Visegrád ostroma

Itiner

• A K jelzésen sétálunk Visegrádon, mely elhagyja a főutcát.
• A jelzésről egyből az erdei szakasz legelején balra térünk a jelzetlen Viktorin sétányra.
• A sétány visszatér a K jelzésre, melyet balra követünk a nagy-villámi parkolóig.
• A parkolótól a K▲ jelzésen keressük fel a Zsitvay-kilátót, majd visszatérünk a parkolóhoz.
• A K+ jelzésen jobbra térünk, és ezt követjük a visegrádi révig, túránk végpontjáig.

A túra részletes leírása

Az ország első turistasétányán

Túránk a révvel szemben, a városba tartó utcán indul, vezetőnk pedig a Dunán átkelő Országos Kéktúra K jelzése. „Magas vár", azaz fellegvár: ezt jelenti Visegrád, a névadó erősség pedig büszkén trónol a látványosan meredek, kopár lejtők fölött. Az egykori királyi székhely központi utcáját kisvártatva balra elhagyjuk, és méterekkel előrébb, máris a kaptatót taposva ösvényre jutunk.

Nem maradunk sokáig a jelzésen, ugyanis rövidesen balra letérünk róla. Annak ellenére, hogy a turistajelzések hiányoznak, a hegység turizmusának meghatározó útját tapossuk: az 1869-ben átadott Viktorin-sétány az ország első, turisztikai céllal kialakított sétaútja. A névadó, szlovák származású visegrádi pap, Viktorin József a 19. század közepén figyelt fel a düledező, s lassan fogyó falmaradványokra - akkoriban a bécsi udvar előszeretettel sugalmazta, hogy a romoknak nincs értéke, ezzel az egyre gyarapodó lakosságot ösztönözték arra, hogy nyugodtan hordja el a köveket építkezéseihez. Hogy gátat szabjon a pusztulásnak, Viktorin kitartó és leleményes lobbimunkával hívta fel a figyelmet a visegrádi várrom jelentőségére, a benne rejlő turisztikai lehetőségekre. Miniszterek, politikusok, az ország gazdasági elitjében mozgó közéleti szereplők bevonásával igyekezett elérni céljait, miközben részben saját vagyonából kialakította a sétányt is. Elévülhetetlen érdemeinek emlékműve a vár alatti, meredek hegyoldalon található (a régi sétaút felső, szintén jelzetlen szakaszán). A sétány pedig igazán látványos: szintben, néhol alig emelkedve szeli át a meredek hegyoldalt, és éppen a házak fölött tekereg. Kanyarjaiból, legszebb pontjairól padokkal felszerelt pihenőhelyek nyitnak panorámákat a hegyek közé szorult Dunára és a partján elterülő városra. Végül egy szerpentinkanyarral csatlakozunk vissza az Országos Kéktúrába, ahol a K jelzés éppen a hajdani sétány útvonalát követi.

Az ösvényről néha jobb felé kiléphetünk a keskeny bércoldalra, amiről itt-ott rálátunk a hegység központi részének tömött erdőire. A nem csillapodó kaptatót néhol hatalmas sziklagörgetegek szegélyezik - az őket felépítő, kisebb-nagyobb tömbök hű tanújelei a régen elszenderült tűzhányó tombolásának, robbanásos törmelékszórásának. A meredek lejtőt fedő sekély talajon csenevész sziklaerdők ligetes foltjai nyitnak panorámát az egyre lejjebb látható folyókanyarulatra. Éppen kövesebbé válik a csapás, amikor hirtelen parkoló váltja fel a pagonyt: a visegrádi vár kapuja alá érkezünk.

A szemben lévő fogadóépület mellett, lépcsőn térünk vissza a fák közé, és immár magasabb hegyeket idéző, olykor bükkök, máskor fenyők színesítette sűrűn vág át a széles sétány. Ez a lejtős oldalban harántoló, kényelmes turistaút serényen kerülgeti a piciny völgyfülkéket, a széltől tépázott bükkös hézagain olykor kilátunk a szemközti hegyvidékre. Enyhülő meredekségű sétányon érkezünk a parkolóhoz, ahonnan a hegytetőre vezető bekötőúton indulunk a csúcsra (K▲ jelzés). Balra fantasztikus fekvésű, előkelő étterem ékelődik a fák közé. Az 1930-as években turistaháznak épült, a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete építtette. A kimagasló színvonalú komplexum a II. világháború után a többi menedékház sorsára jutott: a Turistaházakat Kezelő Vállalat kezei között lepusztult és tönkrement. Az 1970-es években (a hegy fejlesztésekor) felújították, azóta bámulatos kilátást nyújtó étterem.

A Nagy-Villám világa

Egy kanyar a meredek úton, és máris a Zsitvay-kilátó masszív, neoreneszánsz stílusú bástyájával nézünk farkasszemet. Tetejéről az ország legszebb kilátásainak egyike, a dunakanyari táj bámulatos, átfogó panorámája nyílik. Egyik irányban a Visegrádi-hegység helyenként karakán vonalakkal szabdalt erdős kontúrja domborul, tövében a Duna szalagja kanyarodik. Festői helyzetben, terebélyes sasfészekként ül a folyó felett a visegrádi fellegvár. „Keresztülnézhetünk" a Dunakanyaron is: a patkó előtti és utáni szakasz is megcsillan, így éppen azt láthatjuk, amint a hegyek köszöntik, majd útjára bocsátják a folyót. Ellenkező irányban a Börzsöny olyan hegytömegként emelkedik, mintha csak a Kárpátok legdélcegebb erdős vonulatait látnánk. A magasságok jóval nagyobbnak hatnak a valósnál, hiszen a Nagy-Villám szerény mérete ellenére is tetemesen „elemelkedik” a Duna partjától, amit szemközt a Börzsöny több mint 800 méterrel halad meg. És bár előbbihez képest magasról, utóbbihoz mérten alacsony helyzetből szemlélődünk. A Csóványosig pedig lépcsőzetesen, szinte tisztelettudóan emelkednek a hegyek hullámai, látszatra „megemelve” ezzel a Budapest környéki térség legmagasabb csúcsát. A távolban egyébként, ha nem túl párás a levegő, a Mátra sziluettje is kivehető.

A kilátót az 1930-as években, a piciny hegycsoport egészét érintő, széleskörű turisztikai fejlesztés részeként emelték a Magyar Turista Szövetség 20 éves évfordulóját megünneplendő. Avatásakor az utolsó emelet (fedezet hiányában) még hiányzott, ez azonban nem törte le az érdeklődők lelkesedését: ezrek érkeztek (részben az esemény miatt indított hajójáratokkal) megcsodálni a tornyot. Kialakításában fontos szempont volt, hogy harmonizáljon a visegrádi fellegvárral, illetve a Salamon-torony küllemével. A névadó, Zsitvay Tibor a Magyar Turista Szövetség elnökéből lett képviselő, majd miniszter, később újra a Szövetség vezetője, azaz a korabeli turistaság prominens alakja, aki a kilátó építését kezdeményezte. Fontos szerepet játszott az akkoriban a turisták elől nagyrészt elzárt hegység „megnyitásában", a turistaúthálózat kialakításában.

Az alsóváron keresztül

Lemászva a kilátóból még érdemes kisétálni a sípálya tetejére (ami a torony „pótlása” lehet, ha zárva találjuk); innen feltárul a hegy megdöbbentő meredekségű letörése, illetve a Börzsöny teljes tömege. Visszaereszkedünk a parkolóig, ahol jobbra fordulunk, majd ismét jobbra a K+ jelzésen, ami pár méter múlva ismét jobbra kiágazik a Kéktúrából. Canopy-pálya drótjai alatt, széles erdészeti úton követjük a hegyoldal hajlatait, majd balra, lefelé indulunk egy szerpentinen. Magaslesre emlékeztető kilátópáholy áll az egyik kanyarulatban, de az erdő már túlnőtte, ezért nem érdemes rá felkapaszkodni. Fölöttünk, szemben feltűnik a vár masszív sziluettje, és egy elágazásban balra fordulunk (továbbra is a K+ jelzést tartva). Szemközt egy jókora, sötét (andezitből épített) kőtömb, a Görgey-emlékhely található, az idős tábornok ugyanis utolsó éveiben Visegrádon élt. Az ösvény hamarosan a Viktorin-sétányt követő második hegységi turistaút vonalát követi. Elhagyunk egy elágazást a kusza erdőben, és egyre szelídülő terepen tartunk lefelé, megközelítjük (de nem érintjük) a Sibrik-dombot, ahol a limest védő római erődítmény romjait lehet megtekinteni. (Ezen épült meg a 11. századi várispánság, melyben az a Salamon raboskodott, akiről a lentebbi lakótorony a nevét örökölte.)

A balra hajló ösvény azonban egy másik fontos történelmi látványosság felé terel, és turistaúttól szokatlan módon át is vezet a visegrádi alsóváron. A Salamon-toronynak nevezett hajdani lakótorony a fellegvárral egy időben (a 13. században) emelt alsóvár része, mely a Duna partján futó utat és a hajózási útvonalakat is ellenőrizte, de ispáni lakó- és királyi szálláshelyként is szolgált. Átlépünk a várkapun, és a tornyot a falak között kerüljük meg, a leomlott szakaszok fölött pedig kilátunk az immár sokkal közelebb lévő Dunára. A macskaköves sétány újabb várkapu alatt bújik át. Páratlanul hangulatos, szűk korridorban kanyargó, lejtős úton érjük el a várost. Keresztezzük a villanegyedet, köztük például rögvest a Latinovits-villát, melyben hosszan vendégeskedett Görgey is, mígnem eggyel lejjebb költözhetett abba az épületbe, ami már a Vár hotelként működik. Az utca végül eléri a Duna szintjét, és a királyi palota mellett vezet vissza a központba.