8 négyzetkilométer kiterjedésű bazaltfennsíkját. Az egyedülálló geológiai formáció egészen fiatal, körülbelül 12-14 millió évvel ezelőtt jött létre: a felszínre törő láva szétfolyt a dimbes-dombos üledékes kőzeten, így vastagsága is igen változó, 11-107 méter között változik. A fennsíkon rétek, legelők, cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, és bükkelegyesek alkotják a növénytársulásokat. A Z jelzésen haladva általában messzire elláthatunk, jó időben a gyep pihenésre, napozásra csábít.

A fennsíkon egyszer csak egy jelentős útelágazáshoz érünk, a szélrózsa szinte minden irányába jelzett utak haladnak tovább – talán ez az egyetlen pont a túrán, ami magában rejti az eltévedés veszélyét. Nem kell azonban megriadni, enyhén balra tartva, a S jelzésen kell továbbhaladni, a lejtős úton hamarosan elhagyjuk a gyepszőnyeggel borított fennsíkot, erdős részre érünk. Egészen Rónabányáig haladunk a hangulatos úton, ahonnan többször remek kilátás nyílik északi irányba. Rónabányát elérve már tizenkettedik kilométeren is túl vagyunk, és az aszfaltút előtt ezt egy becsekkolással is igazolnunk kell. Rónabánya kicsit úgy fest, mintha megállt volna az idő: a Szilvás-kő oldalában fekvő bányásztelepülés 1891-ben, a szénbányára (Gusztávtáró) épülve jött létre – és szinte azóta is változatlan képet mutat az akkortájt épült három utcányi bányászlakás.

Rónabányáról az aszfaltúton folytatjuk utunkat Rónafalu felé – rögtön az első elágazásnál jobbra térünk a település irányába, innen egészen Salgóbányáig a S◼ jelzést követjük. A legenda szerint öt tót család által alapított, utolsó fénykorát a szénbányászatnak köszönhető, rendezett kis településrészen (egykor önálló falu, ma Salgótarján része) átkelve hamar visszaérünk a Medves korábban magunk mögött hagyott füves fennsíkjára. A mező közepén a Kadlót Andor és neje által állított kereszt mutatja az utat 1901 óta. A feszületnél balra kell tartani, megcélozva a mező északkeleti sarkát, ahol keresztezzük a S és Z jelzéseket, de továbbra is a S◼ jelzést követjük. Egy kereszteződés után a S jelzésre váltva, erdőrészleten átvágva közvetlenül a Geocsodák Háza mellett érünk be Salgóbányára.

A látogatóközpontban a környék földtani múltját képező geológia képződményeket fedezhetik fel elsősorban az erre járók, míg az egykor virágzó bányásztelepülésen a szürke hétköznapok világába csöppennek vissza. A kis utcákat Salgó vára irányában a Z kerékpáros jelzésen hagyjuk magunk mögött, már a következő ellenőrzőpont miatt izgulva. De mielőtt becsekkolnánk, ha (szint)időnk engedi, egy kitérővel a PL jelzést követve egy rövid, de velős mászást abszolválva érhetjük el Salgó várát. Ahogy a szomszédos somoskői várat, úgy ezt az erődítményt is a Kacsics nemzetség építtette és birtokolta is kezdetben, majd több, 15. századi tulajdonoscsere után ezt is elfoglalták a törökök, és 1554-1593 között uralmuk alatt tartották. Érdekes időszak lehetett ez, hiszen a bőven látótávolságon belül lévő somoskői várat a királyi Magyarország csapatai ellenőrizték egy rövid időszakot kivéve. A vár visszavétele lett a veszte, hiszen ekkor lőtték rommá és égett le, azaz a 16. század vége óta katonai szerepe nem volt már a hegycsúcson álló egykori erősségnek.

A várból a PL jelzésen térünk vissza eredeti útvonalunkra (Z jelzés), és néhány száz méter megtétele után, egy elágazásban találjuk a következő ellenőrzőpontot (18,3 km). Innen egészen a Salgótarján északi határában lévő Beszterce-lakótelepig a Z kerékpáros jelzésen ereszkedünk lefelé. A Tatárárokból sportpályák közé érünk ki (a turistaút Z jelzésként folytatódik egyenesen tovább), itt érdemes vetni egy pillantást hátrafelé, Salgó vára látszik a közeli bazaltcsúcson. Mielőtt elérnénk a panelházakat, jobbra kell fordulni a P▲jelzésre, az egykori Tóstrand irányába, majd a tó délnyugati csücskének megkerülését követően át kell kelni a 21-es főúton.

Innen az egykor a Karancs oldalában működő kőbányára vezető szerpentinen kezdjük taposni a hátralévő nagyjából fél tucat kilométert. Az 1970-es évek közepén épült úton körülbelül 2,2 millió tonna követ szállítottak le a következő húsz évben. Belegondolni is szédítő, milyen mennyiségű kockakő, zúzottkő, és egyéb formátumú bazalt került be a Karancs és a Medves anyagából útalapokba, vasúti ágyazatba, vagy közvetlenül a kövezetbe, a források egybehangzó állítása szerint Budapesttől Bécsen át Londonig. Míg ezen gondolkodunk, szinte észrevétlenül érjük el utolsó ellenőrzőpontunkat egy erdei pihenőnél ott, ahol a S+ és S kerékpáros jelzés keresztezi utunkat. Becsekkolást követően a S kerékpáros jelzést követjük eddigi utunkról jobbra letérve. Egy kisebb dombtól eltekintve folyamatosan ereszkedünk Somoskőújfalu vasútállomása felé, menet közben egy nagyobb réten utoljára megpillantva a távolban Salgó várát. Az állomás felüljáróján átkelve a 21-es út mellett találjuk magunkat, ahonnan ugyanazon a jelzésen maradva indulunk neki egy meredek utcának, hogy utolsó pár méternyi szintkülönbségünket is leküzdjük.

Aki sikeresen, szintidőn belül teljesíti a túrát, mindenképp gazdagabb lesz egy nagy élménnyel és egy névre szóló oklevéllel. Aki ennél többre vágyik, 500 forint ellenében egy kitűzőt, 2500 forint ellenében egy pólót is igényelhet.