Patakparton, vadászösvényen

Itiner:

• A füvészkert bejáratával szemközt induló Z+ jelzésű úton kezdjük a vándorlást.
• Balra a Z jelzésre kanyarodunk, és a Spartacus ösvényen végigsétálva végül Pilisszentlászló központjáig emelkedünk.
• A Honvéd utcába fordulva 100 métert a K jelek mentén gyalogolunk.
• Balra a P jelzésre váltunk, és az Apát-kúti-patakot követve visszaereszkedünk a Füvészkerthez.

A túráról részletesen

Cserkész és gladiátor

A Bertényi Miklós Füvészkert bejáratát képező híd mellől indulunk a Z+ jelzésen a Mátyás-hegy oldalába. 200 méter után a Z jelzésbe csatlakozik utunk, amelyen balra fordulva a Spartacus ösvény nyomvonalára lépünk.

Az „egyemberes” csapás eredetileg vadászatokhoz használt cserkelőösvénynek készült az 1930-as években. Jellemzően szintet tartva, a Lepence- és az Apát-kúti-patak közötti hegyek oldalában több ágon kanyarog. Létrehozása után hosszú évtizedeken át elzárt útvonal volt a turisták számára.

Elnevezése valószínűleg az 1960-as évekből származik, amikor a Spartacus Turista Egyesület természetjárói jelzett turistaúttá szerették volna nyilváníttatni. Bár ez akkor még nem sikerült, a korszakban példaképnek számító, rabszolgafelkelést kirobbantó gladiátor neve mégis az útvonalhoz kapcsolódott. Hivatalos átminősítésére 2015-ig kellett várni; a nagy múltú útvonal most a Visegrádi-hegység egyik legfiatalabb turistaútja. Két ága továbbra is vadászati célokat szolgál, de a kijelzett 5 km hosszú szakasz igen népszerűvé vált néhány év alatt. Különlegességei a merész, de jelentős szintkülönbséget nélkülöző nyomvonal, a felfűzött pompás kilátópontok, az érintett geológiai érdekességek és a terület szép erdői.

Úton a Jenő-kunyhóhoz

Megindulva az egy ember szélességű egykori cserkészösvényen kezdetben sűrű fiatalosban, helyenként öreg hagyásfák mellett túrázunk. Ezen a szakaszon a hétvégén jelentős kirándulótömegeket vonzó Telgárthy-rét és szomszédsága felett járunk; egy ideig még felhallatszik a völgyből a kirándulók zaja. De ahogy emelkedünk és távolodunk az Apát-kúti-völgy talpától, fokozatosan az erdő természetes hangjai veszik át az uralmat.

Hídon kelünk át egy vízmosáson, majd rövidesen néhány tucat lépésre erdészeti útba csatlakozunk, hogy aztán újra a kanyargós ösvényen folytassuk a Nagy-Bükk oldalában. Csapásunk peremét több helyen is gerendákkal erősítették meg a vízerózió ellen. A kiépítés eredetileg is megvolt, ugyanis az ilyen cserkelőösvényeknél fontos szempont a tisztítás és a minél könnyebb járhatóság, hogy a vadat hangtalanul lehessen megközelíteni.

Nyílt, füves folton vágunk át, aztán újra szélesebb úton ballagva érkezünk az Alsó-Pap-hegy alatti nyereg nagy útkereszteződésébe. A nagyszerű bükkös fái alatt mesébe illő gerendaház, a Jenő-kunyhó fogad. Az épület eredetileg vadászháznak készült az ösvény kialakításakor, nevét a szóbeszéd szerint Horthy Miklós akkori kormányzó öccséről kapta. A szenvedélyes vadász és sportember Horthy Jenő a korszak legismertebb szakíróival, köztük Széchenyi Zsigmonddal és Kittenberger Kálmánnal is cserkelt. A kunyhó évtizedeken át szolgálta az erdőjárókat folyamatosan nyitva álló, fűthető erdei menedékként, ám állapota látványosan leromlott. A 2020-as évek elején felújították, azóta négyévszakos pihenő, ami nappali tartózkodásra, sütögetésre szolgál (berendezése is ennek megfelelő), kulcsát előzetes egyeztetés után az erdészettől lehet megszrezni.

A kunyhó ma már állandóan nyitva áll a turisták és erdőjárók részére. Odabent bivakolásra is van lehetőség, és az eső elől is jó menedék; a ház melletti padokon megpihenhetünk. Ha a nyugati irányú, jelzés nélküli úton kb. 400 métert kitérünk, a Lepence-völgyre és környékére kapunk panorámát egy kopjafa mellől.

Kilátók és kőalakzatok

A Z jeleken továbbindulva a Spartacus vadregényes, leginkább látványos szakasza következik az Öreg-Pap-hegyet megkerülve. A széles utat ismét keskeny ösvényre cseréljük, és csodás bükkösben a meredek hegyoldalban menetelünk.

Bevágódott vízmosás kőgörgeteges völgyfőjén kelünk át, majd lefutó bércorron szlalomozunk éles kanyarokkal. Hamarosan kinyílik a táj, és elérjük a Spartacus panorámapontját egy sziklákkal szegélyezett, kitett szakaszon. Alattunk a Lepence-patak szurdoka mélyül, szemközt pedig az Ágas-hegy sűrű erdővel borított kiemelkedését látni. A kicsiny füves tisztás leülésre és bámészkodásra hívó peremről a Dunakanyar nyugati részét is megpillantjuk a túlparti Szent-Mihály-heggyel, mögötte pedig a Délnyugati-Börzsöny vonulatait szemlélhetjük.

A talaj lemosódása miatt közelről tanulmányozhatjuk az ősi vulkáni kitörésekből létrejött andezitbreccsát. Az eltérő méretű kőzetblokkok és törmelékek anyaga a kürtőből robbant ki, majd összecementálódva szilárdultak meg. Felaprózott, mohos sziklagörgetegek mellett lépünk újra a fák árnyékába, aztán egy méretes sziklatorony alá érkezünk. Az erózió által kipreparált képződmény szintén különböző nagyságú kőzetkomponensekből felépülő breccsa.

Sziklába vájt lépcsőn ereszkedünk tovább, a Spartacus legnagyobb kanyarjához tartva. Átlépkedünk a Szarvas-lyuk hamar mélyülő vízmosásának kövein, aztán sziklafal tövében ballagunk. A Szarvas-bérc újabb kilátópont: innen tágabb perspektívából látni a Börzsönyt és a Dunakanyart, a Visegrádi-hegység erdőtájából pedig a Prédikálószéket is hordozó Keserűs-hegy gerince emelkedik ki. Utunk végül megszelídülve csatlakozik be egy széles kocsiútba, amely a Spartacus ösvény végét jelenti. Balra térve gyökérfonatos kövesúton folytatva egy szárazvölgy mentén emelkedünk.

Pilisszentlászló

Kiérve az erdőből véget ér a kaptató, és a Pilisszentlászló külterületéhez tartozó házak, tanyák kerítései mentén bandukolunk. Kinyílik a táj, amikor a falu rétjei és gyümölcsösei közé jutunk. Szemben a Szent László-hegyet látjuk, míg visszatekintve a korábban megkerült Öreg-Pap-hegy tömbjére nézhetünk rá.

Rövidesen feltűnnek Pilisszentlászló házai, majd a focipályája utáni feszület mellett a Béke utca aszfaltjára toppanunk, és ezen sétálunk be a központba. A 18. században szlovákokkal telepített hegyi községben vegyes- és italbolt is működik, kiváló alkalom frissítő pihenőt tartani. A legendás felvidéki betyárról, Jánošikról elnevezett kocsmahivatal éppen utunkba esik. A kicsiny főtéren elsétálunk a tornyos kápolna és Szent László király szobra mellett, aztán átkelünk az Apát-kúti-patak hídján. Bal kanyarral a Honvéd utcába fordulunk, 100 méteren a K jelzéseket követjük, majd a következő kereszteződésben ismét balra tartva a P jelzésre váltunk, amely már túránk végéig irányadó lesz. Takaros házak, rendezett porták között hagyjuk el a települést.

Ereszkedés az Apát-kúti-völgyben

Fiatal tölgyes-gyertyános erdőben enyhén ereszkedünk az Apát-kúti-völgy árka felé. A patak forrása Pilisszentlászló területén ered, és Visegrádnál torkollik a Dunába. A csaknem 10 km hosszú és mintegy 250 méter esésű szurdok felső szakaszát Szent László-völgynek hívják, míg alsó, visegrádi része Malomkerti-völgy néven ismert.

Rövidesen hosszú paticskerítéssel védett épületcsoport mellett sétálunk el: a Hoboji zen templom határánál járunk. Kelet-Európa első zen szentélyének felépítésére az igen csendes és nyugodt völgyet választotta a közösség. Hamarosan útlezáró fémsorompót kerülünk meg, majd letérve a hegyoldalból elkezdünk beereszkedni a Szent László-völgy talpára a csobogó vízfolyáshoz. Fahídon kelünk át a patak túloldalára, ahol padokhoz érkezünk. Enyhén emelkedve vezet tovább utunk a mohos andezitsziklákkal pettyezett völgyoldalban. Követjük az árok kanyarulatát; hosszabb részen magas, szakadékos partfal tetején járunk. Alattunk a patak laposán idilli pihenőhely csábít leülésre. Ösvénnyé szűkül az út, mert egyemberes csapásnál szélesebb már nem fér el, ezen újra a patakhoz ereszkedünk. Innentől nincs híd a szurdokban, köveken és faágakon lépkedünk át a gázlókon. A következő etapon többször is ide-oda keresztezzük a medret, az átkelések között pedig a sziklás oldalakban, kevéssel fölötte sétálunk. A völgy e középső, vadabb részén igazi kalandtúra a gyaloglás az eredeti, természetes állapotot megközelítő, árnyas-sejtelmes erdőrészen.

Vissza a füvészkerthez

Egy betorkolló mellékvölgy után áttérünk a patak jobb oldalára, és némileg kiemelkedve szekérút szélességűvé változik a járás. A hegyoldal méretes sziklatömbje után elérjük az Alpár-forrás foglalását; szemközt az egykor itt vezetett kisvasút rakodójának maradványa látszik. A patak mélyre vágódik; szépen tanulmányozhatjuk az egymásra települt vulkáni törmelékeket, rétegeket. Sorompót kerülünk meg, mielőtt a Kaán-forrás jól kiépített pihenőhelyére érkezünk. A hosszúkás támfallal foglalt, és egy vályún keresztül egészen az útig elvezetett csorgó elnevezését Kaán Károly erdőmérnökről kapta, aki az 1935-ös, első hazai természetvédelmi törvény egyik megalkotója volt.

Széles murvás úton érünk a Visegrádra vezető műútra. A maradék másfél km-t az 1920-as években épített kisvasút vágányának helyére húzott aszfaltcsíkon tesszük meg. A felhagyott Ördögbánya mellett sétálunk el, ahol andezitet fejtettek egykoron, majd a patakon átívelő Stefánia-híd előtt, amelyen egy másik bányaudvarba kukkanthatunk. Pár perc gyaloglást követően feltűnik az Apát-kúti vadászház fehér, emeletes épülete, közelebb érve pedig pisztrángosát is megnézhetjük. A következő kanyar után a Telgárthy-rét széléhez érünk. Az esőházakkal, tűzrakókkal, padokkal kiépített tisztás hétvégéken nagyszámú kirándulót és piknikezőt vonz. Betonhídon keresztezzük az Apát-kúti-patakot immár utoljára, és visszaérkezünk a Bertényi-füvészkert bejáratához. Ha időnk és kedvünk engedi, érdemes megtekinteni az arborétumot.