Keresztül a Visegrádi-hegységen

Itiner

A túra során végig a P jelzést kell követnünk.

• Átmegyünk a főút alatti aluljárón, majd keleti irányban indulunk a Rév utcán. Ez az egyik sarkon Nagy Lajos, majd Mátyás király utcára változik, de mi nem kanyarodunk le.
• A várhoz vezető autóút hajtűkanyarjánál egyenesen gyaloglunk tovább. A P elhalad a pisztrángos tavak mellett, végül hosszas gyaloglás után elfogy az aszfalt, és belépünk a Szent László-völgy hűs bükkösébe.
• Pilisszentlászlón a Honvéd utcán sétálunk a faluközpont felé. Ha nem térnénk be oda, akkor a Petőfi tér előtti utolsó utcán kell élesen balra, fölfelé kanyarodnunk, hogy ismét erdős terepre válthassunk.
• A P együtt halad a z Országos Kéktúra K jelével a Pap-rétig. A Visegrádi-hegység egy apró fennsíkjára megérkezve az aszfaltot követjük, de a turistaút a hegyoldalra kapaszkodva levágja annak egy kanyarját.
• A Pap-rétről keleti irányban haladunk tovább széles erédszeti úton. Elhagyjuk a Palócki, később a Zánkói-rétet, és megérkezünk a Vértes-mezőhöz.
• A Vértes-mezőnél utunk 90 fokos jobbkanyart vesz, majd délkelet felé irányul. Felkapaszkodunk a Kis-Bükk-tetőre, és irányt tartva végül megérkezünk a Vörös-kő panorámás tisztására.
• A P jelzés a Vörös-kő déli oldalában ereszkedik le. Kezdteben mérsékelten lejt az ösvény, majd meredek szerpentinnel érjük el a Rekettyés-tó melletti irtást.
• A P turistaút délkelet felé átvág a napsütötte tisztáson, majd az erdei földúton leereszkedik Leányfalura. A Gyulai Pál utcát egyenesen követve érkezünk meg a buszmegállóhoz, ha pedig további 50 métert megteszünk egyenesen, akkor a Duna-part látványával fejezhetjük be a túrát.

A túráról részletesen

Formakincsét tekintve a piros túra két hegysége nem igazán különíthető el egymástól. A Kárpátokat létrehozó lemezmozgások során itt indult meg a hegykoszorú vulkanizmusa, így a Börzsöny és a Visegrádi-hegység a láncolat két legidősebb vulkáni tagja. Születésük után kopár szigetvulkánokként füstölögtek a környező víztömeg fölött. További történetüket a külső erők okozta lepusztulás és a Duna megjelenése határozta meg, a földtani hasonlóságok és a földrajzi közelség pedig igen hasonló formakincsű vidékeket hozott létre. Magasságában a Visegrádi-hegység elmarad a Börzsönytől, de leghangulatosabb részeit úgyis mélyebb pontjain, a völgyeiben kell keresni.

A Visegrádot Pilisszentlászlóval összekötő Apát-kúti-, majd felső szakaszán Szent László-völgy tipikus példája a hegység szurdokjellegű, bővízű, zárt völgyeinek, ahol némi képzelőerőt bevetve a kárpáti vadonban érezhetjük magunkat. A Visegrádhoz közeli szakaszon ne felejtsünk el lemászni az Ördögmalom-vízeséshez, amely nevével ellentétbe inkább csak egy apró zúgó, de az alatta lévő vízmedence smaragd színe és a sötét kőzet együtt megkapó látványt alkot. Az aszfaltutat elhagyva sűrű erdőben folytatjuk utunkat: a hétvégi családi kirándulóknak kialakított sütőgetőhelyek után elérjük a valódi túraterepet. A völgy felejthetetlen sziklatömbjei és szurdokösvénye számtalanszor szeli át a patakot, és általában éppen csak egy embernyi szélességű ösvényen követi annak folyását. A sötét bükkerdőben mindenhol holtfa hever, mohos görgetegek fekszenek a patak útjában; ez a néhány kilométer a nemzeti park egyik ékköve - annak ellenére is, hogy a felső szakaszon hatalmas erdőirtás kíséri az egyik partot.

A völgy legvégén egy hídon lépjük át a medret még egyszer, utoljára, hogy aztán az erdészeti út végül a falu mellékutcájává fejlődjön. Éppen csak érintjük a faluközpontot, hogy aztán rövid, de meredek kaptatón jussunk fel a pap-réti aszfaltútra. A betonút kanyarjából alkalmunk nyílik végignézni a Sztaravoda-völgyet kísérő magaslatokon.

A Pap-rétről hosszas, kellemes erdei menetelés veszi kezdetét, sajnos azonban sokfelé a 2014. évi ónos eső okozta jégkár pusztításának nyomait látjuk a megtépázott erdőben. A Zánkói-rét irtásos tisztását követő gyenge kaptató végén érjük el a Vértes-mező télen-nyáron idilli pihenőhelyét, és nem sokkal fölötte, 548 méteren érintjük a visegrádi-hegységi vándorlás legmagasabb pontját. Innen már csak rövid erdei gyaloglás a Vörös-kő pazar sziklakilátója. Jobbra fordulunk, felkapaszkodunk egy kisebb magaslatra, és hamarosan meglátjuk a méretes esőházat. Az esőház mellett lehetőségünk van szemügyre venni a Börzsöny távoli vonulatait Drégelyvártól egészen a Csóványosig - a teljes panoráma akkor nyílik ki, ha az erdőn keresztül, egy jelzetlen csapáson néhány métert leereszkedünk a névadó sziklakibukkanásra. A kilátótisztás viszont az esőháztól 20 méterre található.

Nem csoda, hogy a Vörös-kőt egykor tüzérségi lőállásként hasznosították: az alant terpeszkedő Duna-parti települések mögött a Szentendrei-sziget és a Pesti-sík is térképként mutatja magát, Váctól és a fölé magasodó Naszály hegytől Pestig szemlélhetjük a tájat. Tiszta időben jól kivehető a Szanda, valamint távolabb a Mátra két tömbje. Közvetlenül alattunk, a hegység előterében a Duna által épített, és régebben jótékony iszapjával újra és újra befedett, ettől termékeny talajú földek nyújtóznak. A kilátóhelyen egy magányos terméskő-oszlop arról tanúskodik, hogy egykor a kicsiny sziklaletörés neve is elegendő volt ahhoz, hogy egy ideológia kisajátítsa magának a helyszínt. Most egyszerűen csak felszabadult, és kissé fáradt kirándulók célpontja a Leányfalu fölötti hegyorom.

A településre meredek oldalban szerpentinező ösvény indul. Az ereszkedés végén irtásfoltra érünk: ha itt bevágunk balra, a fák közé, érdekes, meleg mikroklímájú, békalencsés tavat fedezhetünk fel a fák sűrűjében. Végül lankás erdei utakon érünk be a házak közé. Egyenes irányt tartva a Duna-partra vezet utunk.