Hűs völgyekből a napos oldalra

Itiner

• A mánfai temetőtől a P+ jelzést követjük egészen a Meleg-mányi-vízesésig.
• A vízeséstől visszatérünk a Petnyák-völgybe a P+ jelzésen.
• Balra, a Z jelzésen érintjük az Ágnes-vízesést, majd csatlakozunk a Nagy-Mély-völgybe.
• A Nagy-Mély-völgyben balra indulunk a P jelzésen.
• A völgy fejezetében, egy irtásnál fordulunk jobbra a K jelzésre, amit egy elágazásig követünk.
• Az erdei elágazásból balra tartunk a Z jelzésen, amit a Honfoglalási emlékműig követünk.
• Az emlékműtől balra térünk a S jelzésre, amit a Tubesen át követünk a gerincen.
• Jobbra teszünk kitérőt a S▲ jelzésen a Kis-Tubes kilátójába.
• A kitérő út visszahurkol a gerincre, és a S jelzést követjük a Misina romos épületéig.
• A Misináról jobbra, a S▲ jelzésen távozunk, melyet a Mecsek kapu előtti kanyarig követünk.
• A Mecsek kapu előtt balra váltunk a Z+ jelzésre, amin a Szőlő utca kereszteződéséig gyalogolunk.
• A Szőlő utcán jobbra térünk a Z◼ jelzésre, amit egy útjelző tábláig követünk.
• Az útjelző táblánál jobbra kanyarodunk a jelzetlen Szaniszló útra.
• A Balázs-pihenőhoz jobbra, egy jelzetlen, rövid ösvényen térünk ki.
• A Balázs-pihenőtől a lépcsősoron ereszkedünk le a Tettye kapuhoz.
• A Tettye kaputól a S jelzést követjük a Tettye térre, ahol jobbra találjuk a buszmegállót.

A túra részletes leírása

A karszt vizes oldala

Mánfa határából indulva mintegy 600 métert gyalogolunk a forgalmas autóút mentén, a P+ jelzést követve. Legyünk körültekintőek az aszfalton! Egy kanyar végében a jelzések végre a patakhíd felé hívnak, és átvezetnek a kis vízfolyáson, a túloldalt pedig a mánfai templomként is ismert Sarlós Boldogasszony-kápolna elé járulunk. Az egyszerű megjelenésű, mégis valamelyest itáliai benyomást keltő, már ránézésre is különleges templomot 12. századi építése óta többször is kibővítették (ennek köszönhető aszimmetrikus kialakítása). Eredetileg a falu is körülvette, ám az a törökök pusztítása után már följebb, mai helyén éledt fel. Ezt követően a hagyomány szerint egy elkóborolt bika vezette a helyieket az elfeledett templomhoz, amikor is szarva beakadt a falakat körbefonó folyondárba, és ahogy szabadulni próbált, mozgásával megkondította a harangot - az állatát kereső gulyás így lelte meg a romokat. Az épületet a 18. században egy remete erősítette meg, majd a 20. század folyamán többször is renoválták. A templomot több száz éves ezüsthársak árnyékolják.

Innen völgy alját követjük, mely már a Mecsek rengetegének kapuja. Egy erdősávban átkelünk a patak gázlóján, majd újabb hosszú rétpásztát követünk, mígnem az erdő összezárul, és fárasztó kaptatás veszi kezdetét. Fönt aszfaltútra lépünk, melyen bal felé csak néhány métert teszünk meg - szemközt feltűnik a Jószerencsét-vadászház. Nem csupán neve sejtet bányászat ihletet, hanem a közeli forrás tárnát mintázó foglalása is. Előtte jobbra, széles erdei keréknyomra fordul a P+ jelzés, és néhány perc alatt leereszkedünk a Meleg-Mányi-völgybe. Elnevezése az egykor a közelben létezett Melegmál faluéból származhat - a Mál, Mán, Mány szó napos hegyoldalt jelentett. A település helyszíne ezért vélhetően valamely déli lejtő lehetett, annál is inkább, hiszen a völgyet domborzati viszonyai miatt nehéz volt megközelíteni.

Egy gázlón átkelve, továbbra is a P+ jelzésen maradva teszünk kitérőt a rövid Meleg-Mányi-völgy mélyére. Mérsékelt emelkedőn, sűrű, őserdei rengetegbe vágva araszolunk előre, és bár a növényzet elrejti, a csobogás sejteti, hogy a patak szaporán építgeti mésztufagátjait. Ezek legnagyobbika, a drasztikus hatású Meleg-mányi-vízesés hatalmas torlaszként tűnik fel egy széles, pihenőhellyel felszerelt mélyedésben. Az ősöreg bükkök gyökérfonatai által keretezett sziklalépcső keletkezése összetett folyamat, mely napjainkban is tart, bekérgezve mindent, ami a víz útjába kerül. A lehulló csapadék átszivárog a talajon, közben szénsavtartalma megnő, majd a mészkő belsejébe nyelődik annak repedéshálózatán keresztül. A mélyben magába oldja a karbonátos kőzetek mészanyagát, és a felszínre lépve (a megváltozott viszonyok hatására) szénsavtartalma elillan, ennek nyomán a mész kiválik. Az így lerakódó édesvízi mészkőből igazi lépcsőkolosszus (tetaratagát) épült a Meleg-Mányi-völgyben. Ez jelentős esőzések után, vagy a hótakaró elolvadását követően erőteljes vízesésként tündököl legszebb formájában. (Mellette egyébként forrás is fakad.)

A sziklaformának hátat fordítva sétálunk vissza az elágazásba. Balra a Z jelzést követjük, főként gyertyánok és bükkök dominálta erdőségben kanyarog az ösvény a patak mentén. Immár a Petnyák-völgyben járunk, melynek ékessége rövidesen balunkon, zúgó hangjával hívja fel magára a figyelmet. A kiszélesedő ponton az Ágnes-vízesés ágai csobognak le egy hatalmas, félköríves sziklakaréjról. Érdemes leereszkedni a 2 méteres vízesés közelébe, és testközelből szemügyre venni a két barna mésztufanyelvet, melyeken lebucskázik a patak: ezeket a vízből kicsapódó oldott mésztartalom építi, hizlalja, felületüket megkopogtatva pedig kongó hangot hallatnak, hiszen üregesek. A kb. 15 ezer éve keletkező édesvízi mészkő ugyanis a víz útjába kerülő akadályokat (ágak, fatörzsek, levelek) kérgezi be, melyek aztán elfoszlanak belőle. A nagy árvizek alámosása, illetve a fagy okozta aprózódás marja a sziklaív testét, mely így áthajlik. Az édesvízimészkő-lerakódás még hosszan kanyarodik a lejtő felé, és teljes egésze a patakból vált ki, így tehát formája a meder vándorlását, a völgy mélyülését jelzi.

Sötét, őserdei jellegű környezetbe fúródik az ösvény a Petnyák-völgyben, mígnem egy jókora gázlónál csatlakozunk a Nagy-Mély-völgy szurdokos szakaszába. Balra, a P jelzésre váltva páratlanul vadregényes turistaút vár ránk. Olykor kidőlt törzsek alatt bújunk át, miközben a patak által kimosott, lecsiszolt és meggyötört mészkőbordákon egyensúlyozunk a fahordalékot kerülgetve. Innentől a völgy képét a patakban megjelenő karsztos formakincs határozza meg. A vízből kiváló édesvízi mészkő a természetes erdőkép és az összezáródó lejtők miatt megannyi lehullott növényi akadályt kérgez be, ezzel lépcsőket, apró gátakat (tetaratákat) alkot, amelyeken zúgókkal és kisebb vízesésekkel bucskázik át a patak. A Nagy-Mély-völgy hol összeszűkül, hol kiszélesedik, erdőképe pedig minden méteren lenyűgözően természetes. Megjelennek az első fejlettebb mésztufalépcsők, amelyek az előrébb besűrűsödő növényzet szorításában is láthatók. Egy különösen buja szakaszon forrásokat láthatunk, mígnem egy tágabb katlanban megérkezünk a 3 vaskos csövével feltűnő Kánya-forráshoz, amiből rögvest patak születik, és hóolvadás után percenként 500 liter is ömölhet. A felszín alatt ugyanonnan táplálkozik, ahonnan a közeli Mariska-forrás, és a háttérben, sötét sziklafalba fúródó barlang mélyének vize. Utóbbit is érdemes meglátogatni: a látványosan rétegzett, áthajló mészkőkaréjban 61 méter hosszú járat indul - a leletek tanúsága szerint a kalandos hangulatú, védett zugban az ősember is megtelepedett. Tűzrakó, balra, egy apró szigeten pihenőhely áll az évszázados bükkök alatt.

A Mecsek hátán

Tovább indulva feltűnik a Mariska-forrás - kérlelhetetlenül tör itt felszínre a karszt vize. Mivel ennek szerepe Komló iparának és lakosságának ellátásában kulcsfontosságú volt, a völgyet és környezetét a vízbázis védelme érdekében hosszú évtizedeken keresztül elkerülte a nagyüzemi erdőgazdálkodás, ezért tarvágásoknak nagy területen nyomát sem látni. A harántoló, helyenként letaposott és bokaforgató csapás természetes állapotú, elegyes erdőségbe fúródik, szerte a talajon kidőlt törzsek hevernek, láthatóan régóta háborítatlan a rengeteg. A meredek völgyoldalak és az északi fekvés, no meg a karsztvíz hűs klímát „lehel" a völgybe, amelynek élővilága is tartogat érdekességeket: a néhány milliméteres magyar vízicsigácska bennszülött faj, kizárólag e völgyrendszer barlangi vizeiben fordul elő. Sok más különlegesség mellett szerencsés esetben a méretes, sárga-fekete színezetű hegyi szitakötőre is felkaphatjuk a fejünket, mely Magyarországon csak itt és az Őrségben talált otthonra.

Kaptatás közben aztán megváltozik az erdőkép, fiatalos ösvényén folytatódik az út. Egy irtott foltnál jobbra invitál a K jelzés, melynek töbrök közt egyensúlyozó csapása végül kivezet a völgyből, föl a Mecsek központi szakaszának lapos hátára. Ez a felszín a lenti források vízbőségének egyik motorja, az ide hulló csapadékvíz szivárog le a karszt mélyére. Ennél több izgalmat nem tartogat a következő szakasz; szép, helyenként gyertyánokkal és bükkökkel elegyedő tölgyesben baktatunk. Egy elágazásban balra térünk a Z jelzésre, melynek ez a szakasza Stiglicfogdosóként ismert. Ennek oka, hogy hajdanán sok volt itt a bogyós növény, ezért gyakori volt a stiglic, avagy tengelic, amelyeket a madarászok állítólag elfogdostak, hogy aztán eladják őket a bányászoknak. Enyhe emelkedővel jutunk a Mecsek hátát követő aszfaltútra, amelyet egyenesen követünk. Balra a Pista bácsi pihenője található, mely Molnár István helyi erdőmérnöknek, a Magyar Madártani Egyesület alapító tagjának állít emléket.

Az út éles kanyarjában áll a honfoglalás 1100. évfordulójára emelt Millenniumi-emlékmű, amely a hét törzs szövetségét a hegység hét alkotókőzetének felhasználásával jeleníti meg. Helyén korábban a Lapisi-vadászház foglalt helyet, melyet 1956-ban rombolt le a szovjet haderő egyik tankja. Innen balra, köves erdei sétányon, a S jelzésen kaptatunk fel a Tubes 611 méteres tetejére, amely a Mecsek nyugati részének legmagasabb pontja is. Neve a tuba, azaz galamb szóból ered, de régebben Mecsek-csúcsnak nevezték sok másik Pécs fölötti, kopár tetővel egyetemben. Rajta katonai adótornyokkal és épületekkel osztozik a János-kilátó, melyet civil kezdeményezésre építettek, és 2001-ben adtak át. Megjelenése emlékeztet az eredeti panorámatoronyra, amit Rauch János tervei alapján épített a Mecsek Egyesület a 20. század legelején - ám ezt 1981-ben, leromlott állapota és a katonai tornyok emelése miatt lebontották. A 2000-es években az eredetileg a Zengőre szánt, ám civil ellenállásra elvetett NATO-radarállomás is ide épült volna, de a kitartó tiltakozások megakadályozták az építkezést. A kilátó felső szintjéről tágas a panoráma, gyakorlatilag a Dunántúl déli részének nagyja szemügyre vehető tiszta időben. Délen a Villányi-hegység és a horvátországi Papuk uralja a Pécs mögötti látóhatárt, nyugaton a Jakab-hegy erdős háta emelkedik, északon pedig az orfűi Pécsi-tó, illetve a balatoni tanúhegyek (közülük könnyen azonosítható a Badacsony) színesítik a horizontot. A Zengő és a Keleti-Mecsek is tisztán kivehető a hegység lealacsonyodó, bányászlétesítményekkel foltozott középső szakasza mögött.

A Tubest a S jelzésen hagyjuk el, és igen kényelmes erdei úton, gyengén hullámzó háton sétálunk a Pécs fölötti vonulat sűrű és természetesnek ható rengetegében. Sajátos társulást, tetőerdőt szelünk át, melyben a melegkedvelő molyhos-tölgyesek, és a sziklakibúvásos, árnyas talajszint bükkösökre jellemző fajai élnek együtt. A hangulatos környezetben egy ponton jobbra invitál a S▲ jelzés, ami kiutat mutat a lombok alól. A sziklagyepes tisztás letörésén áll a Kis-Tubes panorámaterasza, melynek előreugró bástyájáról főként Pécsre és annak déli szomszédságára tekinthetünk ki. Itt viszonylag meredeken törik le a hegygerinc, ezért jól érzékelhető a magasság, és már a közelben látszik a Misina tévétornya. A hurkot leíró S▲ jelzés visszakanyarodik a S jelzésre, amelyen jobb felé, rövid ereszkedés után átkelünk a misinai autóúton, mígnem egy rövid kaptatással végül kibukkanunk a hatalmas toronyóriással szomszédos épülettorzó mellett. Érdemes rövid kitérőt tenni a tévétoronyhoz, és jegyváltás után meglátogatni a panorámaéttermet és a kilátószintet, hiszen ebben az esetben Magyarország legmagasabb (összesen 197 méteres) épületéről tekinthetünk körbe. A csúcson már a 20. század elejétől kilátó állt, mellette egy időben vendéglő üzemelt - ezek a funkciók az 1970-es évektől felköltöztek az új létesítménybe.

A száraz lejtők parkerdőiben

Az épületek mellett jobbra a növényzetbe váj a S▲ jelzés ösvénye, és levezet a műútra, melyet aztán túloldalán rövidesen el is hagy. Köves sétányon, sűrű tölgyesben ereszkedünk. A környék útjainak, emlékműveinek, pihenőhelyeinek jelentős része a Mecsek Egyesület kezdeti időszakának aktív vezetőit, tagjait örökíti meg nevében. A meredek lejtőt enyhítendő cikkcakkozni kezd az út, a szokatlan hangok az állatkert közelségét jelzik, melynek kerítése rövidesen meg is jelenik. Egy Mária-képoszlopot elhagyva megcélozzuk a műutat, melynek túloldalán egyenes csapáson közelítjük Pécset. Már a Kardos úton, a mecseki természetjárás történelmi jelentőségű építményén, első turistaútján járunk: 1892-ben, a Mecsek Egyesület alakulását követő évben adták át, ezzel a hegység turisztikai feltárásának hajnalának maradványa. Átadásakor éppen meghaladta az 1 km hosszúságot, és 150-200 ember vonult rajta végig. (Nevét az első egyesületi elnökről, a körzet országgyűlési képviselőjéről kapta.) Kisvártatva elérjük és megkerüljük a Kardos úti kulcsosházat, melynek helyén eredetileg a Mecsek első turistaháza, a „pavillon" állt (a mai házikó 1986-ban létesült). Alatta újabb aszfaltkeresztezés következik, majd a meredek oldalban szerpentinezni kezd a szűk, hangulatos ösvény - az eredeti, egyenes és ezért nehéz vonalvezetést a kirándulók reklamációinak hatására alakították át. Elhaladunk a László-pihenő mára kilátás nélküli kőpadja mellett, és a Mecsek kapu közelébe ereszkedünk. A várszerű építmény az 1930-as években készült az eggyel korábbi évtizedben átadott műút mellé, és a hegység erdőségének szimbolikus kapujaként híresült el. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a területen aktív „mecseki láthatatlanok" ebben a hajtűkanyarban sikerrel támadtak a felvonuló szovjet tankokra, és a szándékosan beolajozott úton megcsúszó egyik páncélosból kikandikáló tisztet lelőtték. Vélhetően éppen a pécsi szovjet erők parancsnokát, Kornyusint találták el, mert az incidenst követően új vezér érkezett a térségbe. (Amennyiben ez igaz, az 1956-os forradalomban itt esett el a legmagasabb rangú szovjet tiszt.)

A kapu előtt balra, a Z+ jelzésre váltunk, ami egy köves, árnyas árokfőt kerülve, sziklák mellett és korát mentén vezet vissza a műútra. Épületek között, az első elágazásban térünk jobbra a Z◼ jelzésre. Feketefenyőkkel keveredik az áthatolhatatlan, napsütötte tölgyes a nagyjából szintben haladó sétány mentén. Ebben a környezetben viszonylag váratlan a félköríves, korinthoszi oszlopokból álló Ilonka-pihenő, melyet a pécsi szemészeti klinika alapítója, dr. Kenessey Aladár franciaországi ihletekből építtetett (beteg) felesége tiszteletére. Szándéka szerint az építmény stílusa a város enyhe mediterrán hangulatába volt hivatott belesimulni. Előle szűk kilátás nyílik Pécsre. Röviden követjük még a sétányt, amiről egy útjelző táblánál térünk jobbra, jelzetlen, de széles útra. A lejtőn hamarosan ezt is elhagyjuk, és egy ösvényen a jobb irányt választva keressük fel a sziklafal peremén álló Balázs-pihenő pavilonját, melynek korlátja mögül nagyszerű panoráma nyílik az alant elterülő Pécsre és a szemközti Villányi-hegységre. A hajdani kőfejtő peremén biztosított lépcsősor mészkőkibúvásokat kerülgetve vezet lefelé, mígnem csatlakozik a S jelzéshez a „Tettye kapunál" - ahol a város összeér természeti környezetével. A túra befejezése előtt érdemes még körbejárni a Tettyét, hiszen a romok s emlékművek mellett kilátás, barlang, éttermek, arborétum és még egy sor látnivaló található itt. És hogy a Mecsek e szakaszát fölépítő karsztos kőzetekből nem csak az északi oldalon ömlik a víz, arra éppen a bőséges hozamú Tettye-forrás a bizonyíték: miután évszázadokon át forgatta a város malomkerekeit, a 19. század végén vízművet építettek rá, és Pécs ivóvízellátásának szolgálatába állították. A belőle kivált mésztufa hatalmas lerakódásába mélyített járatokba vezetett barlangi túrákon leshetünk be. De érdemes ellátogatni a közeli Havihegy sétányára és kápolnájához is, ahol azt a mandulafát is találjuk, mely 2019-ben Az év fája lett Európában.

A hegység napos oldalán végződő túránk befejezéséhez jobbra találjuk a buszmegállót (ezen a pár méteren a Szent Márton zarándokút sárga jelzése lehet kalauzunk).