Források nyomában egy mecseki Szentélyerdőben

• A Mánfa, Harangláb buszmegállóból induljunk el a Z◼ jelzésű turistaúton.
• A kereszteződésben forduljunk balra a Z jelzésű turistaútra.
• Tegyünk kitérőt a Bugyogó-forráshoz jobbra a Z● jelzésen, majd forduljunk vissza.
• Folytassuk az utat a Z jelzésű ösvényen.
• A kereszteződésben forduljunk balra a Z● jelzésű ösvényre, és térjünk le a Kőszegi-forráshoz, majd ugyanarra menjünk vissza.
• Haladjunk tovább a Z jelzésű turistaúton.
• A kereszteződésben forduljunk jobbra a Z● jelzésű turistaútra, és látogassuk meg a Hármasbükk-forrást.
• Térjünk vissza a Z jelzésű útra, és haladjunk tovább a kereszteződésig.
• Itt forduljunk jobbra a K jelzésű turistaútra.
• Térjünk le jobbra a K● jelzésű ösvényen a Kincskereső-forráshoz, majd sétáljunk vissza a Kéktúrára.
• Folytassuk az utat a K jelzésű úton.
• A kereszteződésben forduljunk jobbra a Z jelzésű turistaútra.
• A vadászháztól a már ismert Z◼ jelzésű turistaúton jutunk vissza Mánfára.

A túra részletes leírása

Túránkat a mánfai Haranglábtól indítjuk, amely előtt a meglehetős gyakorisággal közlekedő Pécs–Komló autóbuszjáratok is megállnak. Bár kedves megjelenésű épület, Mánfának van egy jóval érdekesebb másik harangtornya is pár utcával arrébb: az 1800-as években emelt toronynak a teteje is téglából épült. Keleti irányba indulunk el a Z◼ jelzésű turistaúton a Budafa utcán. Korábban Budafa önálló kis falu volt, 1949-ben csatlakozott Mánfához. (Érdekesség, hogy 1958 és 1991 között Mánfa Komlóhoz tartozott.)

A Baranya-patak mentén haladva, a Budafa utca utolsó házait is elhagyva a Sugói-réten sétálunk kellemes környezetben. Maga a rét csupán néhány 10 m széles, de igen hosszú, Y-alakban terül el a Rákos-völgy és a Nagy-forrás-völgy ízesülésénél. A központi részen nemcsak a turistautak csomópontját, hanem a Rákösvölgyi vadászház rendkívül hangulatos kis épületét is találjuk. A Z◼ jelzésű turistaút eddig tartott, a két völgyben vezető Z jelzésű útra tudunk rácsatlakozni. Balra indulunk el, és majd a másik ágán érkezünk vissza a túra végén.

Források túrája

A rét lassan elfogy a lábunk alól, ahogy szűkül a Rákos-völgy. A Baranya-patak mentén haladunk, egy helyen keresztezzük is azt. A Z jelzésű ösvény egy vizenyősebb terület után élesen jobbra fordul, az eddigieknél sokkal meredekebb szakasz következik. Sűrű, sötét, csöndes, igazi mecseki erdőben járunk. A turistaút egy ponton merőlegesen balra ágazik le az erdészeti csapásról, ezt ne vétsük el! Mély völgyön átkelve, hamarosan a Bugyogó-forráshoz érkezünk, ahova a pár méter hosszú, Z● jelzésű ösvény vezet. A forrásnak nincs kivezetőcsöve, csak a környéken szivárog a víz, amire az avar nedvességéből tudunk következtetni.

A Z jelzésű úton továbbhaladva egyre szebb az erdő: láthatóan változatos korú fák alkotják, a talajszint pedig holtfában gazdag. Utunk 400 méteres magasságig emelkedik, ahol a fennsíkszerű Koszonya-tetőre érkezünk. Innen ágazik le balra a Z●-rel jelölt turistaút, amely a Kőszegi-forráshoz vezet. Az ösvényen haladva rövidesen beérünk a fokozottan védett területre, ahol már nem szabad letérni a turistaútról! Az erdő nagyon hangulatos, láthatóan évtizedek óta nem bolygatták, be is került a WWF Szentélyerdői közé. Az 1999-ben itt létrehozott erdőrezervátum legidősebb erdőrészletében a tölgyek és bükkök életkora meghaladja a 160 évet.

Szentélyerdő a Mecsek közepén

A közel 8 hektáros erdőrészletben 1973-ban történt az utolsó fahasználat. Régen kezelt, illetve magára hagyott bükkösöket, gyertyános- és cseres-tölgyeseket egyaránt találhatunk. A fokozottan védett terület erdőrezervátum, ahol nincs hagyományos erdőgazdálkodás – alapvetően kutatási célokat szolgál. A rezervátum úgynevezett magterületén semmiféle beavatkozás nem engedélyezett, így a természeti folyamatok szabadon alakítják az erdő képét. (Forrás: Gálhidy László / WWF Magyarország)

Bár a turistautat igencsak benőtte a növényzet, érdemes átküzdeni magunkat a Kőszegi-forráshoz. Igazán megkapó a helyszín elhagyatottsága, csöndje, miközben működő forrás előtt állunk – a nyári szárazságban is csorog belőle a friss, hideg víz. A környéken jól látszik, hogy korábban sokkal nagyobb turistaforgalma volt: a fák kérgein sok karcolást fedezhetünk fel az 1960-as évekből.

(Az erdőrezervátumról ide kattintva tudhattok meg részletes adatokat.)

A Koszonya-tető kontrasztjai

A forrás megtekintése után visszatérünk a Z jelzésű turistaútra, amin 300 m megtétele után érkezünk a Koszonya-tetői kulcsosházhoz. Ezen kívül még 2-3 épület áll a tetőn, egy picit előrébb pedig a 132/35/22 KV-os alállomás mellett haladunk el. A Szentélyerdőtől alig pár száz méternyire kulcsfontosságú transzformátor-állomás acélszerkezetei törnek az égbe, egészen megdöbbentő a kontraszt. Az épületből minden irányba nyúlnak ki hatalmas drótcsápok, mintha egy gigantikus steampunk pók telepedett volna a Mecsek szívére.

Újabb források

A Koszonya-tetőtől szűk egy kilométert burkolt úton teszünk meg, amiről balra kanyarodunk le a Z jelzéseket követve. Sűrű aljnövényzetű erdőben baktatunk bő egy kilométert, közben átkelünk egy adag távvezeték alatt is. A vezeték miatt kiirtott erdősávban még vissza tudunk nézni a Koszonya-tetőre, továbbmenve pedig újabb letérő következik a soron következő forráshoz. A hangulatos környezetben csordogáló Hármasbükk-forráshoz vezető ösvényre is Z● jelzéseket festettek. A forrás acél kivezetőcsövén lassan érkezik a víz, érdemes is feltölteni a palackokat, mert a túra következő forrása sajnos elapadt. A közeli hegyen nagy bükkfa állt, ami a környező három falu (Budafa, Vasas, Somogy) határát jelezte – innen származik a csurgó neve.

A Z jelzésű útról a fél kilométerre lévő kereszteződésben térünk át a Kéktúra útvonalára. A turistautak csomópontjában korábban kulcsosház is állt, ennek ma már csekély maradványai fedezhetők fel csupán. A Hársas-forrás mellett, ha kulcsosházat nem is, szépen kiépített, esőbeállóval is felvértezett pihenőhelyet azért találunk. Ottjártunkkor a Hársas-forrás nem adott vizet. A mecseki források jegyzéke szerint az egész Mecsek leggyérebb vízhozamú kiépített forrásánál járunk. Érdekessége, hogy kivezetőcsövét és terméskőépítményét az eredeti helyétől 25 méterre helyezték át egy ülepítőmedence miatt. A hosszú csővezeték azonban sérülékeny, és hamar elszivárog a forrás vize.

A Kéktúra érintése

Túránk következő szakaszán a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán haladunk délnyugati irányba. A látkép változatos, többé-kevésbé ép erdőkön át sétálunk, de egy szakaszon tarvágásba is belefutunk. Bár hervasztó látvány, visszafordulva kilátást nyit kelet felé a horizontot alkotó nagy hegyekre: a Hármas-hegy és a Zengő között a Köves-tető is felismerhető hegyes tetejű kilátójával.

Átkelünk két csokor nagyfeszültségű kábel alatt egy mezőn, majd balra pihenőhely, jobbra pedig leágazás fogad. A K● jelzésű turistaúton a Kincskereső-forráshoz jutunk el 2-300 m megtétele után. Az eredeti, merítős forrást az 1950-es években bányászok foglalták, jelenlegi formáját 2014-ben nyerte el, amikor geocacherek („kincskeresők”) kezdeményezésére és támogatásával átépítették. Az akár 10 l/perc hozamú forrás ottjártunkkor percenként 1-2 dl vizet adott csupán – a száraz nyarakra készülve a kifolyócső alá ideális méretű követ helyeztek, a palack ráállítva 2-3 perc alatt megtelik, így nem kell végig fognunk. A szépen megépített forrás kőépítményén meg is pihenhetünk, a szusszanás után pedig új erővel folytathatjuk utunkat.

Meseerdő a végére

A végső szakaszra nem árt rápihenni: 1,2 km aszfalttaposás következik, ráadásul zömmel fátlan területen, így a monotonitás mellett tűző napsütésre is készüljünk! Kéktúrás kínjainknak éles jobbos forduló vet véget: a K jelzéseket Z-re cseréljük a Mánfa határában álló vadászház felé folyamatosan lejtő erdei úton. A Nagy-forrás-völgyben vezető turistaút kirándulásunk egyik legszebb szakasza, hamar feledteti a betont a bájos erdőben csalinkázó ösvény, és tőlünk jobbra olykor nagy mélységek is tátonganak a patak völgyében.

A vadászháztól a már ismert útvonalon sétálunk vissza Mánfára, ahol a buszmegálló melletti kisboltban vehetünk ételt-italt.