Kerekesszékkel az Apátkúti-völgyben

Itiner:

• A Rév utcán egyenesen megyünk, a P jelzést követjük. Az út neve Mátyás király utcára változik.
• Egy éles kanyarban elhagyjuk az eddigi utat, és a P turistajelzést követve a patakkal párhuzamosan haladunk.
• Az Apátkúti-völgyben végig a szilárd burkolatú úton megyünk a Kaán-forrásig, majd ugyanazon az úton vissza. 

A túra részletes leírása:

A busszal érkező kerekesszékes túrázó örömmel konstatálja, hogy az akadálymentes busz után is könnyen leküzdhető terepviszonyok várják. A révkikötő ipari hangulata a fenséges Dunával, a szemközti Börzsöny hegylábán megbújó bájos épületek együttesének látványa mind kellő hangulatba hozza a kirándulót, hogy áthaladva a főút alatti akadálymentes rámpán, nekivágjon a Rév utca kedves, falusi házsorai közt kanyargó főutcának.

Elhaladva a templom és a temető rendezett együttese mellett, a folyamatosan emelkedő, kanyargós főút hosszabb, egyenes szakaszokba vált át. Jobb kéz felől megjelenik az Apátkúti-patak csermelyszerű vájata. A változó minőségű, sokszor szűk járda - előbb macskakő burkolatú, majd a belsőbb kerületekből kijutva egyre inkább a fellelhető hazai burkolatok tárháza - a rendszertelen letörésekkel inkább akadály, mint segítség, ezért érdemes az úttesten, gyalogosként közlekedve haladni, figyelve az autóforgalomra.

Mintegy másfél kilométert követően Visegrád kedves házai elmaradoznak jobbról, a patakon túl pedig egyre több nyaralóépület tűnik fel. Hosszabb egyenest követően a falusi környezet megszűnik, és ahol az út egy nagy U kanyarral a Visegrádi fellegvár domboldalába meredeken kanyarodik felfelé, mi egyenesen haladunk tovább. Az itt található nagyobb parkoló árnyas fáitól indul az autóval érkezők túrája.

Az immáron az Apátkúti-völgyben vezető utunk továbbra is szilárd burkolatú. A patak és az út völgye enyhén, fokozatosan beszűkül, és két oldalról megjelenik az égerekkel, kőrisekkel, akácosokkal, később bükkfákkal fűszerezett vegyes erdő. Az emelkedő tereppel együtt kisebb-nagyobb kanyarulatokkal bolondított úton haladunk. Hosszan elnyúló, az Apátkúti-patak által táplált mesterséges tó mellett haladunk el, itt ácsolt paddal, asztallal jelzett pihenő is található. A Pilisi Parkerdő Visegrádi Erdészetének horgásztavában méretes halak élvezik a víz hűsét – horgászni csak engedéllyel lehet, de napijegy is váltható az Ördögmalom étteremben. A tavacska nem körbejárható, de a bal partjára akadálymentesen lemerészkedhetünk; főleg a busszal érkezők számára ajánlott pihenőhely az erdővel koszorúzott térség. 

Továbbhaladunk az aszfaltozott úton, a patak vidáman csörgedezik mellettünk, az út dőlésszöge és a növényzet dússága is jelzi, hogy ez már igazi erdei környezet. Tavasszal és nyáron a virágzó fák, bokrok illata és megejtő szépsége keveredik az intenzív madárdallal. Azért vigyázzunk, mert mindkét irányból előfordulhat némi járműforgalom is!

Néhány nagyobb kanyarulatot követően megérkezünk az Ördögmalom vízeséshez. A patak itt egy rövid szakaszon az andezittufán átvágva magát meredek „csúszdán" keresztül érkezik egy kisebb természetes medencébe. Nevét talán a nagyobb esőzések után, tavaszi zajlásokkor a nagy robajjal lezúduló, sziklák közé szorult patak által görgetett hordalékról kaphatta.

A megejtően szép erdei környezet szűk kanyonjában mélyen alattunk folyik az egyébként játékos patak, amely mély üregek és zúgók sorozatán vágja át magát a kemény andeziten. Bár vízeséssel a későbbiekben nem, de a patak és környezete küzdelmével később is találkozhatunk. Jól kiépített, viszonylag könnyen megközelíthető a padokkal, asztalokkal kiegészített természetes környezet, bár magát a patakot kerekesszékesek a terepviszonyokból adódóan csak felülről csodálhatják meg.

Az erdő páradús hűse még hosszan elkísér, a virgonc patak immár a bal oldalunkon csordogál vagy zuhog állhatatosan. A völgy egyszer csak kitágul, a patakon balra, széles hídon átkelve, erdei játszótér hűvöse és a Bertényi Miklós Füvészkert alatt hosszan elnyúló természetes mező, a Telgárty-rét hívogat. E kis dőlésszögű fennsíkon több helyen is találunk könnyen megközelíthető tűzrakó helyet, egész évben nyitva tartó éttermet, és nehezen megközelíthető, de kis segítséggel elérhető mozgássérült mosdót. Itt érdemes hosszabb pihenőt tartani.

Továbbhaladva a túránkon, elhagyjuk a haltenyésztés céljából mesterségesen létrehozott pisztrángos-tavakat (az itt kifogott halakat a nemrég elhagyott Ördögmalom étteremben ki is süthetjük!), majd néhány száz méterrel feljebb, balra nyílik egy kis beugró a Stefánia-híddal szemben. A Kőfolyásnak nevezett sziklakatlant kísérőnk segítségével megközelíthetjük, érdemes megcsodálni a függőleges sziklákkal övezett, szinte kör alakú kis udvart. A sziklák ornamentikája és páradús klímája lenyűgöző és megnyugtató egyszerre.

Lassan a túránk végpontjához érünk, a táj jellege nem változik jelentősen. A Kőfolyástól nagyjából kilométernyire érjük el az elágazást, ahol jobbra fordulva pár száz métert követően, jó minőségű murvás talajon jutunk el a bővízű Kaán-forrásig, melynek tiszta, üde vize a kiérdemelt jutalom. A Kaán Károly erdőmérnök nevével fémjelzett forrás – ő volt az 1935-ös, első hazai természetvédelmi törvény egyik megalkotója - alacsony ásványianyag-tartalmának köszönhetően a böjtölők és kímélő vízkúrázók csemegéje. Szép, erdei miliőbe illeszkedik a kiépített forrás, és bár a vízfakadás közvetlenül nem megközelíthető kerekesszékkel, egy vályún keresztül egészen az útig elvezet egy csorgó. Ez utóbbi nem vízvételi hely, de kísérőnk könnyedén kiszolgálhat bennünket az éltető vízzel.

Ezzel elértünk túránk végpontjához, innen az említett stációkon keresztül „csordogálhatunk” visszafelé a már megtett útvonalon. Tartalmas, szép túráról lévén szó, megéri megcsodálni a frissen megismert dolgokat újra, és a kerekesszékes segítőnkre is ráfér a pihenő.