Zarándoklat a mecseki karsztvidék oltárához

Itiner:

• A P jelzés mentén indulunk a Nagy-Mély-völgy alsó szakaszára, ahol a Mánfai-kőlyuk hasadékáig maradunk.
• A Mánfai-kőlyuktól a Z jelzésen folytatjuk utunkat a Zsidó-völgy bevágásában.
• A hegytetőre kaptatva, egy erdei elágazásban balra áttérünk a K jelzésre.
• A Nagy-Mély-völgy felső szakaszán balra váltunk a P jelzésre, amin leereszkedünk a Petnyák-völgy torkolatáig.
• A Z jelzésen jobbra kanyarodunk fel a Petnyák-völgybe.
• Egy elágazástól rövid kitérőt teszünk a Meleg-mányi-völgy mésztufalépcsőihez a P+ jelzésen, majd visszatérünk.
• A kitérő után ugyanazon a P+ jelzésen, csak az ellenkező irányban átvágunk a gerincen a mánfai Árpád-kori templomhoz.
• A templom után balra, a P◼ jelzésen térünk vissza a Ciframalomhoz.
• A kiindulópontunkhoz jobbra, a P jelzések vezetnek el.

  A túráról részletesen

A Mánfai-kőlyuk torkában

A Kőlyuki Betérőtől indulunk a P jelzés mentén a Nagy-Mély-völgybe. A hangulatos útmenti csárda jó szolgálatot tehet a túra végén szomjunkat, éhségünket oltani, de induláskor is feltölthetjük itt készleteinket. A völgy bejáratánál két halastó közelében haladunk el; de a körbekerített tavak látványelemet jelentenek csupán. A murvás dózerút szinte járhatatlan a vízborítás és keréknyomok miatt, így a turistaút egy ösvényen fut a hegyoldalban.

A tavak felett a beszűkülő völgytalpra visszatérve, a dús növényzettel, kis zubogókkal élénk patak mentén haladunk. A sziklás hegyoldalak közé ékelődő völgy szurdokká fejlődik, egyre kevesebb fény érkezik a sűrű erdő lombkoronáján keresztül. Egy mohával és páfránnyal fedett sziklacsoport közepén kis sikátor nyílik a hegyoldalban. A kalandos sziklaképződménybe a PΩ jelzés csábít, ami egy rövid betekintést enged a karszttevékenységek mélyére. A páfrányok fodros levelei között egy alig két méter széles sziklafolyosó vezet a Mánfai-kőlyuk barlangi torkáig. Egykor forrásbarlang lehetett ez a tekintélyes magasságú mészkőfal alján tátongó hasadék, melyet a természet és a látogatók védelme érdekében lezártak. A kereszt alakú, markáns alakzat mutatja a tektonikával karöltve munkálkodó víz romboló hatását. A vízszintes réteglap és a hegységképző mozgások hatására függőlegesen kinyílt hasadék találkozásánál oldotta ki a víz a mészkövet, évezredeken át utat engedve a felszín alól érkező áradásoknak. A forrásbarlang impozáns méreteit a 20. század elején kezdték mélységében is feltárni, elsősorban vízellátási célból, amikor is drasztikusan átalakították a belsejét a vízmű szerelvényeinek elhelyezése és megközelíthetősége érdekében. Jelenleg 360 méter mélységben ismerjük a barlangot, aminek minden nyílását rács fedi. A barlang kifolyásaként a patakparton felszínre érkező Cserkész-forrás remek lehetőséget ad palackjainkat friss forrásvízzel megtölteni, innentől ugyanis egy száraz völgyben, erdős bevágásban hatolunk tovább a hegyek közé.

Vadregényes völgyek mélyén

Bár zöld mohaszőnyegével, sziklás szurdokával, patakjával tovább hívogat a Nagy-Mély-völgy, egy kalandos útvonal nyílik meg a Mánfai-kőlyuk melletti bevágásnál. jobbra sziklalépcsőn kapaszkodik fel a Z jelzés, ami a falat kikerülve vezet tovább a Zsidó-völgy vadregényes erdőjében. Eleinte még sziklás terepen, a bedőlt fák uralta ösvényen haladunk. A Zsidó-völgy érintetlennek tűnő alsó szakaszán lépdelünk, bujkálunk a „V” alakú völgytalpra gurult, bedőlt rönkökön át. Az év nagy részén látható serény gombavilág emészti a fák vég nélküli szervesanyag-utánpótlását. A száraz meder aljának görgetegei a jelentős esőzések során beinduló patakra emlékeztetnek. Bár az év döntő részén itt víztelen a völgy, különösen hóolvadás, hosszan tartó esőzések alatt megjelenhet a patak a felszínen is. Amint az öreg bükk törzsekkel tarkított szurdokerdő felső részére érkezünk, megértjük, miért maradt víz nélkül a bevágás. A felszín ugyanis félköríves mélyedésektől sebhelyes, a kioldódó mészkő itt az évezredek során behorpadt a hasadékok mentén, és a felszín alá vezeti a csapadékot a triász mészkő járataiba.

A völgy kinyíló, felső részét már elérte az erdőgazdálkodás: fiatalosban kanyarodunk a hegyoldalba a Mecseki Zöldtúra Z jelzésével, és kapaszkodunk fel a tölgyes uralta gerincre. Itt csatlakozunk a Dél-dunántúli Kéktúra K jelzéséhez, amivel áthágunk utunk legmagasabb pontján, közel 500 méter magasságban. A Lyukas-hársnak nevezett területen valóban feltűnően sok hársfa él, de a melegkedvelő mecseki erdőkben az országos átlagnál egyébként is több hársfával találkozunk. A gerinc túloldalán jobbról kerülünk egy irtást, ami után meredeken ereszkedünk alá a Nagy-Mély-völgy katlanába, az utunk elején követett vízfolyás forrásvidékére.

A völgytalpon a P jelzés kanyarodik a források felé, amit fokozatosan kibontakozó, csarnokszerű, öreg bükkerdő őriz. Egy szűk kilométert még állandó vízfolyás nélkül teszünk meg a völgyben, de a legszebb bükkösben, gótikus katedrálisra emlékeztető fatörzsek között találjuk a patak eredetét, a Mariska- és a Kánya-forrást. Az utóbbi némileg lejjebb helyezkedik el, és a hegység egyik legnagyobb hozamával rendelkezik, aktívan csapolva a karsztvizet. Tekintélyes foglalása, három kifolyója mutatja, hogy nagyvíz idején komoly hozammal tör elő itt a karszt leve a hegyoldalból. Alatta tufalépcsők, köríves, természetes gátak állnak a lefelé csorgó patak útjában, mutatva a víz magas mésztartalmát.

Vízesések bűvöletében

Hosszan ereszkedünk a folyást követve, útközben szebbnél szebb vízesések, csobogók mellett haladunk. A völgy az alsó szakaszon látott szűk bevágássá keskenyedik. A legkeskenyebb részen jobbról betorkollik a Petnyák-völgy, melyen befordulva egy rövid ideig felfelé haladunk a Z jelzést követve. Ennek patakja is a karsztvidék gyermeke - amint azt az Ágnes-vízesésnél láthatjuk is. A sziklapadról alázuhanó vízből két vastag édesvízimészkő-oszlop vált ki a dupla vízesés mentén. Ránézésre olyan, mintha a gátat képező, alámosott sziklakaréjt a vízesés formálta oszlopok tartanák, hiszen ezek körül az áramlás mélyen alámosta, a fagy pedig kibontotta a mészkőréteget.

A vízesés feletti bükkösben négyes útelágazáshoz érkezünk. Átpártolunk a P+ jelzésre (jobbra), amin először rövid kitérőt teszünk a Meleg-mányi-völgybe. Széles teknőjében kényelmesen követjük a turistautat, ami egy katlanba, öreg bükkös uralta erdőrészletbe vezet. A Meleg-mányi-forrás mellett pihenőt, padokat és tűzrakót találunk, illetve a völgy folytatásában egy különös, oltárszerű fal magasodik, amin lépcsőzetesen csörgedezik alá a patak.

A Meleg-mányi-völgy kompakt tufalépcsője az édesvízi mészkőkiválás iskolapéldája, egyben látványos természeti műalkotás. Hangulatát fokozza a szürke bükktörzsek és gyökérfonatok keretezte erdő, ami oltalmazó fedelével természetes múzeumként őrzi a remekművet. A patak folyása mentén köríves gátak, medencék alakultak ki, melyek fala közel méter magas, függőleges mészkőbordákból áll. A behulló ágak és levelek maguk is a tufalépcsők részévé válnak, hamar barnás kéreg fed be minden szilárd felületet. A majd 100 méter hosszan sorakozó mészkőpadok felett található a tekintélyes hozamú Anyák kútja, a mésszel telített karsztvíz eredete. A patak először a tufalépcsőknél zuhan alá jelentősen, így itt válik ki a legvastagabban az oldott mészanyag.

Régi idők temploma

Amint tiszteletünket tettük a természet remekművénél, kellően megvizsgáltuk és megpihentünk mellette, visszaindulunk a P+ jelzésen. Az elágazásnál egyenesen továbblendülünk, és a mélyúton felkapaszkodunk a szemközti gerincre. Innen határozott ereszkedéssel, a kinyíló völgy mentén érkezünk le a patakparti tisztásokra, a mánfai út mellé.

A rétek sorával kinyíló völgytalp utolsó facsoportjánál látomásszerű templom bontakozik ki a lombok közül. A teljesen elhagyatottnak tűnő épületet még a 12. században emelték, akkor alig 25 négyzetméteres, körfalas szentéllyel, melyet kétszer is kibővítettek. A mára magányos templom a középkori falu egyetlen megmaradt építménye, a török időkben elpusztult település egy kilométerrel feljebb épült újjá. A monda szerint egy mánfai gulyáslegény találta meg a romokat, amikor a bozótosba elkóborolt bikáját keresve harangkongatást hallott - a templom egykori harangját a bika szólaltatta meg. A 18. század derekán egy remete erősítette meg a romosodó falakat, majd az egész templomot renoválták a két világháború között. Kellemes hangulatú pihenőjével a helyiek kedvelt kirándulócélpontja; háromhajós csarnokában kiváló akusztikájának köszönhetően előszeretettel rendeznek hangversenyeket.

Az Árpád-kori templom után, a patakhíd előtt balra fordulunk, és visszasétálunk kiindulópontunkhoz, a Kőlyuki Betérőhöz a P◼ jelzés mentén. Egy csekély szintezéssel leereszkedünk a Nagy-Mély-völgy lovardájához (a hajdani Ciframalomhoz), és a P jelzésen jobbra lendülve bezárul a körtúra. Az étteremnél megpihenhetünk, felfrissülhetünk, mielőtt elhagynánk a mecseki erdőket.