Pécsi történetek a Misina oldalában

Itiner:

• A Dömörkaputól a S, majd abból egyenes irányt tartva a S▲ jelzésen teszünk kitérőt a Flóra-pihenő kilátópontjához.
• Visszatérünk, és a Dömörkaputól jobbra, a P◼ jelzésen ereszkedünk a Lámpás-völgybe, ahol ugyanezt a jelzést követjük.
• A P+ jelzésen jobbra térünk le a Kantavári-forrásokhoz.
• A források utáni elágazásban balra térünk a P jelzésre, amiről balra fordulva kitérőt teszünk a Kantavárhoz a PL jelzésen.
• Visszatérünk a források melletti elágazásba, és balra, a S● jelzésen folytatjuk a túrát.
• A S+ jelzést követjük egyenesen.
• Jobbra váltunk S▲ jelzésre, amit a Misina épületeiig követünk.
• A Misináról balra, a S jelzésen ereszkedünk le a Dömörkapuhoz.

A túra részletes leírása:

A kesztyűgyáros emelvénye

A buszmegállótól indulunk a régi vidámpark bejárata melletti parkolóból. A Dömörkapu nevét feltehetően még a török időkben kapta, a demer kapija ugyanis vaskaput jelent, ami utalhat a sziklás vállra, melyen a terület átjárót képez. A 20. században komoly turistaélet pezsgett itt, amire az újjáélesztett kisvasút is emlékeztet az állatkert és a Dömörkapu közötti, alig kilométeres pályájával. A vidámpark az 1960-as évek elejétől fél évszázadon át üzemelt, mára csak a betonozott alapokat találjuk a feketefenyves ligetében. A Mecsek Egyesület első turistaházainak egyike is itt épült, mely ma Hotel Mediterrán néven üzemel, alig párszáz méterrel alattunk.

Mielőtt elindulnánk az egykori turistaház irányába, egy tanulságos kitérőt teszünk a Flóra-pihenőhöz az egykori vidámpark melletti, fenyvesben vezető sétányon kezdetben a S, majd a S▲ jelzést követve. Alig pár perces sétával érünk ki a természetes kilátópontra épített fedett emelvényhez, a Flóra-pihenőhöz, melynek neve az egykori kesztyűgyáros feleségének állít emléket. E helyen már a 19. század végén, a Pécs első vízvezetékét lefektető vállalkozó adományából építettek egy pavilont, ami azonban a 20. század elejére összedőlt. Kőemelvényként újították fel a kesztyűgyár-alapító és tulajdonos, Hamerli János fiai, akik anyjuk emlékére Flóra-pihenőnek nevezték el. A jelenlegi épületet a 2000-es években renoválták a két korábbi építmény ötvözeteként. A pihenőtől és a sétányról rálátunk a Mecsek központi és keleti erdőségeire, de szemet szúr az a tájseb is, mely pont alattunk hatalmas krátert nyit a hegy belsejébe. A Pécsbánya településrész alatti Karolina rekultivációs terület, az egykori szénbánya után megmaradt méretes hiány élettelen gödrével élesen elüt a környező, erdős tereptől.

Imbolygó lámpákkal a szén nyomában

Visszasétálunk a Dömörkapuhoz, és az egykori menedékház felé, jobbra tartó aszfaltút mellett indulunk a Lámpás-völgybe a P◼ jeleket követve. Az útvonal egyedüli előnye, hogy hamar lejutunk a völgybe, viszont fiatalos, kilátás nélküli erdőben ereszkedünk meredeken, és a monoton szakasznak csak a völgytalpi, öreg bükkös vet véget. A Hideg-völgy bevágását keresztezve látványosan bolygatott vidéken haladunk. Ez már a kőszénvagyon miatt kitermelt meddő maradéka, jobbra alattunk a Gyula-akna, a szomszédos Lámpás-völgyben a Felső- és az Északi-táró nyílt. Egy rövid kitérővel (a PL jelzésen) megnézhetjük a tárók emlékkövét, bár a jelentősen áthalmozott, beerdősült területen már csak nyomaiban láthatjuk az egykor lázas bányászélet hagyatékát.

A Lámpás-völgyben széles erdőgazdasági úton hatolunk felfelé váltakozó korú erdőkön át. Végül az ösvényt követő P+ jelzésen (jobbra) átkelünk a bükkök között kanyargó patakon. A Lámpás-árok eredetét, a Kantavári-forrásokat a meredekké váló hegyoldalak között, öreg bükkösben érjük el. A bővizű forrás mellett padokat, asztalt, esőbeállót találunk, kedvelt helye ez a pécsi kirándulóknak. Már a 20. század legelején menedékhelyet építettek ide, a Mánfára átvezető turistaútra, a forrásfoglalást pedig az I. világháború után kivitelezték a helyi természetjárók. A forrás a Nyugat-Mecsek központját alkotó triász mészkőből, az arra települő homokkő határán tör elő biztos hozammal.

Régi és új korok építményei

Közvetlenül a vízfakadás felett találjuk a nyomokban felismerhető, leomlott falú Kantavárat. Ehhez a balra a P, majd arról ismét bal felé a PL jelzésen teszünk rövid kitérőt a felettünk magasodó helyre. A várhegy csúcsa látványos meredekségével elüt a környezetétől, ezért rendkívül nehéz kapaszkodással küzdjük le az utolsó métereket, melyek végén egy alig kivehető terméskő falmaradványt láthatunk. A hajdani erődítés korát írásos emlék nem említi, a feltárások alapján feltételezik 13. századi eredetét. Központjában lakótorony állt, melynek felfedezhetjük csekély falmaradványát, illetve a sáncra és kaputoronyra is következtethetünk a felszín formáiból. A két világháború közötti feltárások eredményeként előkerült a vár alatti település maradványa is.

A P jelzés innen kényelmesen vezetne vissza a Dömörkapuhoz, de ha fel akarunk menni a Misina tetőre, a tévétoronyhoz, hogy a kilátásban gyönyörködhessünk, érdemes egy kisebb kerülővel a hegytömb tetejére hágni. Ehhez visszatérünk a Kantavári-források feletti elágazáshoz, ahonnan balra, a S● jelzésen felkaptatunk az egykori kőbánya mellett. Szintútra térve, egyenes irányt tartva csatlakozunk a S+, majd jobbra térünk a S▲ jelekre a Tubes keleti oldalának bükkösében.

Hársfákkal vegyes tölgyesben érjük el a lapos gerincet, ahol a műút is felkanyarodik a Misina tetőre. Megdöbbentő a fák lombkoronája felett égbe nyúló, gigászi betonkolosszus látványa. 1908-tól a mai torony helyén állt a mecseki természetjárók első jelentős épülete, a leköszönő egyesületi elnök emlékét nevében őrző Kiss József-kilátó. Az 1960-as években a mecseki bányászatnak és iparnak köszönhetően robbanásszerűen megerősödött város, illetve a korszellem igényeit kiszolgálva építették meg az alig pár méter híján 200 méter magas betontornyot (a régit pedig elbontották). A középső teraszszinten panorámaétterem, felette kilátóterasz nyit távlatokat vidékre. Jó időben a horvát Papuk vonulatától a Balaton-felvidékig és a Bakonyig is ellátunk. Lebilincselő látvány azonban Pécs épületeit, városrészeit ebből a magasságból pásztázni, továbbá a Dráva és Duna síkjából kiemelkedő Villányi-hegység gerincét végig követni a Tenkestől a Szársomlyóig.

Utunk végén a S jelzésen ereszkedünk vissza kiindulópontunkra, a Dömörkapuhoz. Ez az egykori ródli- azaz szánkópályát követi a köves hegyháton. Alattunk a naptól védett északi oldalban alakították ki a pécsi természetjárók a sípályával, szánkópályával, sőt síugró sánccal is rendelkező területet, ahol a téli sportoknak hódolhattak a helyiek. Manapság már egyre ritkábban fedi hó a hegyoldalt, a sánc már több mint fél évszázada nem üzemel, és csak betonpillérei látszanak, a szánkópálya is inkább turistaútként funkcionál. A köves sétány végén visszaérünk a Dömörkapu parkjához, ahonnan, ha időnk engedi, lesétálhatunk az állatkerthez, vagy kipróbálhatjuk a kisvasutat.