Kohászok útja (Kohász kéktúra), 1. szakasz: Salgótarján – Istenmezeje

• A vasútállomás aluljárójából nyugat felé, a S jelzésen teszünk kitérőt a Galcsik fogadóba, hogy beszerezzük az első pecsétet, majd visszasétálunk.
• Salgótarján vasútállomásának aluljárójából a K jelzést követjük Istenmezejére.

A túra részletes leírása

Salgótarján – Bárna: a Medves-vidék bazaltplatója alatt

A Kohászok útja rövid kitérővel kezdődik: a vasútállomásról a S jelzést kell követnünk a Galcsik fogadóhoz, amelynek recepcióján találjuk az első pecsétet. Az oda-vissza negyedórás séta után a vasútállomás aluljárójában lépünk rá a K jelzésre, enyhén emelkedő utcákon elhagyva a várost, amelynek központja a szocialista várostervezés jegyeit viseli magán. Salgótarján iparosodása, várossá fejlődése ugyanakkor nem a 20. század második felében kezdődött: a 19. század közepén a közelben felfedezett barnakőszén kitermelése a kor egyik legjelentősebb magyar vállalatát hívta életre, amelyet az acélgyár megnyitása és a vasút korai (1867-es) kiépítése követett. A panelházak az 1960-as években épültek a szűk völgybe, éppen azelőtt, hogy a bánya a következő évtizedben bezárt.

A kertesházakat elhagyva, rövid erdei szakasz után üdülőtelepet hagyunk el, amelynek túlsó oldalán érdemes megtenni a túra első opcionális kitérőjét: a S, majd az utolsó métereken a S▲ jelzéseken kapaszkodhatunk fel a Pécs-kő bazalttömbjének tetejére. Szűk párkányon, kifeszített kötél segítségével jutunk fel a Medves-vidék egyik legjobb kilátásáért. Láthatjuk a város túloldalán a Karancs teljes tömbjét, a Medves platóját, a közeli Salgóvárat, és ha figyelmesek vagyunk, hatalmas termeszvárakra emlékeztető salakkúpokat is kiszúrhatunk a közelben. A Pécs-kő hegyvidéki kilátásának része a Mátra és utunk további szakasza is. A sziklamonstrum testét az egykori vulkáni kürtőben rekedt láva anyaga építi fel. Hajdanán a macskakőnek fejtett bazaltot kötélpályán szállították le, később sípálya is elért idáig.

Visszatérve a K jelzésre, sekély völgybe ereszkedünk, és szép erdőben, fenyőcsoportot mellőzve, nagy kanyarral kerülünk egy erdészházat. Villanyvezeték mellett érkezünk az emléktáblához, amin az inászói pecsétet találjuk. A kiszélesedő völgytalpon állt a 20. század első felében a fénykorában 2300 lakosú, kórházzal is rendelkező Inászó, amire már csak néhány tönkrement épület és a tábla fotói emlékeztetnek, hiszen az 1970-es években elnéptelenedett. Az eredetileg 13. századi mezőváros helyére a 19. század közepén költözött újra élet, amikor az Ó-Mária-táró széntelepének kitermelése (és ezzel Salgótarján szánbányászata) megkezdődött. A környéken a 20. század közepén 24 bányában fejtették a szenet – a korszak mementója a lejjebb, az úttól balra kialakított emléktáró.

Széles földúton érjük el a mátraszelei autóutat, amelynek túloldalán megváltozik a terep és az erdő jellege is. Szűk, bükkössel fedett völgyecskén sétálunk végig, majd kanyarogva küzdjük le a völgyfő emelkedőjét. Fent irtásfolton kelünk át, és vegyes erdőben folytatódik az út a Bárna melletti rétekig. Érdemes kinézni a hajdani legelőkre, mert szép a kilátás a völgy túloldalán meredeken letörő Szér-kő felé. Erdeifenyők szegélyezte úton, majd talán hajdani sípálya pásztáján érkezünk meg a faluba, aminek célpontja felé elhaladunk egy sziklakápolna mellett is – falában már a következő napok terepi formáit meghatározó homokkő jelenik meg.

Bárnán a központban, a parkban található táblán függ a pecsét. Érintjük a presszót is, majd kikanyarodunk a házak közül, és homokos úton kerüljük ki a kálváriát és a haranglábat. Érdemes ezeket is útba ejteni, hiszen a néhány méteres kitérőért cserébe a völgyet kitöltő, parádés fekvésű falu látványa lesz a jutalmunk. (És még a harangot is megkondíthatjuk.) A faluszéli réteken, egy vizenyős mélyedés peremén helyi kezdeményezésre épített bivakházak állnak (szám szerint kettő), mellettük pihenőhelyet emeltek. Vizet a faluból kell hozni, de a fenyőkkel és rétekkel ölelt, a településtől valamelyest elzárt helyszín tökéletes táborozóhely a Kohászok útjának egyik estéjére.

Bárna – Istenmezeje: félreeső dombvidék monumentális bazalttűvel

Az út folytatása máris nehéz döntés elé állít: a Kohász kék a szomszédos Nagy-kőt elkerülve, elegyes, de szokványos erdőben vezet tovább, ha viszont letérünk a hivatalos útvonalról, és a K▲ jelzést választjuk, kemény kaptatással elérhetjük a sziklakilátót is. Talán segít a döntésben, ha azt mondjuk, a bárnai Nagy-kő Észak-Magyarország egyik leglátványosabb panorámapontja. Már a csúcsra vezető, helyenként gerincúttá keskenyedő, néhol kőomlás nyomán elszóródott tömböket kerülgető ösvény is szép, de a hatalmas bazalttű tetején állni maradandó élmény. A kitett, függőlegesen „elnyesett” sziklaformát a bányászat hozta létre, anyaga pedig vulkáni kürtőben megszilárdult bazalt, ami köríves rajzolatot is mutat. Tetejéről a Börzsönytől az Aggteleki-karsztig tart a panoráma, mindenhol erdős dombok és hegyek hullámoznak, a Kárpátok vadonjait felidéző látvány meghatározó eleme pedig a szemközt, óriási falként nyújtózó Mátra vonulata.

A Nagy-kőről folytassuk az utat egészen a K jelzés csatlakozásáig. Rövid ereszkedést hosszas erdei kanyargás követ, nagyjából szintet tartva, egy hatalmas vadaskert kerítését kerülgetve. Hol széles szállítóúton, hol ösvényen baktatunk, néhol ki-kilátni a Vajdavár-vidék hegyei felé, de ezt a szakaszt nem a panorámák határozzák meg. Száraz időben itt a homok, eső után az agyag csúszik a talpunk alatt, de legalább a terep nem állít kihívások elé. Egy irtott lejtőről szépen feltárul a Mátra gerince, majd érdemes röviden jobbra letérni a jelzésről, hogy a Mátracserpuszta felé hosszan hullámzó erdei rétet is láthassuk – aki kisétál a nem is oly’ közeli túlvégére, szép kilátást kap a Mátrára.

A kényelmes, eseménytelen, de hangulatos útszakasz alig járt erdőséget tár fel, amelyben rendszeresen előfordul medve és farkas is. Amikor a kellemes, de monotonná váló erdőtáj elringatott, és már azt gondolnánk, egyszerűen csak „lecsorgunk” Istenmezejére, az útvonalnak van még egy dobása: a faluba vezető, beszédes nevű Katus-gödör. A szakadékszerű völgy sötét bükkösében szűk ösvény simul a lejtő pereméhez, és érdemes figyelni minden lépésre, hiszen a magasság és a terepviszonyok miatt a kicsúszás helyenként végzetes lehet.

Istenmezeje központjában, a községháza fedett teraszán szerezhetjük be a következő pecsétet. Feljebb, a főút közelében pedig étterem működik. Evés után érdemes rövid kitérőt tenni a Noé szőlője nevű sziklaformációhoz, ami barázdált homokkőfelületével és a hátáról nyíló kilátással tökéletes lezárása ennek a szakasznak.