Ágnes-vízesés

Az Ágnes-vízesés ágai egy hatalmas, félköríves sziklakaréjról csobognak alá. A két barna mésztufagallért, amelyeken lebucskázik a patak, a vízből kicsapódó (oldott) mésztartalom építi, errefelé hozzávetőleg 10-15 ezer éve. A nagy árvizek alámossák, illetve a fagy okozta aprózódás marja a sziklaív testét, amely így áthajlik. Az édesvízimészkő-lerakódás még hosszan kanyarodik a lejtő felé, és mivel teljes egésze a patakból vált ki, formája a meder vándorlását, a völgy mélyülését rajzolja ki.

A Mecsek e része édesvízimészkő-lerakódásokban különösen gazdag. A csapadékvíz a talajon átjutva szénsavassá válik, és a mélybe szivárogva mésztartalmat old magába a mészkőből. Amikor a víz egy forrásban a felszínre lép, szénsavtartalma elillan, és oldott mésztartalma elkezd kiválni, így aztán bekérgezi az útjába kerülő akadályokat: ágakat, fatörzseket, hordalékanyagot. A moszatok és mohák pedig szén-dioxidot vonnak el a vízből, ezzel gyorsítják a mésztufa képződését, és segítik a különböző formák épülését. E folyamatok eredményeképpen kisebb-nagyobb gátrendszerek, sziklalépcsők alakulnak ki a patakmedrekben, az édesvízi mészkő pedig a rátelepedett talaj alatt teljes völgyszakaszokat is bélelhet - akár több tíz méter vastagságban. Mivel a növényi részek elbomlanak belőle, a kőzettest üregessé, lyukacsossá válik, amiről a kopogtatásra hallatott, kongó hang is tanúskodik.

A Mánfa és Pécs közti karsztterület forrásai a Mecsek bonyolult felépítésének köszönhetően a hegység legnagyobb hozamú vízfakadásai: a barlangokat rejtő mészkő testébe más kőzetek pikkelyei ékelődnek, helyenként gátakat képezve a mélyben vándorló karsztvíz útjában. A torlaszok mögött felgyűlik a víz, a források pedig e gátak túlfolyóiként működnek (pl. Gyula-, Kánya-, Vízfő-forrás stb.).

A pompás erdei környezetben fekvő Ágnes-vízesés felkeresését érdemes összekötni a Meleg-mányi-vízesés és a Mánfai-kőlyuk meglátogatásával, hiszen mindkettő a közelben található.

Nyitvatartás

Árak: