A Gerecse mellőzött terepein

Itiner

• A buszmegállótól lefelé indulva egyből jobbra kanyarodunk a Béke utcára. A változó nevű utcát egyenesen követjük a falu széléig.
• Itt elérjük a P jelzést, melyen jobbra indulva egészen a Somlyó oldaláig gyalogolunk.
• A Somlyóra a K▲ kiágazása vezet föl.
• A csúcsról visszatérve kövessük a P jelzést jobbra a kulcsosházig, ahol érdemes kisétálni a ligetes bércorra a kilátáshoz.
• A K jelzésen indulunk visszafelé.
• Koldusszállástól is a K jelzésen haladunk végig a Pes-kő sziklafala alatt.
• Vértestolnára a K+ jelzésen térünk be.

A túra részletes leírása

Tarján szélén

Tarjánból indítjuk túránkat, mely a Gerecsét tagoló északnyugat-délkeleti csapásirányú árkokban kialakult medencedombságok egyikének területén található. A közepes méretű falu a török időkben, majd a pestisjárvány idején is elnéptelenedett; később, amikor az Esterházyak kezére került, német telepesekkel telt meg. Életük a medencét gyűrűként közrefogó hegykeret erdőihez kötődött: fakitermeléssel, hamuzsírfőzéssel, illetve a szelídebb domborzatú részeken gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Arányuk a mai napig jelentős Tarjánban, a lakosság mintegy harmada vallja magát németnek.

A buszmegállóból a Béke utcára fordulunk, és átszeljük a kertes házakat egészen a faluszélig. A P jelzésen jobbra indulva a beszédes nevű Kenderföldek mentén emelkedünk a dombon - igaz, kender helyett ma óriási napraforgótábla és gabonamező hajladozik a napsütésben. Fölötte az út némely pontjáról fel-feltűnik a Somlyó alig kiemelkedő, mégis markáns csúcsa. Az erdőt elérve balra fordít utunk, és egy darabig annak határát követjük - élvezetekben szegény, gazos pásztán. Egy pontról visszapillanthatunk a Nagy-Gerecse meredeken letörő lejtői alatt megülő falura, majd belépünk a fák alá, és mérsékelt emelkedőn kaptatunk.

A Somlyó

A Somlyó lábáig vezető útszakaszban komoly kihívás élvezetet lelni: az egyébként is apró erdőtömb kizárólag gazdasági célokat szolgál, a szó szoros értelmében vett természet csak nyomokban maradt meg ezen a kifosztott tájon. Széles, fakihordó, kövesutak, vágásfoltok, fiatalabb és letermelésükre váró állományok műerdejében járunk, ahol az ökológiai folyamatok helyébe lépett emberi szabályozószerep ordítóan feltűnő nyomai csúfítják a terepet.

Egy öreg hagyásfa és a K jelzéssel egyesülő turistaút (itt balra kell kanyarodnunk) az árulkodó nevű Szénégető nevű lejtőn határt jelöl: a Somlyó oldalában már sokkal szebb környezetben lépdelhetünk a tölgyesben fölfelé kapaszkodó dózerúton. Kisvártatva jobb felé kiágazik a K▲ jelzése, mely a Somlyó lapos, kupolaszerű csúcsára kalauzol. A rövid kitérő óriási változást hoz a látképben: a 447 méteres tetőpont körül terjedelmes sziklafüves lejtősztyeppréten kanyarog az ösvény. A kis képzelőerővel ligetes szavannai tájra emlékeztető jelleget nyáron a tűző nap és a hőség hangsúlyozza. Föntről elsősorban a Vértesen, a Tatabányai fölötti hegyeken, a Nagy-Gerecsén és környező medencéin hordozhatjuk végig tekintetünket. Felismerhetjük a Pes-kő sziklafalát is, melyet túránk végén közelítünk meg.

A kulcsosház

Visszatérve a jelzésre sétáljunk le jobbra a kulcsosházig! Nyitott ajtajú, fedett verandája ideális menedékhellyé teszi akár éjszakára is, de egy csillagbámulós ég alatt fekvéshez az épület melletti tisztás is tökéletes. Persze a házat is kibérelhetjük, ha úgy tartja kedvünk (közvetlenül mellette még focikapuk is helyet kaptak). Kisétálva a köves bércorra, és annak lemosódott talajú lejtőjén kissé lejjebb ereszkedve a túra legszebb panorámája nyílik: a tágas Héreg–Tarjáni-medence falvainak hátterében a Gerecse-tető impozáns hátának néhol sziklás tömbje zöldell, mellette eltörpül a hegység többi magaslata. Az erdős hátak a lakott medencék szántóföldjeinek színkavalkádját zárják közre.

Baktatás az autópálya szorításában

Visszafordulunk a háztól, és az Országos Kéktúra K jeleit követjük a következő órákban. Élményfaktorát tekintve túránk egyértelmű csúcspontja a Somlyó volt, sajnos a következő kilométerek sem tartogatnak különösebben emlékezetes látnivalókat - azokra az útvonal végéig kell várnunk. Betonútra érünk, és mellőzünk egy rég felhagyott kőfejtőt. Tornyópuszta üzemépületeit - és a belőlük áradó bűzt - hátrahagyva röviden betonon szeljük a dombsági tájat - közben előttünk fehérlik az egyelőre távoli Pes-kő sziklafala. Balra elhagyva az autóutat leereszkedünk, hogy a Tarjánt Tatabányával összekötő betonpásztát is keresztezzük. Legyünk óvatosak, mert forgalmas út szélén várnak ránk a következő méterek!

Ösvényen kanyargunk le a Bodza-völgybe - az idilli fekvésű szántó hangulatán sokat csorbít, hogy végét az M1-es autópálya torlaszolja el, ami jelentős zajjal jár. Az út előtt jobbra fordulunk, és a korábbiaknál némileg szebb, zártabb vegyeserdőbe érkezünk. A Tarjáni-malom-árok nevéből következtethetünk rá, hogy mire hasznosították régebben a mára általában szerény hozamú kis erecskét, melyet átlépve röviden kapaszkodunk, hogy aztán kerítést kísérve lendüljünk át a Hallgató tompa gerincén. Elérjük a koldusszállási bekötőutat, és perceken belül ott állunk az emeletes vadászlak tóval is díszített épülete előtt.

A házat elhagyva utunk jobbra tér, és az eddig bejárt út legszebb erdejében vágunk neki az utolsó - de még jó ideig kitartó - szakasznak. Persze komolyabb természetélményt itt sincs alkalmunk átélni, viszont érdemes megfigyelni, mi van a lábunk alatt: a szállítóút köveiben megjelenik az a vöröses színű mészkő, melyet tardosi vörös márványként ismerünk, és a közeli bányáknak hála számtalan budapesti épület belterében ráismerhetünk - főként díszítőkőként.

A Pes-kő alatt

Egy méretes irtásfolt mögött már a Pes-kő roppant mészkőfala fehérlik. A Kéktúrát jobbra elhagyja a K+ jelzés, ami lehetőséget nyújt, hogy mintegy 30-45 perccel később körré zárjuk útvonalunkat, hiszen Tarjánba tér. A Kéktúra erdőszélre vezet, jobb felé a Baglyas-hegy és a Somlyó rögei magasodnak a hullámzó tájban.

Szép, zárt erdei szakasz áll előttünk, gyertyános-kőrises lombtetőnk azonban eltakarja a terület fő attrakcióját: balra tekintve mohos kőtömbök árválkodnak az erdő alján, amelyből sejthetjük, hogy valahol följebb sziklatömeget kell tartogatnia a terepnek. A Pes-kő egy hatalmas, dachsteini mészkő felépítette sziklafal. Nevében a szláv eredetű „pest" szó magyarul barlangot jelent, és mint a jól karsztosodó mészkő általában, ez is rejt üregeket. Bár a Kéktúra egykor a hegytetőn haladt, a két kis forrásbarlang ma a szirt különleges növényvilága és a fészkelő ragadozó madarak miatt fokozottan védett, a turistautak elkerülik a környéket. Amint a Gerecsében sok helyen, itt is egy törésvonal mentén billent oldalra a hegytömb: a tektonikai erők hatására vetők mentén a gyűrődésre nem képes kőzetek eltörnek, és tömbjeik kiemelkednek (vagy lezökkennek). Egy ilyen észak-déli irányú vetővonalat jelöl a Pes-kő is, miközben a kicsiny sasbérc nyugati oldala lankás lejtővel simul Vértestolna medencéjébe. (Az emlegetett szerkezeti vonal folytatódik még a Nagy-Gerecse élesen letörő délkeleti falában is.)

Nagyjából szintben haladunk, majd enyhén balra kanyarodunk. Fiatalos szegélyezi a a turistautat, ami hirtelen jobbkanyart vesz, és kiér az országútra. A K+ jelzés az aszfalton vezet be Vértestolnára. A falu csak a 18. században népesült be, amikor a birtokos Esterházyak német családokat telepítettek területére. A helységnévtábla is jelzi, hogy a német örökség máig a falu része.