Gönc múltja mentén a fürdőtől a lovagvárig

Itiner:

• Göncről a P◼ jelzés mentén jutunk el a Kis-patak forrásvidékére.
• A patak völgyéből kitérőt teszünk kelet felé (egyenesen) a P jelzésen az Amadé-várhoz.
• A várromhoz a PL jelzésen jutunk ki, majd ugyanezen sétálunk vissza.
• A P jelzésen visszafelé indulva a Kis-patak völgyében ereszkedünk le a gönci pálos kolostor romjához.
• A P+ jelzésen térünk vissza Göncre.
• A buszmegállóba a P◼ jelzések vezetnek (jobbra).

A túra részletes leírása:

Göncről a Kis-patak völgyébe

Gönc központjából a P◼ jelzésen vágunk bele a túrába. Ha a Kossuth utcán a jelzés jobbra ágazásánál pár lépésnyit egyenesen megyünk tovább, az út bal oldalán bepillanthatunk a ma tájházként működő Huszita házba. Jelzésünk a körforgalomtól a Rákóczi utcán át a Szent Imre katolikus templomot megkerülve, egy kis völgyecskében kapaszkodik a falu feletti dombokra. A temető és a gyümölcsösök közötti gazdasági úton, a Kakukk-hegy lábának lankáján keresztül érkezünk a Blehi-patak mellé. Körülöttünk a dombokat nemesszeder és kajszibarack ültetvények borítják.

A 19. század végéig a Gönc körüli dombokon virágzó szőlőkultúra honolt, a Tokaj-hegyaljai borvidék folytatásaként, a vulkáni hegyek lábához tapadva egészen idáig húzódtak a szőlőültetvények. Bár a Hernád völgyén beáramló hidegebb klíma miatt a szőlő és a bor minősége elmaradt a Tokaj-hegyaljaitól, értékes árucikke volt ez a vidéknek, melyet a megmaradt gönci hordó mint unikális mértékegység is jelez. Ám a filoxéravész, azaz az Amerikából behurcolt gyökértetű végítéletet mondott az itteni szőlőkre: a korábbi állománynak alig 1,5 százalékát ültették újra a Hernád völgye felett. Ezen a vidéken inkább a gyümölcsösöket támogatta az állam, így terjedt el és vált híressé a gönci kajszi, mely azóta is a térség meghatározó árucikke.

A Blehi-patak partján a barackos alatti aszfaltútra jutunk, amelyen megérkezünk a hegylábi erdőbe. Itt még a faluszéli akácosok dominálnak, melyek szerte a szőlőtermő vidékeken értékes haszonfaként, a szőlőkarók ellenálló alapanyagaként terjedtek el. Akár a gyökértetű, az akác is Amerikából származik, és mint inváziós faj, kiszorítja az őshonos faállományt, alján fajszegény vegetáció honol. Keresztezzük a patakot, és a lankás hegyoldalon kapaszkodunk a Helle-völgy mentén. Az akácos átvált telepített erdeifenyvesbe, mely szintén tájidegen a Tokaji-hegységben. A szabályosan sorakozó fenyőtörzsek alatt az akác képviseli a felnövekvő újulatot. A völgy felső részén fokozódik a meredekség, ezt követve az ösvény a tölgyesek tágas térségében halad. A völgyfő közelében egy erdőgazdasági úthoz érkezünk, melyet csak pár tíz méter erejéig követünk jobbra, dél felé, majd a Dobogó-nyeregig vezető rövid szakaszt ismét benőtt, öreg útbevágáson haladó ösvényen tesszük meg.

A nyeregben, ahogy a túloldali árnyas erdőben is a bükk dominál, ezzel belépünk a vulkáni hegyek védettebb, ősi világába. Egy rövid ereszkedéssel pár száz métert követően megérkezünk a gyertyánok árnyas erdőjében kanyargó Kis-patak felső szakaszához, ahol a tovább vezető, patakotmenti séta előtt teszünk egy rövid, de küzdelmes kitérőt az Amadévár magasan felettünk trónoló kiszögellésére.

Az Amadévár bevétele

A merész szirt, melyen egykor a vár állt, jó 200 méterrel van felettünk, és a hegyoldal meredeksége is számottevő. Nem véletlenül építtette ide erősségét Aba Amadé: valóban jól védhető, stratégiai pont a Téglás-kőtől északra futó sziklás gerinc. Egy régebbi irtás fiatalosa, majd öreg bükkök között kapaszkodunk az ösvényen, immár a P jelzésen. Néhol az összeboruló fiatal bükkök ágai ostoroznak. Előbb a Kis-Amadé-hegyre kaptatunk, ahol ideiglenesen megenyhül a meredekség, végül már öreg bükkösben kígyózunk felfelé a Nagy-Amadé-hegy sziklás gerincén . A köves orom alatt pár sáncot és falmaradványt kerülünk, végül az utolsó pár méteren a PL jelzés mentén érkezünk ki a vár területére, a keleti szegély természetes falait alkotó sziklabércre.

A panoráma, bár behatárolt, jellegzetes képet mutat a Tokaji-hegység belső térségéről. Hosszan belátjuk a (Gönci-)Nagy-patak völgyét a pálos kolostor környékétől a forrásvidékig. A környező erdős hátak alkotják a hegység legmagasabb összefüggő terepét, ahol településektől távol, a természet egyik utolsó menedékeként nagyragadozók járta rengeteg és védett kaszálórétek maradtak fenn. Falunak csak az északi hegylábaknál van nyoma, így rálátunk a Telkibánya feletti mezőkre, a Hernád völgyének kis szegletére, Kassával a távolban. Északon a Kárpátok vonulatainál vész el a tekintet, melyek természetes átjáróval kapcsolódnak hegységünkhöz a Nagy-Milic tömbjén keresztül. Utóbbi a legmagasabb hegycsoportként zárja a kilátást északkelet felé.

Az alattunk leszakadó, meredek sziklafal a jégkorszaki klíma hagyatéka, mely kifaragta a rétegvulkán oldalából a keményebb, kővé vált andezitláva-réteget. Erre a krioplanációs kifagyásra látunk példákat szerte a szűken vett hegycsoportunkban, a Téglás-kő körül, a Sólyom-kőnél, a Fekete-kőnél és a Rivnyák-tanya felett is.

A sziklafalról visszamászva, a romokat elhagyva ereszkedünk a már megtett úton a Kis-völgybe, és észak felé indulunk tovább a P jelzésen a patak mellett.

A Kis-patak-völgyében

Nem sokkal az elágazás alatt kis rét fogad, melynek túloldalán belépünk a patakparti erdőbe az öreg padok és asztalok mellett kezdődő ösvényen. Pár kilométeren keresztül követjük a mélyen bevágódó vízfolyást az árnyas, agg bükkösben. Előrébb egy fenyvest keresztezünk, majd nagy, mohás kövek között, őserdő jellegű, vad vidéken kanyargunk a patakkal.

A kacskaringós völgyszorosból kiérve az ösvény határozott erdészeti útra talál, mely el is hagyja a csörgedező vízfolyást, és lankásan ereszkedve, a Dobogó-hegy tölgyessel borított oldalában érkezik meg a pálos kolostor romjaihoz. Az évszázados tölgyek között magasodó templom romjai áhítattal töltik meg a kis erdőrészletet. A falak közé lépve meglepően épen maradt, díszített oszlopfőket, faragott pilléreket, íves mennyezetet és kapumaradványt, a rózsaablak helyét láthatjuk az erdő mélyén megbújó romban. A környező települések túrázói a Magyar Turista Egyesület Hernádvölgyi Szakosztályának vezetésével, állhatatos munkával konzerválták a romokat a 20. század elején. Védkunyhót is építettek a munkák segítéséhez, mely a környéken járóknak is menedéket biztosított tágas teraszával. A templom melletti lakórészt sajnos már nem tudták megmenteni, pedig az méretei és elhelyezkedése alapján több emeletes, kerengőfolyosós, klasszikus kolostor lehetett. A romok nagy területen, erősen hullámos felszínnel jelzik a szerzetesek egykori lakhelyét. 

Vissza Göncre

A kolostor romjai mögött elágazik a turistaút. A P jelzés továbbhalad Telkibánya, Hollóháza irányába, de mi visszakanyarodunk a P+ jelzésen nyugat felé, hogy visszajussunk kiindulópontunkra. A völgyből kivezető erdőgazdasági út lankásan emelkedik, majd hamar el is éri legmagasabb pontját. Egy fenyves mellett, a sekély bevágást megkerülve elkezdjük ereszkedésünket Göncre. A meredek északi lejtőt elhagyva, a Dobogó-oldal hullámos vidékén vágunk át a faluba vezető szekérúttal, amely innentől elhagyja az összefüggő erdőket, és kaszálórétek, ligetek, gyümölcsösök között jut el Göncre.

A legfelső kaszálókról gyönyörű kilátás nyílik a Hernád-völgyre és a szemközt magasodó Kárpáti vonulatokra. A Kassa feletti hegyek, a Szlovák-érchegység, régi nevén Gömör-Szepesi-érchegység ezer métert meghaladó vonulatai látszanak, melyek testéből a kassai ércolvasztó számára bányászták az ércekben gazdag nyersanyagot Aranyidától Dobsináig.

A Sikora hullámos dombjain keresztül érünk be a faluba a régi strand mellett. Sajnos a termálvízforrásból táplálkozó fürdőhely már nem működik, így ha szeretnénk a túra végén csobbanni, kiáztatni megfáradt végtagjainkat, a túloldali református templom mellett leljük a települési uszodát.

A Rákóczi utcáről jobbra, a P◼ jelzésen letérve visszajutunk a központra, s ezzel bezárul a kör.