Szentélyerdők és famatuzsálemek útja a Gerecsében

Itiner

• Tardosról a P+ jelzést kezdjük követni a Gorba-tető irányába.
• A hegyen a P+ jelzésről átváltunk a balra leágazó piros kápolna jelzésre, ami elvezet a Panenka Mária-kápolnához, majd továbbhaladva visszaérkezünk a P+ jelzésre.
• Balra fordulva, a Gorba-tetőn át a P+ jelzést követjük.
• A hegy déli oldalán rövid jelzetlen út vezet ki a panorámás siklóernyős starthelyre.
• A P+ jelzést a Gorba-nyeregen át az Öreg-Kovács alatt, a Gála-erdőn keresztül követjük nyugati irányba, az erdő széléig.
• Agostyán határában, az erdő szélén balra térünk egy jelzetlen útra, amit a baji Szőlőhegyre követünk, ahol ismét találkozunk a P+ jelzéssel.
• A Szőlőhegyen balra fordulunk a P+ jelzésre, ezt követjük a következő turistaút-elágazásig.
• A Szőlőhegy szélén, a buszmegálló utáni elágazásban átváltunk (balra) a S jelzésre, ami a Reim-hegyen át egészen a kovácsi romtemplomhoz vezet. 
• A kovácsi romtemplomromtól a P jelzést követjük keleti irányba (egyenesen), az Öreg-Kovács oldalában, egészen a Gorba-nyeregig.
• A Gorba-nyeregtől aszfalton követjük a P◼ jelzést egészen Tardosig. 

A túra részletes leírása

Indulás Tardosról

A Nagy-Gerecse nyugati lábánál fekvő Tardos több szempontból is kiváló kezdő-, illetve végpontja egy túrának, a rendezett településen ugyanis mindent adott a kényelmünkhöz. A Templom térről érdemes elindulni: a P+ jelzést kezdjük követni nyugat felé, a markáns vonalú Gorba-tető irányába. Egyből emelkedésbe kezdünk, majd az Alkotmány utca végén felhágunk az öreg erdővel fedett hegyhátra. Famatuzsálemek elvileg fent várnak ránk, azonban a kaptató mentén is felfigyelhetünk egy-két idősebb bükkre, melyek méretükön túl különleges formáikkal is a vadont idézik.

Szentélyerdő a Gorba-tetőn

A felmenet közben bal kéz felé a piros kápolna jelzés ágazik ki, ami a Panenka Mária-kápolna kicsiny szentélyéhez vezet. A hagyomány szerint ezen a helyen 1938 tavaszán három gyermek hóvirágszedés közben egy korhadt fa felett nagy fényességet tapasztalt, benne pedig Szűz Máriát látták megjelenni. A helyszínen álló kápolna azóta zarándokhely, évente sok százan keresik fel. Közelében német katonasír emlékeztet a II. világháború itt zajlott eseményeire.

A piros kápolna jelzés visszacsatlakozik az immáron a hegyháton haladó P+ jelzésbe, melyen balra fordulva már a Gorba-tető ligetében járunk. A Gerecsében szétszórtan található idős erdőtöredékek közül ez a legnagyobb, mintegy 65 hektár. A hegytető közepén az egyik erdőrészlet érdekes, „lyukas” formát mutat: a Gorba-tetői-barlang körül kis részt kanyarítottak ki belőle, a másik öreg erdőfolt a meredek hegyoldalon húzódik. A Gorba-tető védett, Natura 2000-es terület, ahol nincs hagyományos fakitermelés. Zömmel cseresek és gyertyános-tölgyesek fordulnak itt elő, melyek kora meghaladja a 160 évet, de az út mentén öreg, terebélyes bükköket is láthatunk. (Forrás: Gálhidy László / WWF Magyarország.)

Az erdő holtfái is a környezet viszonylagos zavartalanságát mutatják. A korhadt törzsek kulcsfontosságúak az erdő egészségének és biológiai sokféleségének fenntartásához, mivel számos élőlénynek táplálékot és élőhelyet biztosítanak, növelik a biodiverzitást, és tápanyagot szolgáltatnak a talajnak.

Kilátás a Nagy-Gerecsére

Széles ösvényünk kényelmesen vezet végig a platón, és még mielőtt a déli oldalon „letörnénk”, érdemes kis kitérővel felkeresni a hegy mesés panorámahelyszínét, ami siklóernyősök starthelyéül is szolgál. Innen terepasztalként tárul elénk a hegyközi medencében fekvő Tardos, melyet szántók rendezett csíkjai vesznek körül. Rálátunk a táj központi, legmagasabb tömbjére, a Nagy-Gerecse elnyúló, adótornyos púpjára – ahol további két Szentélyerdő található: a bánya-hegy és a Gerecse-oldali –, melynek nyugati oldalában hatalmas tájseb árulkodik a régóta zajló „vörösmárvány-bányászatról”. Az itt fejtett, jól megmunkálható vörösszínű mészkő többek között a budai várat is díszíti.

Ereszkedés közben mi is érintünk egy kisebb, már felhagyott kőfejtőt, mielőtt a Gorba-nyeregben kereszteznénk az országutat. Ezt követően az 554 m magas Öreg-Kovács északi lábánál erdei menetünk újabb epizódja következik. Miután elhaladtunk a Hideg-kút elapadt forrása mellett, egy csalitos nyiladékban haladunk Agostyán felé, továbbra is a P+ jelzést követve. A híres-neves Agostyáni Arborétumot, ahol többek között égig érő fenyők, ciprusok, óriási páfrányok és zsurlók várják a látogatókat, nem érintjük. Nem is távolságban, inkább időben nagy a szükséges kitérő – ezt mindenki saját belátása és ereje szerint ütemezze be a 18 kilométeres körtúrán.

Egy darabon a susnyás nyiladék egyhangú alagútjában haladunk, majd kisvártatva felkanyarodunk a jobbunkon húzódó Gála-erdő hangulatos bükkösébe. A szálfák szürke oszloprengetegében kanyarogva gyorsan telnek a méterek, majd végül tölgyerdőben érjük el Agostyán és Baj határát. Ha nem akarunk betérni Agostyánba, egy jelzetlen mélyúton levághatjuk a P+ kitérőjét, és egyből Baj présházai mentén folytathatjuk az utat dél felé, a házak között visszacsatlakozva a megszokott P+ jelzésre.

Baj szőlői mentén

Immáron a jelzést követve érintjük a baji Tojás-domb legendás öreg hársát, pontosabban annak emlékhelyét. A történet szerint anno egy szekeres gazda pityókás állapotában ült a bakra, a meredek hegyoldalban kisodródott, és csak az itt álló öreg hárs fiatalabb „testvérének” köszönhette, hogy szekerével nem zuhant a mélybe. Az életmentő fa az ütközéstől derékba tört, de a gazda az isteni gondviselésnek hálát adva emlékoszlopot állított a helyére, melyre Szent Kristóf bekeretezett képét akasztotta. Az öreg hárs mellett ma is találunk szentképet, illetve padot, ami a vándoroknak szolgál pihenőként.

Kertek és présházak mentén harántolunk a baji Szőlőhegyen, kezdetben kilátással a Gerecse nyugati végeire, a hegyláb alatt elterülő Bajra, és a távolban feltűnő Tatára. Látványos mélyutakon vezet a jelzés, mígnem a buszfordulónál álló Vén platánhoz érkezünk. Elnézve a fa tekintélyes méretét, már több száz éve „figyelheti” a Szőlőhegy forgalmát.

Kálvária mentén a Reim-hegyre

Pár lépésre a festői vén platántól már a S jelzésen haladunk a környék borkultúráját meghatározó Esterházy család egyik építménye, a Kútház mellett, majd továbbra is régi és szépen felújított prés-, illetve lakóházak mentén kezdünk emelkedésbe. Immáron a Szent Jakab úttal fonódva közeledünk a baji kálvária felé, hogy a kerteket elhagyva bevegyük magunkat a stációkkal kísért, meredek szurdokvölgybe. A Kecske-, és Reim-heggyel keretezett katlan már-már vadont idéző környezetében köves terepre és bedőlt fákra számíthatunk. Fent, a nyeregben sokkal szelídebb környezetben találjuk magunkat, ugyanakkor ismét idős fákra lehetünk figyelmesek.

A Reim-hegy öreg erdőjében elsőre bükkök hatalmas példányai tűnnek fel, de alaposabban szétnézve más fafajok is képviseltetik magukat az aggastyánok között. A Natura 2000 hálózathoz tartozó területen 150 évnél is idősebb cser- és molyhos tölgyek is láthatók. Törzsük mérete és terebélyes koronájuk sajnos nem csak ámulatba ejtik az erre járókat: egyeseket a faóriások „alkotásra” sarkalltak, a kérgükbe karcolva üzenőfalként használták őket.

A hegy központja felé haladva egy darabon bükkszálerdők keretezik a kálváriát, majd vágásterületek, rétek és hagyásfák övezik a széles szekérutat – ennek a szakasznak is megvan a bája. Az egyik tisztáson robosztus hárs kelt idilli hatást, alatta pad csábít szemlélődő pihenésre.

Az Öreg-Kovács környékén

Az S jelzés végül megérkezik a török időkben elpusztult Kovácsi falu Árpád-kori plébániatemplomának romjaihoz, amelyet anno Szent Péter tiszteletére szenteltek fel. A bükkfák árnyékában rejtőző, mintegy nyolcszáz éves körtemplom romja és környezete ma népszerű, könnyen megközelíthető pihenőhely, ahol padok és asztalok biztosítanak komfortos pikniklehetőséget.

Az S jelzésről a P jelzésre váltunk, és ismét szemet gyönyörködtető bükkrengetegben haladunk kelet felé, az Öreg-Kovács nyugati oldalán. A faállomány itt már látványosan az erdőgazdálkodás jeleit mutatja. Ettől még a szálerdő is békés, meghitt hangulatú menetelést ígér, mielőtt leereszkedünk a hegyről, és újfent érintjük a Gorba-nyereg országútját. Innen a Tardosra bevezető aszfaltcsíkon, a P◼ jelzés követésével kb. másfél kilométert trappolunk a célig.

Az útvonal végére erdőjáráshoz szokott kedélyünk minden bizonnyal nem éppen ilyen forgalmas záróakkordra vágyik, de legalább a falu határában ismét kinyílik körülöttünk a tér, és a távlatokban még egyszer végigpásztázhatjuk a szép fekvésű és nyugalmat árasztó környéket, benne a tekintetet vonzó Gorba-tető és a Nagy-Gerecse vonulatával, illetve a végállomást jelentő Tardossal.